Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-06 / 1. szám
A területfejlesztés szerepe és az ehhez kapcsolódó főbb célok leegyszerűsítve a következőkben körvonalazhatók: — a termelőerők hatékony területi elhelyezése; — a termelőerők területi elhelyezésének és a települések fejlesztésének időbeli és térbeli összehangolása; — a területek fejlődésében súlyosabb társadalompolitikai feszültséget okozó aránytalanságok kialakulásának megakadályozása. Az imént vázolt fő célok csak akkor valósíthatók meg, ha végrehajtásukhoz hatékony eszközök kapcsolódnak. Milyen eszközök segítik elő a termelőerők hatékony területi elhelyezését? Azt, hogy valamely termelőegység hová települhet gazdaságosan, a beruházó (főhatóság, intézmény, vállalat stb.) határozhatja meg a legjobban akkor, ha az egyes vidékek értékviszonyai helyes orientációt adnak a szóban forgó térség adottságairól, termelési tényezőinek helyzetéről (olcsó, vagy drága munkaerő, víz, telephely, szállítási feltételek stb.); — ha a kedvező vagy kedvezőtlen telephelyválasztásból származó „különbözeti járadék” valóban jövedelemnövelően, illetve csökkentően hat a termelőegység gazdálkodására (a jövedelemkiesés, a termelékenység csökkenése nem hárítható át a társadalomra, nem tűnik el a jövedelemelvonás rendszerében stb.); — ha a termelőegység jövedelmének a telephely megválasztásából eredő változása a termelés irányítóinak és az üzem kollektívájának jövedelmét ■ is érzékenyen érinti (csökkenti vagy növeli). Az értékítélet lehetőségei Azok a vizsgálatok, amelyek a települési tényezők értékviszonyainak felmérésére irányultak, egyértelműen igazolták, hogy a felsorolt feltételek közül a telephelyválasztás szempontjából jelenleg egyik sem érvényesül számításba vehető mértékben. Egységes szabályozóinknak megfelelően nincs lényeges különbség az ipari bérek színvonalában. A víz Budapesten jóval olcsóbb volt, mint máshol, a telekárak bizonyos mértékű differenciáltsága — egyébként is kis beruházási értékaránya miatt — valójában nem orientálja a telephelyválasztást, a keresleti túlsúly kedvező feltételeket nyújt üzemeink számára a kedvezőtlen telephelyválasztásból eredő termelékenységcsökkenés áthárítására, a személyi jövedelem kiegyenlítésére stb. A telephely választását az utóbbi időben a legszámottevőbben az alkalmazható szabad munkaerő jelenléte befolyásolta. Egyes fővárosi vállalatok és újonnan létesült intézmények egyre inkább igyekszenek fiókvállalatokat, új létesítményeket létrehozni olyan térségekben, ahol a munkaerőellátással várhatóan nem lesznek gondok. A foglalkoztatható munkaerő jelenlétén vagy hiányán kívül alig van olyan tényező, amely a beruházókat a telephelyválasztásnál alapos mérlegelésre késztetné. A telephelyválasztásnál éppen ezért igen sok a szubjektív, a megalapozatlan elem. Az eszközrendszer fő feladata a telephelyválasztás objektív elemeinek erősítése. Kézenfekvőnek látszik az objektív elemek erősítése a térségek értékviszonyainak megváltoztatása útján, úgy, hogy azok kifejezzék a térség telepítési adottságait is. Ez azonban szabályozó rendszerünk oly mélyreható és ellenőrizhetetlen hatásokkal járó változtatásait igényelné, amelyek gyakorlati megoldása legfeljebb hosszútávú célként lenne kitűzhető. A beruházók döntéseinek és a területfejlesztési céloknak az összehangolása ezért olyan eszközök útján lehetséges, amelyek a központi érdekeket, a népgazdasági terv területi célkitűzéseit a beruházóknak közvetlenül tudomására hozzák. Ilyen eszközök lehetnek: — a központi fejlesztési célokat tartalmazó információk áramlásának megteremtése, a telephelypiac megszervezése ; . — a fejlesztés centrumainak kijelölése