Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1970-09-16 / 37. szám

,.A mezőgazdaságban a munka ipari jellegűvé knd válni". (A* MSZMP X. kongresszusi irányelveiből.) Negyedszázaddal ezelőtt mintegy 2,1 millió mezőgazdasági kereső látta el élel­miszerekkel az ország 9 milliós lakossá­gát. amelynek egyharmada élt városok­ban és csak 20 százalék, 800 ezer ember dolgozott az iparban. Jelenleg- 1,2 millió mezőgazdaságban dolgozó lát el több mint 10 millió lakost, s emellett sokkal több élelmiszert exportálunk. Jelenleg több mint kétmillió dolgozót foglalltoz- t-at az ipar. Egy harmaddal kevesebb mezőgazdasá­gi dolgozó másfélszer annyi élelmiszert termel, mint 30 évvel koiábban, vagyis a tnezogaz%sági munka termelékenysége — annak iparosodása következtében — több mint kétszeresére emelkedett. A társadalomnak ez a szerkezeti átalaku­lása, a foglalkoztatottak népgazdasági ágazatok közötti átcsoportosulása megva­lósíthatatlan lett volna a mezőgazdasági munka iparosítása nélkül. Számszerűen A mezőgazdaság iparosodásának több formája van. Az egyik forma: a növénv- termesztés és állattenyésztés átalakítása ipari munkává. Az őszi szántás, vetés, kapálás, aratás munkafolyamatai átala­kultak, illetve alakulnak — gépkezeléssé. A szántó-vető ember ma: traktoros, arató-kombájnkezeló. Kormányoz, karo­kat, mozgat, gombokat nyom, helikoptert irányit, gépet kezel és javít, a masinája a nehéz fizikai paraszti munkát tízsze­resen és százszorosán meghaladó haté­konysággal műveli a földet. Jelenleg a háború előtti időkhöz képest több mint 600 ezerrel kevesebb a ló az országban — egy emberre 1 pár lovat számítva, 300 ezer hajtóval kevesebbet igényelnek. Vi­szont van 67 ezer traktorunk, amely 150 millió emberi munkanapot teljesít; a 11 ezer kombájn elegendő ahhoz, hogy a ..békebelit" másfélszer meghaladó meny- nyiségű búzát két-három hét alatt aras­son le. A talajművelést, a kalászosok növény- ápolását és betakarítását alapjában több mint 90 százalékban gépesítettük, ipari munkává változtattuk. A kapásnövények (kukorica, burgonya, cukorrépa) betaka­rításának gépesítése gyors ütemben halad előre: 1969-ben a kukorica 16 százalékát, a burgonya 23 százalékát, a cukorrépa 71 százalékát géppel takarították be. Fel­tehető, hogy néhány év múlva a kapá­sokat ugyanolyan méretekben géppel művelik majd, mint most a kalászosokat. Nagy erőfeszítéseket tesznek a tudások és mérnökök a kertészeti, a zöldség- és gyümölcstermelés gépesítésének megol­dására. A zsenge zöldborsó már mező­gazdasági-ipari termékké lépett elő: kombájn aratja és csépeli. A paradicsom­termelésben is elvileg megoldott —, de gyakorlatilag még megvalósításra vár — a géppel történő betakarítás. A szőlőter­melésben a nyitás, a permetezés gépek­kel történik, a szüret (amely még kézi munka) megkönnyítése végett széles so­rokban. magas, ültetvényeken termelik a szőlőt — kétszer annvit mint koiábban holdanként — és a szállítógép a szőlő-' lóke mellé áll. ' Nemrégiben kezdődött a munka iparo­sítása az állattenyésztésben. A leglátvá­nyosabb eredményeket eddig a baromfi- és tojástermelésben érték el. A húster­melésnek csaknem egynegyedét adó ba­romfiágazat ipari módszerei a nagyüze­mekből átterjedtek a háztájiba, és nem ritka az olyan családtag, aki istállójában 500 hibrid