Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1970-09-23 / 38. szám

. Az ipar területi fejlesztésének céljai nem változnak a XV. ötéves terv idősza­kában­­, de az eddiginél következete­sebben kell érvényesíteni a hatékony­ság követelményét. Ennek érdekében az iparilag fejlett területeken — elsősor­ban a fővárosban — az ipari fejlődés in­tenzív irányait kell támogatni, s ezzel egyidejűleg — munkaigényes iparágak üzemeinek telepítésével — tovább kell folytatni a megfelelő adottságokkal és tartós munkaerőfelesleggel rendelkező­­körzetek fejlesztését, valamint támogatni egyes körzetek gazdasági szerkezetének átalakulását. Az iparfejlesztésnek kb. egyharmada nagyberuházások formájában valósul meg, ezek mintegy 85—90 százaléka a jelenleg is fejlett ipari területekre ke­rül. A vállalati döntésen alapuló beru­házások kb. 15—20 százaléka Budapes­ten, 35—40 százaléka egyéb iparilag fej­lett körzetekben és 40—50 százaléka az iparilag fejletlenebb területeken valósul meg. A vállalati fejlesztések létszámigé­nyének 55—60 százaléka az iparilag fej­letlen területeken jelentkezik. Ám az országos számoknál szükségszerűen töb­bet mondanak a területi adatok, vegyük tehát sorra a terv körzetenkénti céljait. Budapest: intenzív fejlődés A budapes­i agglomeráció a IV. ötéves terv időszakában némileg kevesebb mun­kás foglalkoztatásával fejlődik, é­s e körülmény is alátámasztja a fejlesztés intenzív irányainak szükségességét. Az egyik jellemző vonás, hogy a fővárosi ipart szelektíven kell fejleszteni, ami bő­víti a vidék és a főváros közötti terme­lési kooperációs kapcsolatokat. A bonyo­lultabb, magasabb szakképzettséget igénylő tevékenységeket általában cél­szerű a budapesti törzsgyárakban meg­tartani, fejleszteni, míg az élőmunka-igé­­nyesebb termékek gyártását fokozatosan a vidéki üzemek veszik át. A IV. ötéves terv időszakában tovább folytatódik a korábbi határozatokban kijelölt buda­pesti üzemek kitelepítése. (A­­költözés" a fővárosi ipari munkahelyek k­b. 3 szá­zalékát érinti.) A főváros-környéki gyűrű a tervidő­szakban várhatóan az egyik leggyorsab­ban fejlődő ipari terület lesz. Az ipari beruházás nagyságrendje ebben az övezetben megközelíti a budapesti szin­tet, s 70—80 százalékuk nagyberuházás. (Százhalombatta, Szigethalom, Szent­endre, Dunakeszi). A várható kisebb fej­lesztések munkaerő-igénye is számotte­vő. A főváros ipari fejlődésének zavar­talansága érdekében a kisebb — nem a lakosság helyi igényeit szolgáló — be­ruházásokat a főváros munkaerő-von­zás körzetében korlátozni kell. Az Alföld 1971—1975-ben is az ipari­lag leggyorsabban fejlődő országrész lesz. A foglalkoztatott létszám alapján súlya az ország iparában 18 százalékról 20—21 százalékra emelkedik. A délalföldi szén­hidrogénkincs további kitermelése ked­vezően hat a körzet ipari fejlesztési adottságaira. A gépipar lesz az Alföld leggyorsabban fejlődő iparága, foglal­koztatott létszáma — az előzetes adatok szerint — 70—80 százalékkal növekszik. A könnyűipar változatlanul megtartja vezető szerepét és a nagyobb, „bázisok” szerepének erősödése mellett a fejlesz­tés jelentős része kisebb vállalatoknál és szövetkezeteknél valósul meg. Az élelmiszeriparban — elsősorban húsipar­ban­­— jelentős fejlődés várható. Az Al­föld támogatásra kijelölt körzeteiben az előzetes felmérések szerint a területfej­lesztési alap segítségével 22—25 ezer ipari munkahely létesül. Ezen belül Sza­bolcs megyében — amelyet a terv ki­emelt területként kezel — 8—10 ezer új ipari munkahely hozható létre. A megye iparának nyújtandó csaknem félmilliárd forint állami támogatás sokat segít e feladatok megoldásában. Új ipari központok Észak­-Magyarországon az ipar külön­böző tényezők hatására