és ezek közvetlen támogatása; — a támogatott iparfejlesztési övezetek kijelölése és ezekben a beruházók telephelyválasztásainak központi preferálása; — a szelektív iparfejlesztés övezetében a telephelyválasztás adminisztratív korlátozása stb. A területi adottságok megfelelő értékelhetősége területileg differenciált szabályozók közbeiktatásával oldható meg. Ez szükségessé teszi a telephelyforgalomnak a területfejlesztési célokkal összehangolt központi irányítását, szabályozását. Melyek a termelőerők területi elhelyezése és a települések fejlesztése közötti időbeli és térbeli összehangolás eszközei? A termelőerők területi elhelyezésének fő vonásait a népgazdasági tervben kell meghatározni. A népgazdasági terv akkor tudna e feladatának eleget tenni, ha a tervezés időszakában eldönthető lenne, hogy a tervidőszakban milyen termelőegységek hová települjenek. A tervezés időszakában azonban a telepítendő üzemek telephelyválasztását eldöntő műszaki paraméterek még a nagyobb beruházási objektumokat tekintve is tisztázatlanok, a kisebb és közepes termelőegységek létesítésének körülményei pedig legtöbbször bizonytalanok. Népgazdasági terveink a települések fejlesztési irányainak meghatározására ezért eddig nem adtak megfelelő mélységű információt. Nehéz kérdés A termelőerők területi elhelyezése és a települések fejlesztése időbeli és térbeli összehangolásának egyik legfontosabb feladata mindenekelőtt az ipar várható területi elhelyezkedésének megbízható előrejelzése. Ez a vállalatok és intézmények telephelyválasztási törekvéseinek elemzésén, továbbá az ipartelepítésre leginkább alkalmas — a területek arányos fejlődését elősegítő — térségek tudományos feltárásán alapulhat. Olyan szabályozórendszert célszerű kialakítani, amely a termelőerők hatékony területi elhelyezéséhez alkalmazkodva fejleszti a településeket. A kiinduló kérdés az, hogy a szabályozás az eszközök áramlását segítse-e elő a munkaerőhöz, vagy fordítva a munkaerő áramlását az eszközökhöz? Ez a vita világszerte folyik a területi tudományok művelői között. A kérdésre nem adható egyértelmű válasz. A termelőerők területi elhelyezése és a települések fejlesztése közötti hatékony összhangot a gyakorlat tanúsága szerint akkor lehet elérni, ha a szabályozók e folyamatot egy időben mindkét irányban és szelektíven ösztönzik. Az ilyen szabályozás fő elemei a következők: A népesség mobilitását oly módon célszerű elősegíteni, hogy az új lakások a kommunális és szociális intézmények céltudatosan azokban a térségekben létesüljenek, illetve fejlődjenek, ahová az eszközök is települnek, egyúttal különféle kedvezményekkel támogatva a lakosságnak e körzetekbe való települését. Ezt leginkább fejlesztési pólusok, centrumok tervszerű kiválasztásával lehet elérni. Mai jövedelemszabályozásunk alig, vagy egyáltalán nem teszi érdekeltté kedvezőtlen adottságú körzeteink népességét a más területre történő átköltözésben. Erre egyetlen példát említek. Kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági tsz-einkben nagy állami dotációval tartunk fenn olyan jövedelemviszonyokat, amelyek ma már szükségtelenül fékezik a más — munkaerőhiánnyal küzdő — ágazatokba, területekre történő átáramlást. A vizsgálatok az országban hét olyan körzetet jelöltek meg, amelyek egy részén a mezőgazdasági termelés mai szerkezete csak nagy társadalmi áldozatok árán tartható fenn és amelyekben a termelés szerkezetének módosításával gazdaságosabb termelés folyhatna, nagy létszámú munkaerő egyidejű felszabadulásával. Megítélésem szerint ezen körzetek adottságuknak megfelelő termelésszerkezetének kialakítása és lakosságuk mobilitásának egyidejű elősegítése, szervezett