Figyelő, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-14 / 7. szám
Népgazdaságunk 1967. évi fejlődésének értékelésénél sajátos szempontként kell figyelembe venni azokat a körülményeket, amelyek az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését megelőző évben a vállalatokra, gazdálkodó egységekre, s természetesen az irányító szervekre is hatottak. Elvileg ugyanis ebben az évben a népgazdasági terv központi célkitűzéseinek megvalósítását — a korábbi évekhez hasonlóan — még a tervutasítások, vállalatokra lebontott tervek teljesítésén keresztül kellett biztosítani. Egyrészt azonban a kiadott vállalati tervek mellett a vállalatok gondolkodását nagymértékben megérintette az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos intézkedések „előszele”, másrészt már az 1967. évi terv során számos, a korábbi merev kereteket feloldó, a gazdálkodó egységek számára több rugalmasságot biztosító rendelkezést is kiadtak. Mindez fokozott mértékben éreztette hatását a külkereskedelem területén, amely egyébként is érzékeny terület, s szeizmográfként jelzi mind a külső piacokon, mind a belső piacon bekövetkezett változásokat. Az elmúlt évben viszont a külső piacokon is, elsősorban a tőkés világpiacon, de a belső piacon is jelentős események történtek. (Természetesen a „belső piac” kifejezés használata itt csak oly értelemben indokolt, hogy a vállalatok magatartása, az új gazdasági mechanizmus körülményei közé történő beilleszkedésük előkészítése során már magán viselte — az ez évi tervgazdálkodási feltételek mellett is — a piaci szabályozókra való reagálás jegyeit.) vel számolt, míg a nem szocialista viszonylatoknál, ahol az 1966. évi kiviteltöbblet csak minimális volt, a forgalomban az exportnak az import növekedését 2—3 százalékkal meghaladó fejlődését irányozta elő. A rubelfizetés ellenében bonyolódó import növelését számos gazdálkodási és kereskedelempolitikai intézkedés támasztotta alá (a fontosabbakra még visszatérünk), s ezek megfelelő eredménnyel is jártak. Azonban az a számítás, illetve előirányzat, hogy ugyanezen viszonylatokban az export ne emelkedjék, nem bizonyult reálisnak, mivel nem vette kellően figyelembe a belső adottságokat és a külső piaci körülményeket. Nem sikerült az sem, hogy a nem szocialista országokba a kivitel a behozatalt meghaladó ütemben növekedjék. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a külső piacokon olyan gazdasági és politikai események történtek, amelyek kivitelünket akadályozták, másrészt a kormányszervek által év közben a belföldi ellátás érdekében hozott további intézkedések az export csökkentését és az import növelését eredményezték. Mindezt a nyersanyagok piacán számunkra kedvező árváltozások csak részben tudták ellensúlyozni. Az exportnövekedés szóródása A kivitel növekedése (tényleges paritáson) összesen 7 százalék, ezen belül 7,4 százalék a szocialista országokba és 6 százalék a tőkésországokba. Legerőteljesebben emelkedett a Szovjetunióba irányuló export (16 százalék), míg a többi európai szocialista országba összességében stagnált a kivitel. Kisebb mértékben nőtt a távol-keleti szocialista országokba irányuló kivitel. Az iparilag fejlett tőkésországokba az exportot mindössze 4 százalékkal sikerült fokozni. (A fejlődő országokba kb. 14 százalékkal.) Az elmúlt évben valamennyi KGST- országban, de leginkább a Szovjetunióban, jelentősen fokozódott a beruházási tevékenység. Ez a gépipari termékek iránti keresletet növelte, s szívóhatást gyakorolt a magyar gépipar szocialista piaci értékesítésére is. Amíg az ipari termékek kivitele összesen csak 6 százalékkal emelkedett, a szocialista gép- és finommechanikaicikk-export növekedése meghaladta a 8 százalékot, s az összes szocialista kivitelben részesedése elérte a 49 százalékot. (A növekedés elsősorban közlekedési eszközökben jelentkezett.) Ugyanakkor a tőkésországokba irányuló gépipari export több mint 10 százalékkal csökkent, s ezen belül is nagyobb a visszaesés a gépgyártás termékeinek kivitelében, míg a villamosipar és a finommechanikai ipar exportjának értéke valamelyest emelkedett. Ez utóbbi alapvetően a kedvezőbb eladási árak elérésére, s nem az export mennyiségi növelésére vezethető vissza. Azonban arra is utalni