Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1970-07-01 / 26. szám

MINDENT SZABAD, AMI NEM TILOS? (Folytatás az 1. oldalról) indokolt, s a névtelenség egyértelműen a kedvezőtlen munkahelyi légkört jelzi. (Itt jegyezzük meg: a népi ellenőrzésnek módja van arra, hogy a közérdekű be­jelentőket jogvédelemben részesítse; erre 1969-ben 13 esetben került sor. A fő baj az, hogy az üldözőket senki sem vonja felelősségre, pedig a dolgozók igazság­érzete joggal ezt követelné!) A­­közérdekű bejelentések 315 esetben téma-, illetve célvizsgálattá szélesedtek, közülük nem egy a Minisztertanács vagy a Gazdasági Bizottság elé került, (pél­dául a tsz-ek kiegészítő tevékenysége, az M1-es út ügye, az M7-es út fásítása vagy a Gépi Fővállalkozó Ktsz közfelháboro­dást keltett munkástoborzó tevékenysé­ge), sok más esetben pedig jelentős gaz­dasági bírság vagy más szankció alkal­mazására vezetett. Melyek a bejelentések nyomán levon­ható legfőbb tanulságok? Az ágazati meg­oszlást tekintve a legtöbb beadvány — szám szerint több mint 2500 — az ipart érintette, ez az összes bejelentéseknek több mint egynegyede. A népi ellenőrzés fennállása óta először fordult elő, hogy az ipar „vívta ki” ezt a cseppet sem előkelő helyezést. A legtöbb panasz arra vonatkozott, hogy a vállalati érdekek sokszor háttérbe szorítják a lakossági ér­dekeket, ez esetenként egyes termékek (cipő, bútor, néhány textília) minőségé­nek romlásában is jelentkezik. Nőtt a tartós fogyasztási cikkek garanciális ja­vítási igénye, egyes olcsóbb, keresett ter­mékek hiányoztak a boltokból stb. Kü­lönösen magas (több mint 1800) a helyi ipart érintő panaszok száma, ezek jórészt a szolgáltatásokkal, illetve ezek számlá­zásával, indokolatlanul magas áraival kapcsolatosak. Még mindig sok, bár kissé csökkent az építőipart érintő bejelentés: ezek több­sége az építkezések elhúzódását, a ki­vitelezés minőségét, a garanciális javí­tások késedelmes, hiányos elvégzését, az indokolatlanul magas végső árakat ki­fogásolja. Különösen sok a panasz a ma­gánerőből és a KISZ-építőközösségek ál­tal épített társasházak szervezésénél, ami lassan új kereseti forrássá növi ki magát. A SZÖVOSZ által szervezett lakásszö­vetkezetek mellett szükség lenne a ta­nácsok nagyobb támogatására, valamint az egyértelmű, átfogó jogi rendezésre.­­ Sok panasz érte a kereskedelmi ága­zat munkáját is (több mint 1600 bejelen­tés, 18 százalék.) Ezek negyedrésze a ven­déglátóipart, más részük a választék­­hiányt, a súlycsökkentést, a számlázást stb. teszi szóvá. Továbbra is hiányoznak bizonyos alkatrészek és építőanyagok, s a múlt évben a­ tüzelőanyag is gondot okozott. A vizsgálatok azt igazolták, hogy a kereskedelmi vállalatok ellenőrzése nem elég hatásos. A beadványok 17 százaléka a mezőgaz­daságot érinti — ez csökkent ugyan, de egyes megyékben (például Bács-Kiskun­­ban) ez teszi ki a panaszok csaknem fe­lét. A jelzések több mint 80 százaléka a tsz-ekkel, azok bizonylati rendjével, gazdálkodási fegyelmével, a szövetkezeti tulajdon hanyag kezelésével, a szövet­kezeti demokrácia megsértésével kapcso­latos. A közlekedés hátul áll a sorban: munkáját csak 273 bejelentés