átképzésük gazdasági növekedésünk egyik fontos tartaléka. A szabályozás a feladat sokrétűsége miatt területenként kialakított fejlesztési programok kidolgozásával valósítható meg. Ezekhez csatlakozhatna a megfelelő eszközrendszer (jövedelemszabályozás, a termelésszerkezet alakítása, az átképzés ösztönzése stb.). Az eszközök áramlása Az eszközök áramlását célszerű elősegíteni azokra a területekre, amelyek termelési adottságai kedvezőek és munkaerőtartalékokkal rendelkeznek. A fejlesztéseket azonban megfelelő szelektivitással kellene folytatni annak érdekében, hogy egy-egy körzetbe valóban azok az üzemek települjenek, amelyeknek termelési feltételei ott a legmegfelelőbbek. Az eszközrendszer feladata tehát e vonatkozásban az, hogy felszámolja az elmaradást, ami nehezíti az eszközöknek a munkaerőhöz való telepítését (bázisképző fejlesztési centrumok kialakításával); — különféle eszközökkel megteremtse ezekben a körzetekben a munkaerőképzés lehetőségeit, a szellemi bázis kialakulásának feltételeit; — preferenciákat nyújtson annak ellensúlyozására, hogy az e térségekbe települő üzemek átmenetileg alacsonyabb hatékonysággal működhetnek. A települések fejlesztésénél, a területfejlesztés irányainak kialakításánál a meghatározó tényező a termelőerők várható területi elhelyezkedése. A termelőerők térbeli elhelyezését ugyanakkor legfőképpen a termelői és a lakossági infrastruktúra térbeli elhelyezkedése befolyásolja. A szoros kapcsolat akkor gyorsítja a gazdasági növekedést, ha a népgazdasági terv eszközeivel jól elősegíti, támogatja ezen összhang kialakulását. Dr. Csáki Norbert X& A TERÜLETFEJLESZTÉS ESZKÖZRENDSZERE* * A cikk az MTESZ Szervezési és Vezetési Társasága Pénzügyi Szakosztályának rendezésében 1970. december 16-án megtartott előadás főbb téziseit foglalja össze. 4 KEDDTŐL ¡5~_ Tizenkét forint ■ , KpA nem nagy összeg, ' nemcsak szóra, de fék írásra még kevés-WVbé érdemes. Nem i is az összegszerű-s ség az, ami mégis írásba önti a következő történetet, amely bizonyára nem egyedülálló, de kevesebb szó esik róla, mint az ellenkezőjéről. Történetünk ugyanis a korrekt üzleti etikát példázza. A bevezetésünkben említett tizenkét forintra aligha figyelt volna fel valaha is a vendég, aki a miskolci Anna szállodában töltött egy napot, s a számlát rendben kiegyenlítette. Két hónappal később — nem kis csodálkozására — levelet kapott a Miskolci Vendéglátóipari Vállalattól. Tudomására hozták, hogy a vállalat belső ellenőrzése felülvizsgálta a szállodai szobaárak szabályszerűségét, majd így folytatódik a levél: „Megállapítottuk, hogy ön részére napi szobaárként 60 forint helyett, 72 forintot számláztak azáltal, hogy a ténylegesen igénybe nem vett pótágy 12 forintos díját is helytelenül felszámították. A leszámlázott teljes összegeit ön távozáskor számla szerint kifizette, ezzel öntől az előírtnál 12 forinttal többet követeltek. Mivel ezen összeg vállalatunkat nem illeti meg, jelen levelünkkel egyidejűleg intézkedtünk annak az ön címére való átutalása iránt. A téves számlázásért ezúton szíves elnézését kérjük, és reméljük — belső vállalati intézkedések hatására — a jövőben hasonló eset nem fog szállodánkban előfordulni.” Meglehet, hogy a kedves olvasó értetlenül von vállat, s nem egészen érti, mi ebben az említésre méltó? Hiszen mi sem természetesebb, hogy a hibákat fel kell deríteni, s ki kell javítani. Nem szükséges nyomban túlzott lelkesedésbe esni, örömtüzeket gyújtani, s különben is: meglehet, hogy ez a gyakorlat nemcsak Miskolcon, hanem országosan is érvényesül. Ezzel a véleménnyel tulajdonképpen egyet is lehetne értenünk, feltéve, hogy unos-untalan ne kellene a szolgáltatások — köztük a vendéglátóipar — visszásságairól, a számszerű „tévedésekről”, a cseppet sem rokonszenves magatartásról vitáznunk. Nem lehet egyetérteni azzal, hogy csupán a hibákat bíráljuk, s a jót — különösen kibontakozóban — magától értetődőnek ítéljük. Tizenkét forint — mint említettük — nem nagy pénz. De megfizethetetlen a jó érzés és a bizalom, amit a vendégekben kelt, amikor — sajnos szokatlanul — udvarias levél kíséretében érkezik. Szinte megkopott már az agyonhasznált jelző, amit a vendéglátóiparra alkalmazunk: „kulturált”. