Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-09-23 / 38. szám
. Az ipar területi fejlesztésének céljai nem változnak a XV. ötéves terv időszakában, de az eddiginél következetesebben kell érvényesíteni a hatékonyság követelményét. Ennek érdekében az iparilag fejlett területeken — elsősorban a fővárosban — az ipari fejlődés intenzív irányait kell támogatni, s ezzel egyidejűleg — munkaigényes iparágak üzemeinek telepítésével — tovább kell folytatni a megfelelő adottságokkal és tartós munkaerőfelesleggel rendelkezőkörzetek fejlesztését, valamint támogatni egyes körzetek gazdasági szerkezetének átalakulását. Az iparfejlesztésnek kb. egyharmada nagyberuházások formájában valósul meg, ezek mintegy 85—90 százaléka a jelenleg is fejlett ipari területekre kerül. A vállalati döntésen alapuló beruházások kb. 15—20 százaléka Budapesten, 35—40 százaléka egyéb iparilag fejlett körzetekben és 40—50 százaléka az iparilag fejletlenebb területeken valósul meg. A vállalati fejlesztések létszámigényének 55—60 százaléka az iparilag fejletlen területeken jelentkezik. Ám az országos számoknál szükségszerűen többet mondanak a területi adatok, vegyük tehát sorra a terv körzetenkénti céljait. Budapest: intenzív fejlődés A budapesi agglomeráció a IV. ötéves terv időszakában némileg kevesebb munkás foglalkoztatásával fejlődik, és e körülmény is alátámasztja a fejlesztés intenzív irányainak szükségességét. Az egyik jellemző vonás, hogy a fővárosi ipart szelektíven kell fejleszteni, ami bővíti a vidék és a főváros közötti termelési kooperációs kapcsolatokat. A bonyolultabb, magasabb szakképzettséget igénylő tevékenységeket általában célszerű a budapesti törzsgyárakban megtartani, fejleszteni, míg az élőmunka-igényesebb termékek gyártását fokozatosan a vidéki üzemek veszik át. A IV. ötéves terv időszakában tovább folytatódik a korábbi határozatokban kijelölt budapesti üzemek kitelepítése. (Aköltözés" a fővárosi ipari munkahelyek kb. 3 százalékát érinti.) A főváros-környéki gyűrű a tervidőszakban várhatóan az egyik leggyorsabban fejlődő ipari terület lesz. Az ipari beruházás nagyságrendje ebben az övezetben megközelíti a budapesti szintet, s 70—80 százalékuk nagyberuházás. (Százhalombatta, Szigethalom, Szentendre, Dunakeszi). A várható kisebb fejlesztések munkaerő-igénye is számottevő. A főváros ipari fejlődésének zavartalansága érdekében a kisebb — nem a lakosság helyi igényeit szolgáló — beruházásokat a főváros munkaerő-vonzás körzetében korlátozni kell. Az Alföld 1971—1975-ben is az iparilag leggyorsabban fejlődő országrész lesz. A foglalkoztatott létszám alapján súlya az ország iparában 18 százalékról 20—21 százalékra emelkedik. A délalföldi szénhidrogénkincs további kitermelése kedvezően hat a körzet ipari fejlesztési adottságaira. A gépipar lesz az Alföld leggyorsabban fejlődő iparága, foglalkoztatott létszáma — az előzetes adatok szerint — 70—80 százalékkal növekszik. A könnyűipar változatlanul megtartja vezető szerepét és a nagyobb, „bázisok” szerepének erősödése mellett a fejlesztés jelentős része kisebb vállalatoknál és szövetkezeteknél valósul meg. Az élelmiszeriparban — elsősorban húsiparban— jelentős fejlődés várható. Az Alföld támogatásra kijelölt körzeteiben az előzetes felmérések szerint a területfejlesztési alap segítségével 22—25 ezer ipari munkahely létesül. Ezen belül Szabolcs megyében — amelyet a terv kiemelt területként kezel — 8—10 ezer új ipari munkahely hozható létre. A megye iparának nyújtandó csaknem félmilliárd forint állami támogatás sokat segít e feladatok megoldásában. Új ipari központok Észak-Magyarországon az ipar különböző tényezők hatására fejlődik. A