Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1970-09-16 / 37. szám

Fontos népgazdasági érdek, hogy a gyorsan növekvő hazai energiaigényeket egyre gazdaságosabb, hatékonyabb, korszerűbb energetikai beruházásokkal elégítsük ki. Ezt a célt szolgálta az a konferencia, amelyet az Energiagazdálkodási Tudományos Egye­sület rendezett Budapesten csaknem 100 külföldi szakértő bevonásával az energetikai beruházások időszerű kérdéseiről, különösen gazdasági vonatkozásairól. Most a kon­ferencia néhány, szélesebb körű érdeklődésre is számot tartó részletét ismertetjük. Dese Vilmos, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt vezérigazgatója a szén- hidrogének népgazdasági szerepéről, a szénhidrogénipar jelentősebb beruházá­sairól tartott referátumot. Több, de még mindig kevés Hazánk energiafogyasztása 1960 és 1980 között kereken megkétszereződik, ezen belül pedig a szén hi d rögén - feLhas z - nálás aránya húsz év alatt 21,2 száza­lékról mintegy 60 százalékra emelkedik. Jelenleg kőolajtermelésünk évi 1,8—2 millió tonnás szinten mozog, a földgáz termelése pedig eléri a 3,5 milliárd nv'-t. Távlati terveink szerint 1980-ra, figye­lembe véve a hazai szónhidrogémkutatási lehetőségeket, 2 millió tonna kőolajter­melést és 5,5—6 milliárd m-1 földgázter- melést irányoztunk elő. Kmellett pers­pektívában továbbra is számolunk bizo­nyos kőolaj- és földgázimporttal. Hazánkban az energiahordozók szer­kezeti változását a következőképpen irá­nyoztuk elő (a felhasználási arányok o/o-ban): 1965 1970 1975 1980 Szénféleségek 65,7 47—49 36—38 26—29 Szénhidrogének 28,3 41—45 54—55 60—62 Egyéb 6,0 9— 6 10— 7' 14— 9 összehasonlítva a világ energiafelhasz­nálásával, megállapíthatjuk, hogy a ha­zai fejlesztés gyors üteme ellenére még nem értük el a gazdaságilag fejlett or­szágok szintjét. A világ átlagos szénhid­rogén-fogyasztásának aránya 1967-ben már 50 százalék volt, a Szovjetunió pedig már 1966-ban meghaladta az 50 százalé­kot és például a szomszédos Ausztria is 1966-ban majdnem elérte az 50 százalé­kos szénhidrogén-fogyasztási hányadot, amit Magyarország a tervek szerint kö­rülbelül 1973-ban fog elérni. Elmaradá­sunk tehát a világátlaghoz képest körül­belül hat év, a Szovjetunióhoz viszonyít­va pedig több mint hét év. Öt év alatt 23 milliárd forint A központi határozatoknak megfele­lően az iparág gyorsabb ütemű fejleszté­se már 1961-ben megkezdődött. A kutatá­si tevékenység eredményeképpen a du­nántúli szénhidrogénkészletek mellett egy nagyobb készletet tártunk fel az Alföld területén. Ezzel együttesein úgyszólván az egész ország területe szénhidrogén-kuta­tási szempontból sokat ígérővé vált. A szénhidrogén-termelés szinten tartá­sa és növelése érdekében jelentős beru­házások voltak és vannak folyamatban a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt. E területeken a gáztermelés mellett el­sődleges és másodlagos eljárású kőolaj- termelés folyik. Az Alföldön megkezdő­dött a Szeged—Algyő térségében levő nagy medence feltárása is. Megépült az országos földgázvezeték-rendszer északi része, továbbá az alföldi és a dunántúli szakaszok, illetve ez év végéig elkészül­nek. A vidéki városigázgyártás fejlesztése során Pécsett, Baján, Győrött, Szombat­helyen és Sopronban benzinbontó beren­dezés létesült. Közvetlen földgázellátás­ba kapcsolódik Szeged, Békéscsaba, Gyu­la, Orosháza, Hódmezővásárhely, Csong- rád, Debrecen, Hajdúszoboszló, Miskolc, Nyíregyháza, Szolnok, Karcag, Eger, Ceg­léd, Salgótarján, Nagylengyel, Török- szentmiklós, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Kaposvár, Siófok és Veszprém. Az el­múlt időszakban elkészült