kell, hogy a tőkéspiacon bekövetkezett gazdasági és politikai események (közel-keleti válság, indonéz és görög politikai helyzet, indiai rúpialeértékelés) elsősorban a gépipari exportot érintették hátrányosan. Az anyagexport emelkedett. Szocialista viszonylatokban a növekedés nagy része a gyógyszeripar termékeire jut, míg a tőkéspiacokon elsősorban az alumínium, valamint — a konjunkturális lehetőség kihasználása révén — az olajipari termékek kivitelének növelésével és kedvezőbb árakkal sikerült többlet-devizabevételt elérni. A könnyűipar termékeinek kivitele az előző évhez képest csak kismértékben emelkedett, bár a termelés 10 százalékkal haladta meg az 1966. évi színvonalat. A mezőgazdasági és élelmiszeripari export a szocialista országokba jelentősen (13 százalékkal), a tőkésviszonylatokba csak kismértékben nőtt. A szocialista export nagyrészt konzervipari termékekben, kisebb mértékben zöldség- és gyümölcsfélékben emelkedett, míg a tőkésexport növekedését a baromfi, és tejipar termékei adták. E növekedés ellenére a tőkésországokba irányuló kivitel — a belföldi ellátás érdekében az élősertésexport csökkentésére hozott évközi határozat következtében — alatta maradt a tervelőirányzatnak. A vágómarha és nyershús exportjánál pedig az európai piacokon bekövetkezett árcsökkenés okozott kiesést a tervezett devizabevételhez képest. A behozatal növekedése a két fő viszonylati csoportból együttesen 14 százalékot tett ki, ezen belül a szocialista országokból 17 százalékkal, a tőkésországokból pedig 6,7 százalékkal emelkedett. A kivitellel ellentétben a Szovjetunióból származó importot vállalataink kisebb mértékben fokozták a többi európai szocialista országokból származó behozatalnál, a távol-keleti szocialista országokból pedig az import mintegy felére esett viszsza. Ugyanakkor az iparilag fejlett tőkésországokból a behozatal emelkedése meghaladta a 8 százalékot, a fejlődő országokban eszközölt vásárlások egyidejű csökkenése mellett, olyan rendelkezés, amely az ipari tárcák részére ún. termékcsoportos kereteket állapított meg, s lehetővé tette ezek között az átcsoportosításokat, így az anyagimportban jelentkező megtakarítás egy részét is gépbehozatalra fordíthatták. Végül, már az év elejétől ismert volt, hogy az 1968-ban bevezetésre kerülő új beruházási rendszer az eddiginél nagyobb terheket ró a vállalatokra, ezért a vállalatok is a beruházások befejezésére, ill. növelésére törekedtek. Ebben az összefüggésben már érthető, hogy a szocialista országokból származó gépimport 31 százalékkal, a tőkés gépimport pedig közel 23 százalékkal emelkedett, az 1966. évi — egyébként is alacsony szintű — behozatalhoz képest. Ez utóbbival kapcsolatban arra is utalni kell, hogy egyes nagy értékű beruházások (pl. Péti Nitrogénművek bővítése) gépimportja 1966-ról áthúzódott, továbbá az elmúlt évben intézkedés történt az országban bérletképpen működő elektronikus számítógépek megvásárlására, illetve a megszüntetett bérletek helyett új gépek vásárlására. XX?^Külkereskedelmi forgalmunk 1967-ben Változó piaci körülmények Mielőtt az 1967. évi külkereskedelmi forgalommal részletesebben foglalkoznánk, érdemes a korábbi évek árucsereforgalmára visszapillantani, mivel bizonyos összefüggésekre ezen keresztül lehet rámutatni. 1962-ben kivitelünk és behozatalunk egyaránt 12,5 milliárd devizaforint (Dft) forgalommal — egyensúlyban volt (a két fő viszonylati csoportot tekintve is). Az ezt követő években azonban a kivitel nagyjából egyenletesen (bár 1965-től csökkenő ütemben) fejlődött, míg a behozatal az 1963. és 1964. évi, szinte ugrásszerű, növekedés után 1965-ben és 1966-ban csak kis emelkedést mutatott, s az elmúlt évben újabb ugrással — 1962-höz képest — lényegében azt a szintet érte el, amelyet ugyanezen időszak alatt a kivitel. Az 1967. évi népgazdasági terv célkitűzései a külkereskedelem területén eredetileg is a behozatalnak a kivitelt meghaladó ütemű növekedését irányozták elő, azzal a célzattal, hogy külső piaci kapcsolatainkat — az új gazdasági mechanizmusra való áttérés előkészítéseképpen — a belső termelőeszköz- és fogyasztásicikkellátás növelésére használjuk fel. Ezt lehetővé tette, hogy 1966 végén a szocialista országokkal folytatott árucsere-forgalmat