Figyelő, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-08 / 45. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról) szükségesnek tartják a mezőgazdaság állóeszköz-állományának megháromszorozását. A fogyasztási cikkek gyártásának ösztönzése A fogyasztók érdekeit szolgálják az ipar szerkezeti átalakításával kapcsolatos komplex programok is. A tervek szerint az iparban a fogyasztási cikkek termelése gyorsabban nő, mint a termelőeszközöké. Ennek nyomán az A szektor súlya az ipari termelésben az 1965-ös 74,1% és az 1970-es 73,4%-hoz képest 1975-re 73,1%ra csökken. Figyelemre méltó azonban hogy az egész gazdaságban, a termelési rendeltetésű javak termelése gyorsabban nő, mint a fogyasztási cikkeké, sőt valamivel nagyobb ütemben, mint a korábbi ötéves terv időszakában. Az iparban — mint közismert — fogyasztási cikkeket nemcsak a könnyűipar, hanem — növekvő mértékben — a nehézipar is termel. A Szovjetunióban, éppen a korábbi évtizedek iparosítási politikájának eredményeként, a nehézipar által termelt fogyasztási cikkek, tv-készülékek, rádiók, fényképezőgépek, elektromos háztartási cikkek stb. minősége sokkal jobb, s kivitelezésük sokkal modernebb, mint a könnyűipar vagy az élelmiszeripar gyártmányaié. A következő években, a könnyűipar gyorsabb fejlődése és jelentős modernizálása nyomán e téren is számottevő változások várhatók. Az SZKP Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak 1970 októberi határozata nyomán, amelyik a közfogyasztási cikkek termelésének fejlesztésére számos intézkedést tűzött ki célul, javították az ipari fogyasztási cikkek gyártásában, elsősorban a könnyűiparban, a termelők és a kereskedelem kapcsolatát, fejlesztették az anyagi ösztönzés rendszerét, és különleges prémiumokat vezettek be. A lakosság helyzetének javításával kapcsolatosak az ötéves terv bérpolitikai intézkedései is, amelyek mint az 1972-es intézkedések is bizonyítják a bérminimum általános emelésével egyidejűleg területek és kategóriák szerint is szelektívek. Ennek nyomán az ötéves tervidőszakban bizonyos strukturális változások történnek a bérekben s a fizetésekben is, amelyek nemcsak korábbi aránytalanságok felszámolását célozzák, hanem szorosan kapcsolódnak a termelés s a szolgáltatások terén előirányzott minőségi változásokhoz. A gazdasági hatékonyság emelése nemcsak olyan problémák megoldását követeli meg, mint a befejezetlen beruházások állományának csökkentése (1971-ben a befejezetlen beruházások állománya 52,5 milliárd rubelt tett ki, ez az 1970-ben eszközölt összes beruházások értékének 72%-a, s az új beruházások gyorsabb használatba vétele, a fajlagos anyagfelhasználás számottevő csökkentése, jelentős szerkezeti változásokat is szükségessé tesz az iparban, a mezőgazdaságban és a szállításban. E célok eléréséhez természetszerűleg egy ötéves tervidőszak kevés, s a hosszú távú 15—20 éves programok távlatában lehet csak komplex megvalósításukra számítani. A folyó ötéves tervek, s az elmúlt években végbement változások azonban már e célok jegyében fogantak. A szállítási szektor korszerűsítése A szovjet ipar vezető ágában, a nehézgépiparban folytatódik aműszaki rekonstrukció. Ennek során nemcsak a termelési folyamatot modernizálják, hanem fokozzák a koncentrációt, s egyidejűleg erősítik a specializációt. Új szabadalmak, s Világméretekben versenyképes gyártmányok egész sorával ez az iparág nemcsak az egész szovjet gazdaság technikai átalakításában játszik kulcsszerepet, hanem fokozott mértékben a Szovjetunió nemzetközi gazdasági kapcsolataiban is. Világviszonylatban is kiemelkedő gyártmányai között szerepelnek