a Barátság I. kőolajvezeték, amely a Szovjetunióból importált kőolajat szállítja. Emellett megépült a Százhalombatta—Szajol és Százhalombatta—Csepel közötti távveze­ték is gázolaj és benzin szállítására. A feldolgozóipar nagyarányú fejleszté­se is már 1961-ben megkezdődött, a sző- nyi 1 millió tonna/év kapacitású atmosz­férikus desztiUálótorony, valamint négy másik technológiai üzemegységnek a megépítésével, továbbá a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat 3 millió tonna/év kapaci­tású vertikális feldolgozó üzemének ki­építésével és 13 technológiai üzemegysé­gének termelésbe lépésevei. Jó ütem­ben folynak a szegedi kőolaj- és földgáz- ipari létesítmények beruházási munkála­tai, amelynek eredményeként ott mar 1970-ben elérjük az 1 millió tonna/év kő­olajtermelés! szintet és több százmillió m:í gáztermelés is lehetővé válik. Az 1971—75. éveket magába foglaló negyedik ötéves tervidőszakban az or­szág energiafogyasztása előreláthatóan 20 százalékkal növekszik. Az igényék kielé­gítésére a földgáztermelés évi 3,3 mil­liárd m’-ről 4,7—5,2 milliárd m3-re nö­vekszik, a kőolaj termelés 2 millió tonna/ év mennyiséggel változatlan szinten ma­rad, az importált kőolaj mennyisége vi­szont az 1970. évi 4 millió tonnáról 1975- re 6,5 millió tonnára emelkedik. E nagy mennyiség szállítását szolgálja a Barát­ság 11. kőolajvezeték, amely 1973-ban megépül, s amelynek kapacitása 10 millió tonna év. Ugyanezen időszakban a föld­gázimport 0,2 milliárd m3-röl 1,3—1,5 milliárd m'-re emelkedik oly módon, hogy a román import mennyisége válto­zatlan marad, de megkezdődik a szovjet földgázbehozatal is. A kőolaj- és gázipar a negyedik öt­éves terv időszakában kereken 23 mil­liárd Ft összeget fordít fejlesztésre és szinttartásra, mintegy 60 százalékkal töb­bet, mint az előző öt évben. Ugyanezen időszakban a szénhidrogén-kutatásra to­vábbi 3 milliárd Ft-ot fordítunk. A IV. ötéves tervben a benzintermelés 70 százalékkal, a gázolajtermelés 39 szá­zalékkal és a fűtőolaj-termelés 44 száza­lékkal emelkedik. 1970-ben 1 millió 800 ezer, 1975-ben pedig 2 millió 100 ezer la­kás részesül gázellátásban, és a teljes lakásállományból a gázzal ellátott laká­sok részaránya 56 százalékról 60 száza­lékra emelkedik. A szénhidrogén az iparbar A villamosenergiaipar tüzelőanyag-bá­zisa 1964-ig szinte kizárólagosan a szén volt. 1964-ben lépett üzemibe a Duna- menti Hőerőmű, amely olajtüzelésre épült. Felépült ezen kívül a Tiszapaiko- nyai Erőmű, amely a szónbázis mellett időszakos, úgynevezett puffer földgázio- gyasztó. A villamos erőművek tüzelőanyag-igé­nyéből a szénhidrogének aránya a követ­kezőképpen alakult, illetve alakul: 1960 6 százalék 1965 18 százalék 1970 32 százalék 1975 (terv szerint) 46 százalék 1980 (terv szerint) 68 százalék A felhasznált szénhidragénetkmek kere­ken kétharmada fűtőolaj és egyharmada földgáz. A szénhidrogénbázisú termelés fokozá­sa a széntüzeléssel szemben, figyelembe véve a szükséges kiépítendő termelő­kapacitásokat, 1980-ig mintegy 10 mil­liárd Ft beruházási megtakarítást ered­ményez. További eredmény a termelt vil­lamosenergia önköltségének csökkenése: a jelenlegi árakkal számolva 1971 és 1980 között szénhidrogén-tüzelés esetén mint­egy 3 milliárd Ft term el esiköltség-m eg- takarítás várható. A vegyipar utóbbi évtizedeit a petrol­kémiai anyagok és eljárások hatalmas arányú térnyerése jellemzi. Kezdetben a petrolkémia csak versenytársként je­lentkezett az addig egyeduralmat élvező szénkémda mellett, de rövidesen túlsúly­ra kerültek a vegyipar nyersanyagbázisá­ban a folyékony és a gáznemű szénhid­rogének. 