jelentős (kb. 1 milliárd Dft-ot kitevő) kiviteli többlettel zártuk. Éppen ezért a terv a szocialista országok vonatkozásában csak a behozatal növekedése BUDAPESTI RAKTÁR GÁZTÁVVEZETÉK ÉS BELSŐ GÁZSZERELÉSI MUNKÁIHOZ kivitelezőt keresünk! Befejezés: 1968. szeptember. Kiviteli érték: 500 m Ft Terv és költségvetés van. AUTÓ ÉS ALKATRÉSZKERESKEDELMI VÁLLALAT Kereskedelemfejlesztési Osztály Telefon: 125—930, 114—496, 317—340 Ügyintéző: Gécs László 2 Nagyobb gépbehozatal Behozatalunk teljes emelkedésének 65 százaléka a gépekre és berendezésekre jut. A gépexporttal kapcsolatban már utaltunk arra, hogy a KGST-országokban az elmúlt évben megélénkült a beruházási tevékenység. Hazánk azonban ezen belül is kiemelkedő szerepet játszott, mert 1967-ben a beruházásaink a tervezettnél jóval nagyobb mértékben, mintegy 15 százalékkal nőttek, s különösen jelentős volt az importgép-beruházások emelkedése. Mindez több tényező együttes hatására alakult így. A beruházások megvalósításánál 1966-ban tapasztalt feszültségek miatt több intézkedés történt az építőipar termelésének fokozására, anyagellátásának javítására, aminek következtében 1967-ben az építőipar termelése 13 százalékkal nőtt. A szocialista országokkal folytatott kereskedelemben kialakult aktívum miatt a korábbi években szokásos év elejei rendelészárlatot megszüntettük, s egész évben folyamatosan lehetett gépimportrendeléseket feladni, a Külkereskedelmi Minisztérium pedig — a terv intenciójának megfelelően — kereskedelempolitikai intézkedésekkel is elősegítette a gépbehozatal fokozását. Ugyanakkor a tőkésországokból származó importra kiadott tervutasításokat enyhítette egy olcsóbb anyagárak Az anyagimport értéke lényegében azonos az 1966. évivel. Azonban mennyiségben az anyagimport is nőtt. A KGST- országokban életbeléptetett új szerződéses árak csökkentésének második szakaszát az elmúlt évben valósították meg, másrészt a tőkéspiacokon egyes fontos nyersanyagok piacán áresések következtek be. (Pl. a szocialista országokból származó hengereltacél-import értékben 44 százalékkal, mennyiségben viszont 71 százalékkal nőtt, a tőkés import pedig értékben 3 százalékkal csökkent, mennyiségben 2,5 százalékkal emelkedett. Az ón beszerzési átlagárát 12 százalékkal, az ólomét 21 százalékkal, a rézét közel 20 százalékkal, a nyersgumiét 15 százalékkal, a nyersbérét 28 százalékkal sikerült csökkenteni az előző évhez képest a tőkéspiacokon.) Más kérdés, hogy az így elért ármegtakarítás nagy részét — az említett termékcsoportos keretrendszer következtében — más termékek vásárlására, illetve többletimportra fordították. Jelentős mértékben nőtt az ipari fogyasztási cikkek behozatala mindkét fő viszonylatból (27, ill. 23 százalékkal), a terv intencióinak, ill. az év közben elfogadott felső szintű határozatoknak megfelelően. (Pl. a személygépkocsi-behozatal a szocialista országokból 14 százalékkal, a bútorimport pedig 41 százalékkal, a pamutszövetimport a tőkésországokból 29 százalékkal.) A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek behozatala a szocialista országokból — elsősorban a Szovjetunió takarmánygabona- ás hússzállításai következtében — közel kétszeresére emelkedett, a tőkésországokból viszont mintegy 15 százalékkal csökkent. Végül érdemes megemlíteni, hogy a mezőgazdasági cikkek árváltozása a tőkéspiacokon (kávé, fehérjetakarmány, hús, dohány árcsökkenése, kakaóbab áremelkedése) egyenlegében devizamegtakarítást eredményezett. Czettler Sándor KLAND a METALIMPEX Külkereskedelmi Vállalat állami vállalatnak értesíti az vagy szövetkezetnek egy UF—4 típusú elektróda-felhasználókat, Unimásológép hoz az “ eddig még fel nem adott “ , 1968. II. negyedévi 100 mm-es másolási _ _ _____________ szélességgel, IMPQR TELEKTRÓDA-MEGRENDELÉSEK 50 százalékos állapotban, valamint begyűjtésére a egy 50 literes , . FERROGLOBUS maUgVWSitarolo Vas és Aee| Terme lőeszköz Kereskedelmi gyári csomagolásban. Vállalatot kéri fel. ár-1 "nfe g e gy e zés* Szerint. IMPORT-ELEKTRÓDAMEGRENDELESEKET LEGKÉSŐBB február 15-ig ALITI^HU A FERROGLOBUS VÁLLALAT Elektróda osztályára Budapest XIII., Pozsonyi út 56. (Budapest ^ Drége,g y 3) ügyintéző: Miholka KÉRJÜK BEKÜLDENI! Telefon: 494—750/230 mellek FIGYELŐ, 1968. FEBRUÁR 14.