tojót tart. Napirendre került a sertéstartás ipa­rosítása is, olyan sertéstelepek létesítése, amelyben egy fő ezer sertést gondoz, és az etetés, itatás, óKisztítás munkáját gé­pek végzik el Jövedelmező mellékes A falu iparosodása másik vettiletének nevezhető az ipari termelés különböző ágainak meghonosodása a mezőgazdasági termelőüzemekben. Nemzetközi jelenség (elsősorban a szocialista országokban), hogy a mezőgazdaság! vállalat több ok­ból. de elsősorban a munkerő. egyenletes, egész évben történő foglalkoztatása érde­kében kiegészítő üzemágakat szervez. Foglalkoznak tsz-eink építőipari-, élelmi- szerfeldolgozásí- és ipari-szolgáltatási te­vékenységgel. kereskedelemmel, vendég­látóipari tevékenységgel és bedolgoznak, illetve kooperálnak nagy iparvállalatok­kal is. E folyamat jellemzésére megem­líthetjük, hogy a tsz-ek és állami gazda­ságok kiegészítő tevékenységének bruttó termelési értéke 1968—69-ben már más­félszeresen. meghaladta az egyik fő nö­vénytermesztő ágazat, a búzatermelés ér­tékét. A falu ipari, szociális és kulturális át­alakulásának fontos tényezője az ipari üzemek létesítése a falvakban. Korábban ipari üzemet csak városban létesítettek. Mostanában viszont a nagy . iparvállala­tok a vidéki városokon kívül falvakban is szerveznek termelő üzemeket. Ilyen módon a faival: egy része, hogy úgy mondjuk „kétlakivá” válik, amely kife­jezésnek még egy évtizeddel ezelőtt is némi elítélő kicsengése volt. Minthogy most majdnem minden falusi családban akad ipari munkás, értelmiségi, vagy ke­reskedő — mindenki kétlaki — és a ki­fejezés „kimegy a divatból”. A falusi munka iparosodásából eredő változások és összefonódások sokoldalúja (Folytatás a 2. oldalon) Magyar—angol közgazdász kollokvium (2. old.) Árkülönbözeti tartalékalapok (3. old) Konzultáció: valutaárfolyam (4. old.) A gépekhez szakember is kell (5. old) Energia olcsóbban és korszerűbben (S. old) A munka termelékenysége a mezőgazdaságban (19. old.) Az MTESZ Központi Ipargazdasági Bizottságának Munkatudományi Szak­osztálya szeptember 3-án és 4-én — 310 hazai és 50 külföldi meghívott szakem­ber részvételével — ergonómiai konfe­renciát tartott. Dr. Molnár Imre — la­punkban már ismertetett — előadása után a tanácskozás négy szekcióban foly­tatta munkáját. Az első szekció az ergo­nómiának hazánkban és néhány más országban (Szovjetunió, NDK, Csehszlo­vákia, Bulgária, NSZK, USA) kialakult helyzetével, a második az ember-gép rendszerek problémáival, a harmadik a munka termelékenységére ható emberi tényezőkkel, a negyedik pedig a munka­helyi kollektívák szervezésének és ve­zetésének problémáival foglalkozott. A fejlődés szakaszai Az ergonómia helye és szerepe még nem eléggé tisztázott Magyarországon, s az ember és a termelési eszközök viszonyát vizsgáló „társulásban” résztvevő három , tudományág (a munkafiziológia, a mun­kalélektan és a munkaszociológia) kö­zül a fő szerep még inkább a munka-, illetve a műszaki pszichológiáé. A kon­ferencia — szemben a három évvel ez­előttivel, amelynek fő feladata az isme­retterjesztés volt — főként azt kívánta bizonyítani, hogy miben segítheti az er­gonómia a vállalati munka hatékonysá­gát, a termelékenység emelését, a ter­mékek minőségének javítását, valamint a vezetést, a döntéselőkészítést. Célja tehát már inkább az