fejlődik. A ter­vezett nagyberuházások és a szénbányá­szati területek ipari szerkezetének átala­kítását szolgáló központi támogatás el­lenére is várhatóan csökken a terület­nek az ország iparában játszott szerepe. A terület iparában csökken a bányá­szat és a kohászat részaránya és nő a gépiparé, vegyiparé és a könnyűiparé. Borsod megyében a vegyipar, Heves megyében az energiatermelés és a gép­ipar, Nógrád megyében a gépipar és a könnyűipar lesz a vezető iparág. Az építőanyagipar is számottevően fejlő­dik a megfelelő természeti adottságok­kal és kialakult bázisokkal rendelkező körzetekben (Hejőcsaba, Sajószentpéter, Bélapátfalva). Új ipari központok ala­kulnak ki Gyöngyös környékén és Ba­lassagyarmaton. Folytatódik Leninváros ipari fejlesztése és a város a tervezett beruházások eredményeként az ország legnagyobb ipari állóeszköz állománnyal rendelkező vidéki településévé alakul. Észak-Magyarországon várhatóan nö­­vekedni fog a munkaerőkínálat. A gaz­dasági szerkezet átalakítását ezért egyes körzetekben (főleg Nógrád megyében) központilag azért is támogatni kell, hogy a szénbányászat racionalizálása követ­keztében felszabaduló munkaerőt fog­lalkoztatni lehessen. Hasonló támogatás indokolt Borsod megye keleti részén is, ahol a munkaerőforrások ugyancsak na­gyobb arányban növekszenek. Miskolcon és Leninváros körzetében ugyanakkor munkaerőhiánnyal kell számolni. Észak-Dunántúl az ország iparilag egyenletesen fejlődő területe. Az ipar a meglevő alapokon fejlődik tovább. A szénbányászat visszafejlődését a bauxit­bányászat és más ipari ágazatok fejlő­dése ellensúlyozza. A timföldgyártás és az alumíniumkohászat meglevő központ­jai tovább fejlődnek. A közúti járműfej­lesztési program hatása a meglevő cent­rumok (Győr, Székesfehérvár) mellett a terület más településeiben is megfigyel­hető (Mór, Tatabánya, Sárvár, Várpalota, Veszprém), a számítástechnikai program pedig Székesfehérvár számára ígér fej­lődést. Péten és Nyergesújfalun a vegy­ipar fejlődik tovább. Dél-Dunántúl az Alföld mellett az ország másik iparilag elmaradott része. A IV. ötéves terv időszakában az ipar itt az országos átlagnál gyorsabban fej­lődik. Az ipari foglalkoztatottak létszá­ma várhatóan 20 százalékkal növekszik. Nagyobb mértékű fejlődés várható Tol­na és Somogy megyében. Az iparszer­kezet változását a gépipar arányának növekedése jellemzi, míg a könnyűipa­ron belül a faipar fejlődése erőteljesebb. A központilag támogatott körzetekben 7-8 ezer ipari munkahely létesül. Pécs körzetének ipari fejlődése hosz­­szabb távon gondot okoz, mert itt a ve­zető iparág a bányászat, és a távlatilag gyorsabban fejlődő iparágak aránya ala­csony. Ezért a körzet ipari szerkezetét fokozatosan át kell alakítani, ez a IV. ötéves tervben központi támogatással meg is kezdődik. Markánsabb profil A IV. ötéves terv időszakában folyta­tódik az ipar területi koncentrációja és a nagyobb ipari centrumok fejlődése. A III. ötéves tervszakasz elején hét olyan település volt, ahol az iparban foglal­koztatottak száma több volt 20 ezernél és 20 olyan, ahol a 10 ezer főt megha­ladta. A IV. ötéves terv végére a 20 ezernél több ipari dolgozót foglalkozta­tó centrumok száma 14—16-ra, a 10 ezer főt meghaladóké 30-ra emelkedik. A vezető hat ipari város sorrendje nem változik (Budapest, Miskolc, Győr, Pécs, Szeged, Debrecen), de az őket követő te­lepülések sorrendjében már változás várható, és a Székesfehérvár, Dunaúj­város, Szolnok, Tatabánya, Nyíregyháza, Kaposvár, Kecskemét, Szombathely, Ózd sorrend kialakulásával az ipari centru­mok területileg egyenletesebben fognak elhelyezkedni. A koncentráció mellett a területi mun­kamegosztás többi formái is tovább fej­lődnek a következő tervidőszakban. A