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat ezt a kulturáltságot ezúttal nemcsak hangoztatta, hanem írásba is adta. Szívesen tettük ugyanezt. Sor KEDDIG A negyedik ötéves tervidőszakban lényegesen meggyorsul az elmaradottabb vidékek iparosítása. A felmérések szerint a vállalati beruházások 40—50 százalékát az iparilag fejletlenebb országrészekben valósítják meg, s e területek biztosítják majd a többletlétszám 55—60 százalékát. Az iparilag elmaradott körzetek támogatására központi területfejlesztési alapot létesítettek, amelyből a következő öt évben 11 megye elmaradottabb városainak, járásainak iparosítását, gazdasági szerkezetének átalakítását támogatják. Az iparilag elmaradott körzetek az ország területének és lakosságának mintegy 20 százalékát foglalják magukban, ezek központi támogatására öt év alatt mintegy 1,4 milliárd forint áll rendelkezésre. A területfejlesztési alap felhasználásának előkészületei már mindenütt megkezdődtek, s bár végleges döntések még nincsenek, a tárgyalások többnyire előrehaladottak újabb üzemek telepítéséről, vagy a meglevők bővítéséről. A negyedik ötéves tervidőszakban az Alföld ipara fejlődik a leggyorsabban. A területfejlesztési alapból támogatott alföldi megyékben öt év alatt 22—25 ezer új munkahelyet létesítenek, így 1975-re az Alföld foglalkoztatja az ipari dolgozók 20—21 százalékát, a jelenlegi 18 százalékkal szemben. A területfejlesztési alapból a legnagyobb összeget — 480 millió forintot — Szabolcs kapja. Szabolcs megyében a területfejlesztési alapból támogatott ipari beruházások együttes összege öt év alatt valószínűleg túlhaladja a 3 milliárd forintot, s e fejlesztések segítségével 14 500 új munkahelyet hoznak létre, főleg nők és fiatalok számára. Hajdú-Biharban Balmazújváros, Berettyóújfalu, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Püspökladány körzetekben a 250 millió forintos állami támogatással együtt összesen 850 millió forintos beruházást hajtanak végre, s újabb 7000 ember számára teremtenek munkaalkalmat. Békés megyében az iparban legszegényebb körzet, a szeghalmi járás gyorsütemű fejlesztését tervezik. Szeghalmon több száz nő részére teremtenek munkaalkalmat, de jelentősen fejlesztik az ipart, a megye több más településén is. Szolnok megyében a következő öt évben Karcagon, Mezőtúron, Kunszentmártonban és a tiszafüredi járásban 1,2 milliárd forintot költenek az ipar fejlesztésére, amelyhez a központi alapból 120 millió forinttal járulnak hozzá. Bács-Kiskun megye számára 70 millió forintot biztosít a központi fejlesztési alap, s ezt az összeget Kiskunfélegyháza iparosítására költik. Az iparfejlesztés ugyanis a megye települései közül itt a leggazdaságosabb, s itt lehet számítani a legjelentősebb munkaerőutánpótlásra is. Lényegesen bővítik a Villamosszigethelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházai gyáregységét, ahol 400 új dolgozót vesznek majd fel. A rendelkezésre álló összegekből jelentősen fejlesztik az Alföldi Cipőgyár és a Kiskunsági Ruhaipari Vállalat üzemét is. H . . . IPARFEJLESZTŐ BERUHÁZÁSOK AZ ALFÖLDI MEGYÉKBEN FIGYELŐ, 1971. JANUÁR 6.