kifogásolta. Vezetők és vezetettek Joggal merülhet fel a kérdés: mi lehet egy-egy vizsgálat eredménye, milyen in­tézkedési joga van a népi ellenőrzés szerveinek? Kezdjük a legenyhébbnél, az úgynevezett közvetett intézkedéseknél. Itt — a döntési jogkört tiszteletben tartva — felhívást intézhetnek a törvényes ál­lapot helyreállítására (erre a bejelen­tések nyomán 950 esetben került sor), javaslatot tehetnek—fegr­elmi vagy kár­térítési eljárás, felelősségre vonás meg­indítására (ez 517-szer fordult elő), illet­ve — ez a leggyakoribb — különféle ja­vaslatokat tehetnek, végül 570 esetben szignalizációval éltek NER-ek, azaz jel­zéseket adtak a vállalatok, intézmények felsőbb szerveinek az általuk tapasztal­takról. Összességében a vizsgálatok 25—30 szá­zalékánál volt szükség valamilyen intéz­kedésre, s ez az arány magasnak mond­ható. Még nagyobb baj, hogy sokszor — a bejelentéseket követő csaknem 500 eset­ben — az illetékesek nem tettek intéz­kedést, vagy nem kielégítő módon. És most néhány szót a közvetlen fe­gyelmi jellegű intézkedésekről. Csökkent a szabálysértési feljelentések, a fegyelmi és kártérítési eljárások megindítására irá­nyuló kezdeményezések száma, ami a vizsgálatok megelőző jellegére utal. Ér­dekes viszont, hogy az elmúlt évben ösz­­szesen megtett mintegy 1000 fegyelmi és kártérítési javaslat között nőtt azok szá­ma, amelyek vezető állású dolgozók fe­lelősségre vonására irányultak. Ez azt is jelzi, hogy valóban nőtt a személyi dön­tések száma, s így a felelősség könnyeb­ben megállapítható, de hozzájárul az is, hogy a beosztottakkal szemben a vezetők maguk járnak el, s nem utolsósorban­ ebből következtetni lehet a népi ellen­őrzés tekintélyének növekedésére is. Az előbbiekkel ellentétben növekedett viszont (98-ról 105-re) a büntető feljelen­tések száma az elmúlt évben, közülük a legtöbb a társadalmi tulajdont sértő bűn­tett volt. Sikerrel folytak az állam ja­vára kezdeményezett pénzügyi jellegű el­járások.­­A 150 eljárás zömében többlet­adó kivetésére, a túlzott nyereség elvo­nására, illetve a jogtalanul felvett állami támogatás visszafizetésére vonatkozott. A Bács-Kiskun megyei NEB javaslatára a megyei tanács VB például 2,7 millió fo­rint fondorlatos úton felvett állami támo­gatás visszafizetésére kötelezte a jános­halmi tsz-kázi vállalkozást.) Végül a KNEB-nek (a NEB-eknek nem) joga van gazdasági bírság kiszabását kez­deményezni. Erre tavaly négy esetben került sor, olyan ügyekben, amelyeknél az­ okozott jelentős kárt a károsultak nagy száma miatt nem lehetne visszafizetni. A tavaly kiszabott három gazdasági bír­ság összege meghaladta a 12 millió forin­tot, a Mezőföldi Állami Erdő- és Vad­­gazdaságot pedig az idén tavasszal köte­lezte a KGDB másfél millió forint gazda­sági bírság megfizetésére. A KNEB-nek ezenkívül joga van arra is, hogy egyes dolgozókat állásukból 30 napra felfüg­gesszen és anyagi javaikat zároltassa, de erre tavaly nem került sor. A fegyelmi ügyek ugyancsak kínálnak néhány tanulságot. A Gépi Fővállalkozó Ktsz jogtalan „munkástoborzási” ügye és más kisipari és mezőgazdasági terme­lőszövetkezeti ügyek a szövetkezetek „át­meneti” időszakának gondjaira