1958 és 1867 között Nyugat- Európa kőolajfinomító kapacitása két és félszeresére nőtt. A finomítás mellékter­mékeiként nyert szénhidrogének növek­vő mennyisége olcsóbb és összehasonlít­hatatlanul bőségesebb nyersanyagbázist biztosított a szerves vegyipar számára a hagyományos szénbázisnál. Jellemző er­re a folyamatra, hogy például Nyugat- Európában az étiléntermelés 1954 és I960 között körülbelül megnégyszereződött. Magyarország számára — tekintettel az ország gazdasági struktúrájára — eddig elsősorban a nitrogénműtrágya-gyártás petrolkémiai alapra való helyezésének volt jelentősége. A földgázból kiinduló ammóniaszintézisre való átállás eredmé­nyeként az ország ammóniatermelése 1960 és 1965 között több mint két és fél­szeresére — 80 ezer tonnáról 210 ezer tonnára — 1965 és 1968 között pedig to­vábbi körülbelül 65 százalékkal kereken 350 ezer tonnára nőtt, a Péti Nitrogén- művek közeljövőben megkezdődő bővíté­se pedig a negyedik ötéves tervidőszak végére csaknem megkétszerezi az 1963. évi kapacitást. Ugyancsak a negyedik ötéves terv fo­lyamán szándékozunk kiépíteni a jelen­tősen bővülő kőolajfeldolgozó kapacitás melléktermékeinek feldolgozásához szük­séges olefinkémiai kapacitásokat a Le- ninváros térségében létesülő etilénüzem­ben, amely egyben az ország műanyag- termelő kapacitásának jelentős bővíté­sét is lehetővé teszi. A szén h i drogén program megvalósítása a kohászatban és a gépiparban is jelentős eredményeket hozott. A szili kát ipar ener­giaszükségletének kielégítésében a szilárd tüzelőanyagait mellett ugyancsak egyre nagyobb szerepet játszanak a szénhidro­gének. Míg 1960-ban az energiaszükséglet 21 százalékát fedezték földgázzal és olaj­jal, addig 1980-ban már 60—62 százalé­kát teszi ki a szénhidrogének részaránya. Megbízhatóbb előrejelzéseket Dr. Anesini Andor, az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt és a Magyar Be­ruházási Bank tanácsadója előadásában utalt arra, hogy az energetikai beruhá­zások gazdasági elemzésének feladatai bonyolultak, mert a különböző energia- hordozók általában egymást helyettesítik, tehát az egyes beruházások gazdasági vizsgálata során számításba keli venni a következő évtizedekben várható kölcsön­hatásokat is. A hazai alapvető energiahordozók szénhez viszonyított reális nettó kiterme­lési költsége 1968-ban a következő ará­nyokat mutatja: szén 100% kőolaj 52% földgáz 35% Ezek az arányok is mutatják, hogy a szénhidrogén-felhasználás fokozásához jelentős népgazdasági érdekek fűződ­nek. Az energiafelhasználás növekedésével egyidejűleg emelkednek az energetikai beruházásokra fordított összegek. A vil­lamos erőművek és hálózatok, a kőolaj- és földgázipari létesítmények, a kőolaj - finomítók és a szénbányák beruházásai­nak költsége jelenleg mintegy évi 10 mil­liárd forint. Energetikai beruházásaink az ipari beruházások teljes költségének mintegy harmadát igénylik. Indokolt te­hát, hogy feltárjuk a hatékonyság növe­lésének lehetőségeit. A jelentősebb energetikai beruházások­ra vonatkozó döntések előkészítése során a prognózisok kiemelkedő szerepet ját­szanak. A különböző energiahordozók iránti igények alakulása, az energiahor­dozók önköltsége és ára, a jelentősebb új műszaki eredmények, a nemzetközi táv­vezetékek várható nyomvonala és szá­mos egyéb tényezőre vonatkozó prognó­zis befolyásolhatja a gazdaságossági vizs­gálatok eredményét és a beruházásokra vonatkozó döntéseket. A prognózisok — különösen néhány évtizednyi távra — jelenleg még megle­hetősen pontatlanak. Tekintélyes szakér­tők és szervezetek 5—10 évre szóló prog­nózisait vizsgálták már felül és nem rit­kán megdöbbentő eltéréseket