tervezett nagyberuházások és a szénbányászati területek ipari szerkezetének átalakítását szolgáló központi támogatás ellenére is várhatóan csökken a területnek az ország iparában játszott szerepe. A terület iparában csökken a bányászat és a kohászat részaránya és nő a gépiparé, vegyiparé és a könnyűiparé. Borsod megyében a vegyipar, Heves megyében az energiatermelés és a gépipar, Nógrád megyében a gépipar és a könnyűipar lesz a vezető iparág. Az építőanyagipar is számottevően fejlődik a megfelelő természeti adottságokkal és kialakult bázisokkal rendelkező körzetekben (Hejőcsaba, Sajószentpéter, Bélapátfalva). Új ipari központok alakulnak ki Gyöngyös környékén és Balassagyarmaton. Folytatódik Leninváros ipari fejlesztése és a város a tervezett beruházások eredményeként az ország legnagyobb ipari állóeszköz állománnyal rendelkező vidéki településévé alakul. Észak-Magyarországon várhatóan növekedni fog a munkaerőkínálat. A gazdasági szerkezet átalakítását ezért egyes körzetekben (főleg Nógrád megyében) központilag azért is támogatni kell, hogy a szénbányászat racionalizálása következtében felszabaduló munkaerőt foglalkoztatni lehessen. Hasonló támogatás indokolt Borsod megye keleti részén is, ahol a munkaerőforrások ugyancsak nagyobb arányban növekszenek. Miskolcon és Leninváros körzetében ugyanakkor munkaerőhiánnyal kell számolni. Észak-Dunántúl az ország iparilag egyenletesen fejlődő területe. Az ipar a meglevő alapokon fejlődik tovább. A szénbányászat visszafejlődését a bauxitbányászat és más ipari ágazatok fejlődése ellensúlyozza. A timföldgyártás és az alumíniumkohászat meglevő központjai tovább fejlődnek. A közúti járműfejlesztési program hatása a meglevő centrumok (Győr, Székesfehérvár) mellett a terület más településeiben is megfigyelhető (Mór, Tatabánya, Sárvár, Várpalota, Veszprém), a számítástechnikai program pedig Székesfehérvár számára ígér fejlődést. Péten és Nyergesújfalun a vegyipar fejlődik tovább. Dél-Dunántúl az Alföld mellett az ország másik iparilag elmaradott része. A IV. ötéves terv időszakában az ipar itt az országos átlagnál gyorsabban fejlődik. Az ipari foglalkoztatottak létszáma várhatóan 20 százalékkal növekszik. Nagyobb mértékű fejlődés várható Tolna és Somogy megyében. Az iparszerkezet változását a gépipar arányának növekedése jellemzi, míg a könnyűiparon belül a faipar fejlődése erőteljesebb. A központilag támogatott körzetekben 7-8 ezer ipari munkahely létesül. Pécs körzetének ipari fejlődése hoszszabb távon gondot okoz, mert itt a vezető iparág a bányászat, és a távlatilag gyorsabban fejlődő iparágak aránya alacsony. Ezért a körzet ipari szerkezetét fokozatosan át kell alakítani, ez a IV. ötéves tervben központi támogatással meg is kezdődik. Markánsabb profil A IV. ötéves terv időszakában folytatódik az ipar területi koncentrációja és a nagyobb ipari centrumok fejlődése. A III. ötéves tervszakasz elején hét olyan település volt, ahol az iparban foglalkoztatottak száma több volt 20 ezernél és 20 olyan, ahol a 10 ezer főt meghaladta. A IV. ötéves terv végére a 20 ezernél több ipari dolgozót foglalkoztató centrumok száma 14—16-ra, a 10 ezer főt meghaladóké 30-ra emelkedik. A vezető hat ipari város sorrendje nem változik (Budapest, Miskolc, Győr, Pécs, Szeged, Debrecen), de az őket követő települések sorrendjében már változás várható, és a Székesfehérvár, Dunaújváros, Szolnok, Tatabánya, Nyíregyháza, Kaposvár, Kecskemét, Szombathely, Ózd sorrend kialakulásával az ipari centrumok területileg egyenletesebben fognak elhelyezkedni. A koncentráció mellett a területi munkamegosztás többi formái is tovább fejlődnek a következő