mutatnak rá: arra, hogy az OKISZ, a SZÖVOSZ és a területi-szakmai szövetségek által eddig gyakorolt törvényességi felügyeletet a tanácsok vették át, de még nem jutot­tak — nem juthattak — „hivatásuk ma­gaslatára", hiszen ehhez kevés volt az idő és a kellően képzett szakember. Nagy szükség­ van már az új szövetkezeti tör­vényre is. A törvénysértések második — koráb­ban igen népes — csoportja a tsz-ek mel­léküzemági tevékenységével volt kapcso­latos, s ide nemcsak a „kollektív” tör­vénysértések tartoztak, hanem az úgy­nevezett „szerencselovagok” megjelenése is, akik ellen a szövetkezetek nem véde­keztek megfelelően. (A tsz melléktevé­kenységét azóta jogszabály foglalja ke­retbe.) Meg kell tanulniuk a szövetkezeti vezetőknek azt is, hogy a döntés komplex feladat, s ha bármely összetevőjét el­hanyagolják, már­­baj lehet. Most vizs­gálják azt, hogy a jogellenes cselekmé­nyeknek mennyire okozója egyes jogsza­bályok hiánya vagy elavultsága, illetve a túlszabályozottság. Ugyancsak „tipikus eset” volt — fő­ként a tsz-eknél — a mérlegeredmények meghamisítása, illetve az állami támo­gatás vagy kedvezményes hitel fondorla­tos megszerzése. (Az egyik tsz például szarvasmarha istálló építésére kért támo­gatást és a kész létesítményben baromfi­­tenyésztésre rendezkedett be.) Jó néhányszor a beruházó érdektelen­sége, gondatlansága is hozzájárul ahhoz, hogy a kivitelező (fővállalkozó)­­megszegje a törvényt Tipikus példa erre a Mező­földi Állami Erdő- és Vadgazdaság, amely a bíróságon ráadásul azzal védekezett, hogy „az új mechanizmusban mindent szabad, ami jogszabályilag nem tilos”, és erre hivatkozva számolt fel indokolatla­nul magas nyereséget, valamint — a be­ruházó tudtával és beleegyezésével­ — el nem végzett munkákat. A sort — sajnos — folytatni lehetne, de ízelítőül érjük be ennyivel. Tény, hogy a népi ellenőrzésnek nem a fel­jelentés a fő feladata, az esetek 90 száza­lékában nem is ezzel foglalkozik. Na­gyon fontos szerepe van viszont a meg­előzésben, abban, hogy a figyelmet rá­irányítja a népgazdaság legkritikusabb pontjaira, feltárva a szélesebb összefüg­géseket, a javítás módozatait. A népi el­lenőrzésnek ugyanakkor — tegyük hozzá: helyesen — nagy hatalma van, vélemé­nye eljut a legfelsőbb fórumokig — rajta keresztül pedig valamennyiünk vélemé­nye, bárkié, aki törődik az ország ügyei­vel, s közérdekű jelenségekre felhívja a figyelmet, vagy társadalmi munkában maga is népi ellenőrként tevékenykedik. Sóvári Gizella 2 k­&swe£ó'nnnnnnr Nemzetközi kapcsolatok Lengyelországban, a Katowicei Tég­lagyárban folytatott tapasztalatcserét a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserép­­film­ Vállalat tíztagú küldöttsége. — Szovjet műszaki delegáció tárgyalt az esztergomi Labor Műszeripari Művek­­•­nvK--Friedrich Götz vezetésével az NDK Országos Tervbizottsága vegyipari főosztályának delegációja fesven a Nehézvegyipari Kutató Intézet tevé­kenységével ismerkedett. — A Kender­­fpac- és Szövőipari Vállalat küldöttsége foly'tat°t't Szófiában a DUNAV len-, kenderipari egyesülés ve­zetőivel.