tapasztal­tak. Közismertek az atomerőműveknek az 1970-es évelt elején várható versenyké­pességére és elterjedésére vonatkozó prognózisok, amelyek 40 százalék nagy­ságrend ű pontatlanságot is tartalmaztak. Mivel az energetikai beruházásokra vo­natkozó prognózisok megbízhatóságának fokozása fontos, ezért indokolt az érde­kelt országok szakértői közötti rendsze­res nemzetközi tapasztalatcsere. Jelenleg 1980-ig rendelkezünk a főbb energetikai beruházásokra vonatkozó ter­vekkel. Valószínű, hogy más országokban is hasonló a helyzet, ezért elsősorban az 1980 és a 2000 között létesítendő beru­házásokra irányuló prognózisok nemzet­közi összehasonlítása szolgálhatna hasz­nos tanulságokkal. Kérdőjelek a gazdaságossági számításokban A gazdaságossági számítások metodi­kája tekintetében már némileg kedve­zőbb a helyzet. A számítógépek alkalma­zásával ugyanis a bonyolultabb vizsgála­tok is viszonylag könnyen elvégezhetők. Az alapvető problémát általában nem a számítási modell, hanem annak alkalma­zásához a jövőben várható konkrét mennyiségi, érték-, idő- és egyéb ada­tok, tehát a prognózisok bizonytalansága okozza. Különösen nehéz az árváltozások mértékének és ütemének meghatározása. A jövőre vonatkozó adatok értékelése­kor fontos feladat a kockázat mértéké­nek a megállapítása. A gazdasági vizsgá­latok során először célszerű érzékenységi vizsgálatokkal megállapítani a súlypon­ti tényezőket, amelyek viszonylag kisebb változása is a végső eredményt — álta­lában a beruházás hatékonyságának és jövedelmezőségének alakulását — lénye­gesen befolyásolhatja. A mi tapasztala­taink szerint ezek általában a követke­zők: a beruházás költsége és időtartama, továbbá néhány fontosabb anyag és ter­mék ára. A súlyponti tényezők megál­lapítása után következhet a prognosztizált adatok elemzése egyrészt a várható el­térések mértékének, másrészt valószínű­ségének megállapítása érdekében. A kü­lönböző energiahordozóik esetében a koc­kázat mértéke eltérő. Például a villamos- energia-igények várható növekedése vi­szonylag pontosan meghatározható, ugyanakkor a kőolajárait, valamint az irnporllehetőségek alakulása már nehe­zebben prognosztizálható. , A gazdasági vizsgálatok metodikája terén még számos fontos kérdés tisztázá­sa célszerű: — az idő szerepe, a kamat mértéke, a gazdaságossági vizsgálat időhori­zontja, — az állóeszközök leírásának módja, a lineáris, degresszív és progresszív leírási módszerek alkalmazása, a leírás időtartama stb., — a jövedelemszabályozás tényezői (adók, árak stb.) és szerepük a gaz­daságossági vizsgálatokban, — a vizsgálat szintjének megállapítása, mivel előfordulhat, hogy a beruházás ha­tékonyságának, illetve jövedelmezőségé­nek vizsgálata eltérő eredményre vezet, ha azt a beruházás, a vállalat, az iparág, vagy a teljes népgazdaság szintjén érté­keljük. Az energetikai beruházások volumené­nek állandó növekedése, valamint a mű­szaki fejlődés világszerte tapasztalható, egyre gyorsuló üteme azt kívánja, hogy a korszerű gazdasági elemzési módsze­rekről is megteremtődjenek az országok közötti párbeszéd feltételei. S. T. Belvárosi országos kultúrcikk-vállalat pályázatot hirdet kereskedelmi főosztályvezetői állás betöltésére A pályázaton részt vehetnek ozok o hosszú, kereskedelmi és szervezési vezetői gyakorlattal rendelkezők, okik képesek munkájukat magas színvonalon, kereskedelmi kultúráltsággal végezni. Részletes ajánlkozósokat írásban, „MAGAS IGÉNY 11 363” jeligére o Felszabadulás téri hirdetőbe kérünk. 6 FIGYElA 1970. SZEPTEMBER 16. Energia olcsóbban és korszerűbben Konferencia az energetikai beruházásokról ^ jjQ ' <Q L

Next

/
Thumbnails
Contents