specializáció a IV. ötéves terv ipari fej­lődésében sajátosan jelentkezik. Egyfe­lől a nagyberuházások a központi fej­lesztési programok nyomán kimutatható a dinamikus iparágakkal rendelkező kör­zetek fokozódó ágazati specializációja, a vertikális kombinátok megerősödése és továbbfejlődése. Tovább erősödik Kö­­zép-Dunántúl vegyipari-alumíniumipari profilja, a Kisalföld gépipari speciali­zációja, fejlődik Tiszaszederkény, Ka­zincbarcika, Várpalota, Százhalombatta vegyipara, újabb vertikumokkal bővül­nek Diósgyőr, Ózd és Dunaújváros ko­hászati kombinátjai. Hazánk ásványi kincseinek fokozott kihasználása ugyancsak az egyes terü­letek ágazati specializációjának fokozó­dására vezet. Az energetikai beruházá­sok egyre növekvő víz-, fűtőanyag-, stb. igényei is szigorúbb korlátokat állíta­nak a telepítés elé, s szűkítik a lehetsé­ges telephelyek körét. A természeti adottságok fokozott kihasználása „mar­kánsabbá” teszi az érintett területek ipari profilját. A vállalatok saját döntéseik ,a gazda­sági feltételek és a szabályozók hatásá­ra egy újabb fajta — a termelési ténye­zők iránti igényen alapuló — specializá­ció is kibontakozóban van. A központi fejlesztési programok és egyéb ténye­zők által kiváltott növekedésnek ugyan­is csak egy része — sokszor kisebb hányada — valósul meg a törzsüze­mekben, a közvetlenül érintett terüle­teken. Főleg a munkaerőhiány követ­keztében —, de hatékonysági meggondo­lásokból is — a nem törzsüzemhez kö­tött tevékenységek más területekre tele­pülnek, illetve költöznek. E tovagyűrű­ző hatás következményei — különösen a létszám változása — gyakran többszö­rösen meghaladják a közvetlen fejlesz­tés hatását (a járműfejlesztési program három fő törzsüzemében például a lét­szám kismértékben változik, míg a lét­rehozott telepeken, kooperációs és bér­munkát végző üzemekben 10 ezer főt meghaladó létszámnövekedés várható.) Erősödik tehát a területek adottságaihoz idomuló­­ munkaerőigény, szakképzett­ségi igény, területigény szerinti — spe­cializáció. Központi támogatás, kedvezmények Az ipar területi fejlesztésének „kéz­bentartása” nemcsak „mennyiségi” szem­pontból nagyjelentőségű (bár az összes új munkahelyek mintegy 50 százaléka az iparban létesül), hanem azért is, mert az ipar — a gazdasági és a társadalmi szer­kezetet átalakító hatása révén — a te­rületi fejlődés legdinamikusabb ténye­zője. Az elmaradott területek fejlesztésének előmozdítására központi területfejlesz­tési alap létesül, amely az érdekelt me­gyei tanácsok rendelkezésére áll majd. Az eszközöket a megyei tanácsok csak termelő jellegű fejlesztésre használhat­ják fel, és abból támogatást nyújthatnak egyes vállalatok és szövetkezetek terme­lésének fejlesztéséhez. A központi terü­letfejlesztési alap a IV. ötéves tervben három fejezetből tevődik össze: — a támogatott területek iparfejlesz­tési alapjából; — a szénbányászati területek ipari struktúrájának változtatására szolgáló alapból; és — a fővárosi iparkitelepítési alapból. Az ipar területi fejlesztésének orien­tációját a népgazdasági terv tartalmaz­za, megkülönböztetve azokat a területe­ket, ahol a lakosság életkörülményei tartósan elmaradtak az ország többi vi­dékéhez viszonyítva. Ezek közül a terv kiemeli azokat a körzeteket, amelyek egyben iparfejlesztési adottságokkal is rendelkeznek, illetve ahol az ipari ter­melés szerkezeti változása szükségessé teszi az ipar fejlesztésének támogatását. A kiemelt területeken az iparfejlesztés fokozott támogatásban részesül annak érdekében, hogy ne növekedjék a ter­melőerők viszonylagos elmaradottsága, és a lakosság életszínvonala az országos átlagnak megfelelően fejlődjék. A támogatott fejlesztési területek mellett a terv az iparfejlesztési