­­ Az NSZK-beli begussa cég vezetői a Salgótarjáni Síküveggyárban tárgyaltak. — Veszprémben az Élelmi­szerkereskedelmi Vállalatnál tárgyaltak a jugoszláv TRIGOPROMET cég szak­emberei. — Spanyol üzletemberek tár­gyaltak a Pécsi Textilgyárban. — A zsa­­dányi termelőszövetkezettel ismerkedett Józef Kubitza, a krakkói mezőgazdasá­gi főiskola üzemtani tanszékének vezetője. Csorvási kertészék Ausztriában a per­metezés nélküli szőlőkultúrát tanulmá­nyozták.­­ Ausztriában folytatott ta­pasztalatcserét az ácsi és a dunaszent­­miiklósi termelőszövetkezet küldöttsége.­­ Rudolf Sedlaceknek, a prágai SMER szövetkezet elnökének vezetésével hat­tagú delegáció tanulmányozta a balaton­kenesei Sirály Ktsz tevékenységét. Szövetkezeti gazdaságok újszerű szövetkezését kívánja létrehozni a Kiskunsági tsz-ek Területi Szövetsége a körzetébe tartozó közös gazdaságok­ban: az anyagbeszerző és raktározási társulást. A kezdeményezés indítéka a közismert jelenség, hogy a közös gazda­ságokban a műszaki anyagokat, az al­katrészeket, a különböző fém- és vas­áruikat csaknem egészében a kiskeres­kedelmi boltokban vásárolják a szüksé­gesnél és a tervezettnél drágábban, s egyben az egyéni fogyasztók hátrányá­ra. Az új társulással több anyagbeszerző felszabadulna, ami önmagában nagy megtakarítást jelentene, az előrejelzések szerint, szövetségi szinten évi 3—4 mil­lió forintot. A tárgyalások folyamatban vannak, elsősorban a lerakat helyének megha­tározására. Előzetes megállapodás szü­letett már a Ferroglobus Vas-műszaki Kereskedelmi Vállalattal Kecskeméten és a Vidia Vas-műszaki Nagykereske­delmi Vállalattal Szegeden. Mindkét kereskedelmi vállalat elengedi a kiske­reskedelmi árrés felét, ha nagy tétel­ben vásárol tőle a szövetségi lerakat. A terveik szerint a szövetkezés még az idén létrejön, s ezzel útmutatást is adnak a hazai területi szövetségeknek hasonló szövetkezések létrehozására. Új 500 forintos bankjegy és 2 forintos érme A Magyar Nemzeti Bank az 1967. évi 36. számú törvényerejű rendeletben meghatározott jogkörében augusztus 21-én megkezdi 500 forintos címletű bankjegyeinek kibocsátását. Július 1-től kezdődően hozza forgalomba a Magyar Nemzeti Bank az új 2 forintos érméket. A korábban kibocsátott kupronikkel és alpakka 2 forintos érmék 1971. június 30-ig maradnak forgalomban. Az optimális vállalati politika kialakítására matematikai módszereket alkalmaz a Magyar Gördülőcsapágy Mű­vek. A többi között matematikai mód­szerek felhasználásával dolgozták ki a vállalat negyedik ötéves tervét és több változatban termelés-tervezést is végez­tek. A munkálatok egyrészt a terme­lési gyártmányösszetétel, másrészt a késztermék-készletek optimalizálására vonatkoznak. A munkákat a KGM Ipar­gazdasági Szervezési és Számítástechni­kai Intézete végzi, s a költségek fedezé­sére segítséget nyújt a számítógépek al­kalmazását segítő program keretében a Kohó- és Gépipari Minisztérium is. A II. könnyűszerkezeti konferenciát augusztus 3—8 között külföldi szakem­berek részvételével Székesfehérvárott rendezi a Gépipari Tudományos Egye­sület. A konferencia a következő téma­körökkel foglalkozik: I. Könnyűszerke­zeti anyagok: anyagok, anyagi vzsgálati módszerek és eredmények, amelyek a könnyűszerkezetek gyártásában és