óriáskohók, óriás-gőzturbinák, önmeghajtású csőhegesztő gépek, útépítő gépek, automatikus, távvezérlésű bányagépek stb. A kilencedik ötéves terv második évében már érezhető azoknak az intézkedéseknek a hatása, amelyeket az elmúlt években az autógyártás terén foganatosítottak. Ez nemcsak abban jelentkezett, hogy 1970-ben 39%-kal, 1971-ben 82%-kal nőtt a lakosságnak eladott személygépkocsik száma (1972-ben is hasonló arányú növekedés várható). Folyik a korábban épített gyárak technikai rekonstrukciója, s megkezdődött a Káma partján tervezett hatalmas nehéz-teherautó és motorgyár építése is. A Kárnál autógyár lesz a világ legnagyobb kapacitású és legmodernebb létesítménye az adott profilban. Évi 150 000 nehézteherautót s 250 000 motort állítanak majd elő. A gyárnak kulcsszerepe lesz a szovjet szállítási szektor fejlesztésében az elkövetkező évtizedekben. A szállítási szektor modernizálása a további gazdasági fejlődés egyik kulcskérdése. Ez a szektor az elmúlt évtizedek során nem fejlődött elég gyorsan s különösen lassan növekedett a hatékony szállítási formák aránya. A közúti szállítás aránya az összes szállításokban 1940 és 1970 között 1,8%-ról 5,7%-ra emelkedett, tehát lényegében lassan változott, s az összes belső szállítások 65,1%-át még mindig a rendkívül túlterhelt vasutakon bonyolítják le. 90 millió tonna műtrágya Egy további terület, ahol ezekben az években jelentős átalakulás megy végbe — a fémmegmunkáló szerszámgépgyártás. 1975-re 230—250 000 szerszámgépet állítanak elő a Szovjetunióban. (Az Egyesült Államokban a hetvenes évek elején 225 700 szerszámgépet gyártottak évente.) Az elmúlt években, a súly/teljesítmény viszony javítása, és a gépek elektronikus felszereltsége terén mutatkozó problémák megoldása állt a feladatok centrumában. A Szovjetunióban az iparban működő tradicionális típusú fémmegmunkáló gépek arányát túl nagynak tartják a szakemberek. Gyorsütemű kicserélésük döntő fontosságú feltétele a hatékonyság emelésének. Emellett a szovjet ipar növekvő bonyolultsága (pl. az autó- és motorgyártás gyors fejlődése), az anyagtakarékosság, önköltségcsökkentés és a külföldi vásárlók növekvő igényei (köztük a szovjet fémmegmunkáló gépeket nagy tömegben vásárló többi szocialista országé) adnak fokozott ösztönzést a szerszámgépgyártás modernizálásához. A hatékonyság növelése szempontjából különös jelentősége van a vegyiparnak. A Szovjetunió aránya a KGST-országok vegyipari termelésében 62—63%, tehát kisebb, mint a legtöbb más iparágban. A folyó ötéves tervben, különösen a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos program ad nagy fontosságot a vegyipari termelés emelésének. A műtrágyagyártás, amelyik a tervidőszak végére 90 millió tonnára emelkedik, s a növényvédő és gyomirtó szerek termelésének 50%-os emelése, szükségessé teszi egy sor más vegyipari ág fejlesztését. Fontos a vegyipar, s ezen belül a műanyaggyártás fejlesztése a gépjárműprogram végrehajtása miatt is. Bővülő külgazdasági kapcsolatok A hatékonyság emelésében fokozott szerepet játszik már ebben az időszakban is, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok gyors fejlesztése. A Szovjetunióban, az elmúlt ötéves tervidőszakokban a külkereskedelmi forgalom a nemzeti jövedelem emelkedésénél gyorsabban nőtt. Az 1971—75-ös terv a külkereskedelmi forgalom valamivel lassúbb emelkedését irányozta elő. 1971-ben azonban 7,1%-kal s 1972-ben pedig az előzetes adatok szerint még gyorsabban nőtt a külkereskedelmi forgalom, emelkedésének üteme felülmúlta a nemzeti jövedelmét. A külkereskedelem volumene 1972-re az ország nemzeti jövedelmének 6,3%-ra nőtt, tehát