Figyelő, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-09 / 41. szám

Műszaki irodalom - műszaki haladás Manapság már ott tartunk, hogy köny­­nyebb egy tudományos felfedezést való­ra váltani, mint megállapítani, hogy ugyanazt felfedezte-e előttünk már vala­ki... Bertrand Russel Nobel-díjas filozó­fus-matematikus mondotta nemrégen e szavakat annak érzékeltetésére, hogy a tudományos-műszaki irodalom és tájé­koztatás termékei — a dokumentumok és szakkönyvek — száma rohamosan nő. A világot szinte elárasztja a technika új vívmányairól, a technikai és szerve­zési megoldásokról, az új munka- és munkaszervezési módszerekről szóló szakirodalom, nem is beszélve a műsza­ki-gazdasági tankönyvekről, az alapvető ismereteket terjesztő technikai szakköny­vek sokaságáról. Részletes elemzésekkel mutatták ki, hogy a világon közzétett műszaki és tudományos kiadványok szá­ma jelenleg körülbelül 10 esztendő alatt megkétszereződik. Ez a műszaki-tudományos információs és irodalomáradat lehetetlenné teszi az egy-egy témakörből megjelent dokumen­táció, vagy szakirodalom teljes áttekinté­sét, sőt reménytelen vállalkozás lenne egy-egy szakember számára, akár csak a vonatkozó szakirodalom egyszerű tarta­lomjegyzékének áttekintése is. A technikai-műszaki-gazdasági fejlődés fokozódó üteme­­az 1965-ben a világon kiadott 2,5 millió tudományos és műszaki dokumentummal szemben, a szakembe­rek 1975-re 9 millió és 1985-re 20 millió dokumentummal számolnak) mind fon­tosabbá teszi a legfrissebb szakismerete­ket és a „halmozott információt” tartal­mazó szakkönyvkiadás fejlesztését. Ugyancsak világlap­asztalai, hogy az in­formációk, dokumentációk szaporodása és a szakkönyvkiadás fejlesztése mind ádá­zabb versennyé alakul. Ám mindeddig években mérhető „fejhosszal” vezet a könyvkiadásnál gyorsabb információ-do­kumentáció, amelynek jelentős időbeli előnyt ad az a tény, hogy témája csupán egy-egy műszaki, technikai, gazdasági újdonság. A jól szerkesztett és haszonnal lapozható szakkönyv viszont egy-egy té­makör sok vonatkozásának állapotát, az azzal kapcsolatos ismeretek, elméletek, nézetek és eszmék széles körét fogja össze. Így rengeteg kutatási munkától mentesíti az olvasót. Az ilyen igényű szakirodalom megjelentetése kollektívák munkájára épül, szerkesztése időt vesz igénybe, s ehhez számítandó még a szak­könyv előállításának ideje is. „Bestseller"-szakkönyvek Időben mérve a dokumentáció és in­formáció minden bizonnyal még hosszú évekig vezet szakkönyvkiadással folyta­tott konkurrenciaversenyben, ám az sem vitás, hogy a szakkönyvek használati ér­tékének is döntő meghatározója a tarta­lom frissesége és a témakör megválasz­tása. Az aktuális témájú műszaki könyv­vek (például a mostanában megjelenő műszaki kézikönyvek) „bestseller”-n­ek számítanak a szakemberek körében, s szinte napok alatt elfogynak. Ilyen ta­pasztalati meggondolásból határozták meg a magyar műszaki könyvkiadás 1988 évi fő tematikai irányát is: kemizálás, automatizálás, matematika, racionalizá­lás és elektronika. A Műszaki Könyvkiadó és más kiadók terveiben természetesen e korszerű fő­irányzatokon kívül szerepelt és szerepel az alap- és középfokú műszaki, technikai ismereteket tartalmazó könyvek kiadása is. Az idei — október 19-től november 5-ig rendezendő — Műszaki Könyvnapok propagandájának egyik célja éppen az. A százalékos megoszlást tükröző adat­sor szerint az ismeretterjesztő műfaj tér­hódítása a legerőteljesebb, bár a többi kategóriában tapasztalható százalékos visszaesés egyetlen esetben sem jelenti az abszolút példányszám csökkenését. Sőt. A szakmai és tankönyvkategóriában például az 1960. évi 2,7 illetve 11,9 millió pél­dánnyal szemben, 1967-ben 3,3 millió szakmai és 14,1 millió tankönyv került forgalomba. A helyzetkép tehát biztató és a csak hogy a szakkönyvek tartalmi és haszná­lati értékét ismertesse üzemi előadáso­kon csakúgy, mint az alkalmi elárusító­­helyeken rendszeresített tájékoztatással. S ez bizony ma még a magasabb kép­zettségű szakemberek köreiben sem feles­leges. A tavalyi Műszaki Könyvnapokon terjesztett kérdőívekre beérkezett több­száz válaszból például kiderült, hogy a felsőfokú képzettségű olvasók 10,1 száza­lékának csupán 3—5 kötetes saját szak­­könyvtára van (0,7 százaléknak egyálta­lán nincs szakkönyve). Érdekes módon a felsőfokú képzettségű megkérdezett szak­emberek ugyancsak 10,1 százalékának van nagyobb, komoly szakkönyvtára. Ki, mennyit olvas? Nem vitás, hogy a 3—5 kötetes, „10,1 százalék” többsége a munkahelyén, vagy könyvtárban megtalálja a munkájához szükséges szakkönyvet. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy hazánkban egy-egy szakképzett dolgozóra egy év alatt két-két példány új szakkönyv se ju­tott. A több mint 4,7 millió foglalkozta­tottnak legalább 40 százaléka — tehát körülbelül 2 millió fő — szakképzett munkaerő. Ezzel szemben áll az évi 3—3,5 millió példányú szakmai könyv­­termés. Igaz azonban, hogy többnyire szakkönyveknek tekinthetők a tudomá­nyos és ismeretterjesztő művek, sőt a tan­könyvek jelentős hányada is, esetben meglehetősen drága) szakköny­vek iránti keresletet nem csupán a könyvpiac adatai mutatják. Egy eszten­dő alatt a tudományos és szakkönyvtárak csaknem 13,4 millió könyvét kereken 3 millió beiratkozott olvasó tanulmányozta és kölcsönvett kötetek száma 7,9 millió volt. A félmillió kötet kimondottan mű­szaki irodalmat (és 6,3 millió szabadal­mi leírást) forgalmazó Országos Műszaki (Folytatás a 11. oldalon) . 1­­ 7 ___________­_______ Könyvkiadásunk fejlődésének adatai Kiadott könyvek Műfaj szerinti százalékos megoszlás Év száma péld. (millió) — a példányszám alapján — tudó- ism. szak- szép- ifjú- tan­mányos térj. mai irod.­sági 1950 1880 20,1 15,7 15,7 8,5 14,1 3,3 41,8 1960 2972 34,7 2,1 13,3 7,8 29,7 12,4 34,5 1965 3953 44,8 1,7 18,1 7,2 27,2 9,7 35,5 1967 4714 47,8 1,4 25,9 6,9 24,9 10,6 29,6 A műveltség modern értelmezéséről, természettu­dományos és humán tartalmáról ■ évek óta vitáznak nálunk. Anélkül, hogy a vitázók sorát bővíteni akar­nák, csupán kiegészítjük a körünk­ben műveltség ismérveit — a köz­­gazdasági gondolkodásmóddal. Alig­ha vitatható, hogy ennek is gazdagí­tani kell a modern ember általános ismereteit. Tegyük hozzá: talán éppen a köz­gazdászok a megmondhatói, milyen széles manapság a gazdasági érdek­lődés és milyen határozott ítéletek­kel, véleményekkel követi a közvé­lemény a gazdasági élet aktuális eseményeit. S éppen ez az érdeklődés — ha szabad azt mondani: ez a köz­­gazdasági „divat” — ad kitűnő lehe­tőséget ahhoz, hogy a széles közvé­lemény jobban megismerkedjék a gazdaságtudomány, az ökonómiai gondolkodásmód alapjaival. Ezt a lehetőséget és társadalmi igényt elismerve határozta el a TIT Közgazdasági Választmánya, hogy október 6—12 között megrendezi a közgazdasági hetet. Ezen a héten országszerte színvo­nalas előadások, programok követik egymást, a fővárosban felavatják a Közgazdász klubot és a nagyobb vá­rosokban gazdasági vezetők, tudomá­nyos szakemberek tartanak beszá­molókat időszerű és közérdekű gaz­dasági kérdésekről. A közgazdasági hét egyszersmind elindítója a TIT egész éves, újszerű gazdasági prog­ramjának, az idén kezdődő gazdasá­gi továbbképzőnek, amelynek ke­retében 22 tematikai csoportosítás­ban indítanak színvonalas előadóso­­rozatosait. A gazdasági közgondolkodás — ép­pen most és éppen nálunk —, alig­ha tekinthető egyszerűen pedagógiai, műveltségbeli kérdésnek. A gazda­ságirányítási változások szükségképp számolnak azzal is, hogy a széles közvélemény egyetértsen sok újsze­rű gazdasági intézkedéssel — az egyetértésnek pedig a megértés a fel­tétele! Ilyen értelemben a gazdasági ismeretek térhódítása a gazdaságirá­nyítás eredményeinek egyik legfon­tosabb feltétele. Korántsem túlzás ez a felsőfokú jelző,s ha ilyen pél­dákra gondolunk: a reform fontos tényezője egyebek között a mozgás a szabad árak szférájában, csakhogy ennek a megvalósítása kétoldalú: nemcsak a vállalatoknak kell „moz­­gatniuk” az árakat, de a vásárlónak, a közvéleménynek is el kell fogadnia ezt, hozzászokva ahhoz a nem lé­nyegtelen változáshoz, hogy azonos árucikkeket változó áron, esetleg boltonként olcsóbban vagy drágáb­ban kaphat. Nem kevésbé lényeges feltétele a sikernek, hogy az új mun­kaügyi szabályokat, az újítási válto­zásokat, sőt, a vállalati jövedelem­­elosztást, a részesedési alapok struk­túráját ismerje és értse a közvéle­mény. Még egy kiemelkedően fontos té­nyező bizonyítja a színvonalas gaz­dasági közgondolkodás jelentőségét , s ez éppen a gazdaságtudomány jellegéből következik. Mivel ebben a tudományágban nincs mód a leg­fontosabb, átfogó kérdések laborató­riumi vizsgálatára, az országos mé­retű gazdasági újdonságokat — az új gazdaságirányítást is — csak „menet közben”, következésképp: a lakosság közreműködésével lehet kipróbálni. S mostanában éppen ezért nélkülözhe­tetlenek a közvélemény gazdasági észrevételei, javaslatai. A közgazdasági hét — ilyen össze­függésben — országos jelentőségű feladatot teljesít. ) Kiskereskedelmi árak — nyar hónap után (2. oldal) A végső fogyasztás szerkezete (3. oldal) • Fellebbezés a vállalati érdek nevében (4. oldal) Vezetőképzés tegnap és ma (3. oldal) A gépipar nagy vállalkozása (5. oldal) A Szovjetunió gazdasági reformjáról (6. oldal) A „kukoricaprogram’' (8. oldal)

Next