alkal­mazásában kedvezőbb feltételeket te­remtenek. II. A könnyűszerkezetek elvi kérdései, konstrukció és kivitelezése: a teherviselés és formaadás feltételeinek helyes összekapcsolása, konstrukciós és technológiai elvek a könnyűszerkezetek­nél. III. Alkalmazási eredmények és ta­pasztalatok: a könnyűszerkezetek terü­letén elért kísérleti és alkalmazási ered­mények a járműiparban, gépiparban, vegyiparban, építőiparban, stb. a gyártó és felhasználó tapasztalatai. IV. A fej­lesztés további teendőinek meghatáro­zása. A konferencia célja a könnyűszer­­kezeteknél, elsősorban a könnyűfémek és acélszerkezetek nagyobb mérvű fel­­használásának elősegítése, a hagyomá­nyos szerkezetekkel való konstrukciós, technológiai és gazdasági összehasonlí­tás, a fejlesztés további teendőinek meg­határozása, külföldön elfoglalt helye, a színvonal ismertetése és tudományos értékelés nemzetközi síkon. A közúti járműprogram megvalósítására a Kismotor- és Gépgyár új üzemet létesít Baján. Itt különböző motor-, légiók- és karosszériaszerelvé­nyeket állítanak majd elő, öt katasztrá­­lia hold területen — kereken 160 millió forintos költséggel — hatezer négyzet­­méter alapterületű gépműhely épül rak­tárral és kiegészítő részlegekkel, továbbá 3000 négyzetméteres felületkikészítő mű­hely, valamint négyszintes irodaház, mosdó, öltöző és művelődési terem. A berendezések felét a hazai ipar állítja elő, a többit az NDK-ból, Lengyelország­ból és Csehszlovákiából importálják. Sor kerül tőkés beszerzésre is. Ugyancsak a járműprogram céljára hív létre a válla­lat Mezőkövesden is új üzemet. A beru­házási költségekből 10,5 millió forintot a gyár, 19,5 millió forintot pedig a Bor­sod megyei Tanács fedez. Mezőköves­den már az idén nyolcmillió forint ér­tékben állítanak elő járműszerelvény- és motoralkatrészeket, 1972-re pedig 50 millió forintra emelkedik az éves ka­pacitás. Megkezdték az előkészületeket a Szegedi Ipari Vásá­rra, amely nemcsak a szocialista ipar fejlődésének szemlélte­­tője, a fogyasztási cikkeket gyártó ipar, a kereskedelem és a fogyasztók nyári találkozója, hanem a határmenti árucse­re vására is lesz. A legnagyobb számmal a vas- és fémipari cikkeket előállító vállalatok szerepelnek. Ezt követi a textilipar, a fa- és bútoripar, az élelmiszeripar, a szőrme-, bőr-, valamint a vegyi- és mű­anyagipar. Először jelennek meg termé­keikkel a többi között a szegedi vásá­ron a Férfi Fehérneműgyár, az Alumí­niumgyár, a Mohácsi, Farostlemezgyár, Mekalor Mechanikai Művek, a Hungá­ria Műanyagfeldolgozó Vállalat, a Ma­gyar Édesipar, és a Magyar Likőripari Vállalat. A jugoszláv vállalatok között nemcsak vajdaságiak szerepelnek. Szinte egész Jugoszlávia területéről képviseltetik ma­gukat a Szegedi Vásáron, a fogyasztó­ cikkeket gyártó vállal­a­tok. 17 db MÁV fedett, 6 vagon eladó, amelyek alkalmasak gyárakban, üzemekben, bányákban stb. telepen belüli anyagmozgatásra. Megtekinthetők Budafok-Hároson Füstös Jánosnál, (telefon: 469—996), vagy érdeklődni lehet Merczy Miklósnál — Budapest XXII., Kossuth Lajos u. 84. sz. alatt — a 469—971-es telefonon. magyar Állami pincegazdaság Budafoki üzeme FIGYELŐ, 1970. JÚLIUS 1.

Next