tervidőszakban. A specializáció a IV. ötéves terv ipari fejlődésében sajátosan jelentkezik. Egyfelől a nagyberuházások a központi fejlesztési programok nyomán kimutatható a dinamikus iparágakkal rendelkező körzetek fokozódó ágazati specializációja, a vertikális kombinátok megerősödése és továbbfejlődése. Tovább erősödik Közép-Dunántúl vegyipari-alumíniumipari profilja, a Kisalföld gépipari specializációja, fejlődik Tiszaszederkény, Kazincbarcika, Várpalota, Százhalombatta vegyipara, újabb vertikumokkal bővülnek Diósgyőr, Ózd és Dunaújváros kohászati kombinátjai. Hazánk ásványi kincseinek fokozott kihasználása ugyancsak az egyes területek ágazati specializációjának fokozódására vezet. Az energetikai beruházások egyre növekvő víz-, fűtőanyag-, stb. igényei is szigorúbb korlátokat állítanak a telepítés elé, s szűkítik a lehetséges telephelyek körét. A természeti adottságok fokozott kihasználása „markánsabbá” teszi az érintett területek ipari profilját. A vállalatok saját döntéseik ,a gazdasági feltételek és a szabályozók hatására egy újabb fajta — a termelési tényezők iránti igényen alapuló — specializáció is kibontakozóban van. A központi fejlesztési programok és egyéb tényezők által kiváltott növekedésnek ugyanis csak egy része — sokszor kisebb hányada — valósul meg a törzsüzemekben, a közvetlenül érintett területeken. Főleg a munkaerőhiány következtében —, de hatékonysági meggondolásokból is — a nem törzsüzemhez kötött tevékenységek más területekre települnek, illetve költöznek. E tovagyűrűző hatás következményei — különösen a létszám változása — gyakran többszörösen meghaladják a közvetlen fejlesztés hatását (a járműfejlesztési program három fő törzsüzemében például a létszám kismértékben változik, míg a létrehozott telepeken, kooperációs és bérmunkát végző üzemekben 10 ezer főt meghaladó létszámnövekedés várható.) Erősödik tehát a területek adottságaihoz idomuló munkaerőigény, szakképzettségi igény, területigény szerinti — specializáció. Központi támogatás, kedvezmények Az ipar területi fejlesztésének „kézbentartása” nemcsak „mennyiségi” szempontból nagyjelentőségű (bár az összes új munkahelyek mintegy 50 százaléka az iparban létesül), hanem azért is, mert az ipar — a gazdasági és a társadalmi szerkezetet átalakító hatása révén — a területi fejlődés legdinamikusabb tényezője. Az elmaradott területek fejlesztésének előmozdítására központi területfejlesztési alap létesül, amely az érdekelt megyei tanácsok rendelkezésére áll majd. Az eszközöket a megyei tanácsok csak termelő jellegű fejlesztésre használhatják fel, és abból támogatást nyújthatnak egyes vállalatok és szövetkezetek termelésének fejlesztéséhez. A központi területfejlesztési alap a IV. ötéves tervben három fejezetből tevődik össze: — a támogatott területek iparfejlesztési alapjából; — a szénbányászati területek ipari struktúrájának változtatására szolgáló alapból; és — a fővárosi iparkitelepítési alapból. Az ipar területi fejlesztésének orientációját a népgazdasági terv tartalmazza, megkülönböztetve azokat a területeket, ahol a lakosság életkörülményei tartósan elmaradtak az ország többi vidékéhez viszonyítva. Ezek közül a terv kiemeli azokat a körzeteket, amelyek egyben iparfejlesztési adottságokkal is rendelkeznek, illetve ahol az ipari termelés szerkezeti változása szükségessé teszi az ipar fejlesztésének támogatását. A kiemelt területeken az iparfejlesztés fokozott támogatásban részesül annak érdekében, hogy ne növekedjék a termelőerők viszonylagos elmaradottsága, és a lakosság életszínvonala az országos átlagnak megfelelően fejlődjék. A támogatott fejlesztési területek mellett a terv az iparfejlesztési