volt, hogy felhív­ja az ergonómiára a vállalati műszaki és közgazdász szakemberek figyelmét — és egyben megkísérelje saját helyét is tisztázni. Az ergonómia mai és távlati felada­tait és perspektíváig az ember—gép rendszerek várható népgazdasági válto­zásait Vaszkó Mihály, az MTA Pszicho­lógiai Intézetének munkatársa foglalta össze. A tudomány és technika haladása meggyorsítja a termelési folyamatok fej­lődési ütemét, szélesíti a termelési lehe­tőségeket, ugyanakkor alapvetően meg­változtatja a termelés módszereit és rendszereit. Az automatizálás létrehoz­za az úgynevezett nagyrendszereket, amelyek forradalmi változást eredmé­nyeznek az ember és a gép viszonyá­ban, a munkaeszközökben és az emberi tevékenység jellegében. Bármennyire is nő azonban a gépek szerepe, az irányító munka továbbra is az emberé és a szervezők a jövőben csakis akkor tudnak optimális szerveze­teket, rendszereket létrehozni, ha figye­lembe veszik az ember információfel­dolgozási képességeinek, viselkedésének ergonómia vizsgálatokban feltárt tör­vényszerűségeit. Arra, hogy a ember­gép rendszerek alaptípusai népgazdasá­gunkban milyen arányokban fordul­nak elő, nincs konkrét adat, ám nagyobb hiba nélkül megbecsülhető, hogy az egyszerű kézi és gépi rend­szerek vannak túlsúlyban. Ugrásszerű változásra a következő 15—20 évben sem számíthatunk, noha a gépesítés és az automatizálás minden bizonnyal fokozó­dik. (Ennek legfőbb akadálya ma az élő- és holtmunka költségeinek a műszaki fej­lesztés ellen ható viszonya és a szakkép­zés távlati koncepciójának hiánya.) Az ergonómia középtávú feladata te­hát az, hogy segítse a hagyományos alap­típusok hatékonyságának növelését. Ma ugyanis az élőmunka felhasználásának hatékonysága nem éri el az optimumot, s mintegy 10 százalékos az indokolatlanul foglalkoztatott munkaerő aránya. Ugyan- -akkor az alacsony átlag mellett munka­fajtánként rendkívül egyenlőtlen az élő- . munka intenzitása. A hagyományos rend­szereknél a termelékenység emelésének fontos tényezője az ergonómia eredmé­nyeit felhasználó jobb szervezés. Elégedettség és munkahely Az ergonómiai munkának már van­nak eredményei; a 35 vállalati és 2 iparági (KGM, MÉM) laboratórium szakemberei eddig is sok segítséget ad­tak a vállalati munkához. A kutatások egyik fontos — főként munkaélettani — témája a fáradtság- és terhelés-vizsgálat, amely elősegíti az ember számára op­timális munka- és pihenés: rendszer ki­alakítását, A vizsgálatok azt mutatják, hogy a leginkább fárasztó és balesetve­szélyes az anyagmozgatás, a szállítás és a rakodás (a ' textilipar e mun­kaköreiben évente minden negye­dik dolgozó szenved kisebb-na- gyobb balesetet), ezt a munkát kell te­hát mielőbb gépesíteni. E témakörbe tar­tozik az éjszakai műszak problémája is. A vizsgálatok szerint — nem túlzottan nehéz munkánál — a heti váltásnál cél­szerűbb a 4—6 hetenkénti váltás, mert a szervezet 4—5 nap múltán alkalmaz­kodik az új életritmushoz. A munkaközi szüneteket ma még rendszertelenül alkalmazzák vállala­tainknál, pedig ugyancsak bebizonyoso­dott, hogy — délelőtti műszaknál — a reggel 9 és a déli fél 12 körüli 10—15 (Folytatás az 5. oldalon) ’ ' am J$rßr am rZ42Z4£J&0O ÁRA: 2 FORINT jvo O.0 locWcu: ■ IPAROSODÓ FALU V.2 2P 'ínSnill mmiémisE tíjpomámy f ^

Next

/
Thumbnails
Contents