centru­mokat is kijelöli. Ezek a leginkább ipa­rosodott vidéki körzetek központjai, s potenciális iparfejlesztési adottságaik ma és távlatban is kedvezőek. A népgazdasági terv által támogatás­ra kijelölt területek iparának fejleszté­sét a központi területfejlesztési alap mellett más ösztönzők is elősegítik:­­ az ipar fejlesztésének előmozdítá­sára a hitelpolitikai irányelveken belül a jövőben is indokolt a kamat mértéke és a lejárati idő szempontjából prefe­rált beruházási hitelt nyújtani a válla­latoknak és a szövetkezeteknek; — az újonnan létesítendő üzemek megindításához adókedvezmény (nyere­ségadó) adható, amely az újonnan mun­kába állítandó dolgozók betanítási költ­ségeinek fedezetéül szolgál. A kedvez­mény feltételeit, az igénybevehető ösz­­szeg nagyságrendjét külön kell szabá­lyozni ; — a műszaki és egyéb — elengedhe­tetlenül letelepítendő — szakemberek számára a letelepedést lakással, a köl­­tözködési költségek megtérítésével, ked­vezményes lakásépítési hitel nyújtásá­val és esetleg — lakásingatlan vétele, illetőleg helységek közötti cseréje ese­tén — illetékkedvezménnyel indokolt megkönnyíteni. Az építőipar területi gondjai különös jelentősége van a lakosság részére végzett ipari javító szolgáltatás fejlesztésének. Ezt segíti elő az 1038/ 1969. kormányhatározat alapján létreho­zott központi költségvetési céltámogatás. Ezt a megyei tanácsok nyújtják — szek­­torális megkülönböztetés nélkül — a leghatékonyabb felhasználást ígérő szol­gáltató vállalatoknak és szövetkezetek­nek. Az építőipar területi elhelyezkedését lényegesen befolyásolják az egyes terü­letek, gazdasági körzetek fejlesztésével, a népgazdasági ágak fejlődésével, a szo­ciális és kommunális ellátás színvonalá­nak emelésével kapcsolatos célok. Az építési igények növekedése, volumene struktúrája a tervidőszakban földrajz­­egységenként ugrásszerűen változik. En­nek nagyságát az adott országrész fej­lettségén, gazdasági szerkezetén alapuló fejlesztés iránya és intenzitása határoz­za meg. Az építési kereslet növekedésében és területi elhelyezkedésében bekövetkező változások mellett a belső összetétel nagymértékben módosítja az a tény hogy növekszik a lakás-, a víz- és a csa­tornaépítés, a fenntartási­ felújítás építés és — az épületek technikai fel­szereltségének javulása következtében — az épületgépészet részaránya. Az országos építőipari termelés mint­egy 40 százalékkal lesz magasabb a 111 ötéves tervidőszak várható teljesítmé­nyénél. Ezen belül — figyelemmel a je­lenleg meglevő és a IV. ötéves tervidő­szak első éveiben is fennmaradó arány­talanságokra, valamint az elhatározás jelentősebb beruházásokra — az építő­iparnak Észak-Magyarország és Észak Dunántúl, valamint Budapest körzeté­ben az átlagot meghaladóan, Dél-Dunán túl, illetve az Alföld térségében az átla­gosnál némileg kisebb mértékbe­­kell fejlődnie. Az Alföldön azonban a észak-dunántúli megyék (Hajdú, Szol­nok, Szabolcs megye) erőteljes építőipai fejlődést igényelnek. Az építési igények csaknem egyhar­mada Budapest körzetében (a főváros­ban és Pest megyében) összpontos. Az országosan várható építési igények­ből Észak-Magyarország 13—15, Észak Dunántúl 18—20, Dél-Dunántúl 12—14, a Alföld pedig 26—29 százalékot képvise Az építőipar fejlesztési koncepciója fi­gyelembe veszi a fejlődés körzetenkét eltérő ütemét és az építés iparosításá­n­ak területileg differenciált megváló­sításával számol. Dr. Szabó Károly, az Országos Tervhivatal főosztályvezet helyettese 1.­Területfejlesztés az új tervidőszakban 11 AuTra au Iocca o Az ipari foglalkoztatottak létszáma a tv. ötéves terv végén 19 70–100 Budapest + Pest megye Észak-Magyar­ország Alföld Észak-Dunántúl Dél-Dunántúl FIGYELŐ, 1970. SZEPTEMBER 2.

Next