centrumokat is kijelöli. Ezek a leginkább iparosodott vidéki körzetek központjai, s potenciális iparfejlesztési adottságaik ma és távlatban is kedvezőek. A népgazdasági terv által támogatásra kijelölt területek iparának fejlesztését a központi területfejlesztési alap mellett más ösztönzők is elősegítik: az ipar fejlesztésének előmozdítására a hitelpolitikai irányelveken belül a jövőben is indokolt a kamat mértéke és a lejárati idő szempontjából preferált beruházási hitelt nyújtani a vállalatoknak és a szövetkezeteknek; — az újonnan létesítendő üzemek megindításához adókedvezmény (nyereségadó) adható, amely az újonnan munkába állítandó dolgozók betanítási költségeinek fedezetéül szolgál. A kedvezmény feltételeit, az igénybevehető öszszeg nagyságrendjét külön kell szabályozni ; — a műszaki és egyéb — elengedhetetlenül letelepítendő — szakemberek számára a letelepedést lakással, a költözködési költségek megtérítésével, kedvezményes lakásépítési hitel nyújtásával és esetleg — lakásingatlan vétele, illetőleg helységek közötti cseréje esetén — illetékkedvezménnyel indokolt megkönnyíteni. Az építőipar területi gondjai különös jelentősége van a lakosság részére végzett ipari javító szolgáltatás fejlesztésének. Ezt segíti elő az 1038/ 1969. kormányhatározat alapján létrehozott központi költségvetési céltámogatás. Ezt a megyei tanácsok nyújtják — szektorális megkülönböztetés nélkül — a leghatékonyabb felhasználást ígérő szolgáltató vállalatoknak és szövetkezeteknek. Az építőipar területi elhelyezkedését lényegesen befolyásolják az egyes területek, gazdasági körzetek fejlesztésével, a népgazdasági ágak fejlődésével, a szociális és kommunális ellátás színvonalának emelésével kapcsolatos célok. Az építési igények növekedése, volumene struktúrája a tervidőszakban földrajzegységenként ugrásszerűen változik. Ennek nagyságát az adott országrész fejlettségén, gazdasági szerkezetén alapuló fejlesztés iránya és intenzitása határozza meg. Az építési kereslet növekedésében és területi elhelyezkedésében bekövetkező változások mellett a belső összetétel nagymértékben módosítja az a tény hogy növekszik a lakás-, a víz- és a csatornaépítés, a fenntartási felújítás építés és — az épületek technikai felszereltségének javulása következtében — az épületgépészet részaránya. Az országos építőipari termelés mintegy 40 százalékkal lesz magasabb a 111 ötéves tervidőszak várható teljesítményénél. Ezen belül — figyelemmel a jelenleg meglevő és a IV. ötéves tervidőszak első éveiben is fennmaradó aránytalanságokra, valamint az elhatározás jelentősebb beruházásokra — az építőiparnak Észak-Magyarország és Észak Dunántúl, valamint Budapest körzetében az átlagot meghaladóan, Dél-Dunán túl, illetve az Alföld térségében az átlagosnál némileg kisebb mértékbekell fejlődnie. Az Alföldön azonban a észak-dunántúli megyék (Hajdú, Szolnok, Szabolcs megye) erőteljes építőipai fejlődést igényelnek. Az építési igények csaknem egyharmada Budapest körzetében (a fővárosban és Pest megyében) összpontos. Az országosan várható építési igényekből Észak-Magyarország 13—15, Észak Dunántúl 18—20, Dél-Dunántúl 12—14, a Alföld pedig 26—29 százalékot képvise Az építőipar fejlesztési koncepciója figyelembe veszi a fejlődés körzetenkét eltérő ütemét és az építés iparosításának területileg differenciált megválósításával számol. Dr. Szabó Károly, az Országos Tervhivatal főosztályvezet helyettese 1.Területfejlesztés az új tervidőszakban 11 AuTra au Iocca o Az ipari foglalkoztatottak létszáma a tv. ötéves terv végén 19 70–100 Budapest + Pest megye Észak-Magyarország Alföld Észak-Dunántúl Dél-Dunántúl FIGYELŐ, 1970. SZEPTEMBER 2.