a korábbi évekhez képest emelkedett. A Szovjetunió ma még a világkereskedelemben hetedik helyen áll, míg a világtermelésben a második. A külkereskedelem jelentőségének növekedése nyomán, a következő években a világkereskedelemben és a világtermelésben kialakult helye közötti különbség csökkenni fog, bár természetesen a külkapcsolatok jelentősége számára továbbra sem lesz akkora, mint a KGST többi országában. A szovjet állam a külgazdasági kapcsolatokat továbbra is olyan eszköznek tartja, amellyel előmozdíthatja az egész szocialista közösség fejlődését, a szocialista integrációt, a fejlődő országok felemelkedését, s erősítheti a békés egymásmellett élés politikáját. Ezek a feladatok ma sokkal szervesebben és szorosabban kapcsolódnak a belső hatékonyság növelésének céljaihoz. Az ország előtt álló gazdasági feladatok megoldásában is sokkal nagyobb mértékben épít a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra, miközben a megnövekedett kapcsolatok is aktívan visszahatnak a gazdaságra. Új megállapodások A nyersanyagkivitelt, amelyik továbbra is alapvető szerepet játszik a szovjet exportban, nemcsak egyszerűen kifizetődőbbé kívánják tenni, hanem szervesebben akarják integrálni a külkapcsolatok általános rendszerének kereteit meghatározó átfogó együttműködési programokba, minden viszonylatban. A gépek és általában az ipari készáruk forgalmában a Szovjetunió a technikai színvonal emelése érdekében nemcsak egyszerűen külföldi gépek és berendezések importját növeli, ezzel párhuzamosan növelni kívánja gép- és berendezéskivitelét is, amelyek ma még a teljes export kevesebb mint egynegyedét teszik ki. Fokozott mértékben törekszik arra, hogy különösen a kutatásigényes ágazatokban, különösen az elektronika, az atomenergia, a repülő- és rakétaipar és vegyipar terén jelentős exportpotenciált fejlesszen ki. Mind az import, mind az export érdekében igen aktívan használja fel az ipari kooperációs formákat, egyebek között nyugati piacokon létesített vállalati kereteket is. Az említettek szellemében, 1972 során a Szovjetunió több nagyfontosságú külkereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodást kötött nyugati tőkésországokkal, s közöttük a szovjet—nyugatnémet egyezmény, a szovjet—amerikai megállapodások világgazdasági és nemzetközi politikai jelentőségűek. A Szovjetunió legfőbb partnerei természetesen a jövőben is a KGST-országok maradnak. A KGST többi tagállama számára pedig a Szovjetunió nyugati kapcsolatainak bővülése az együttműködés mennyiségi és minőségi fejlesztése szemszögéből új feladatokat áll, egyszersmind további új lehetőségeket is nyit. Id. Dr. Simai Míthály mm öttven esztendő Nemzeti Külker, jövedelem forgalom 1961—65 6,5 7,7 1966—70 7,7 8,6 1971—75 7,1 5,9—6,2 A GÉPET IS EL KELL ADNI! A gazdasági jelenségek megítélésénél óvakodni kell a túlzásoktól: ítéletet mondani csak sokféle tényező mérlegelése alapján tanácsos. Kérdéseknek, kételkedésnek azonban rendszerint helye van akkor is, ha csak bizonyos kedvezőtlennek tűnő jelekre alapozzuk kételyeinket. Ilyen jelek tapasztalhatók gépkereskedelmünkben. Az országos statisztikák helyett mindenekelőtt két újságcikkre szeretnék utalni. Az egyik a Népszabadság 1972. október 22-i számának „Esztergáz, árokásót, benzinkutat vegyenek” című cikke, a másik Figyelőnek a kisüzemi fejőgépgyártás és forgalmazás ügyében összehívott ankétjáról szóló beszámolója. (Lapunk 11. oldalán.) Mindkét írás — a gépkereskedelem különböző területeit érintve — többek között rámutat arra a rugalmatlanságra és passzivitásra is, amely ezt a szervezetet jellemzi. Ma is tovább élnek az elosztásos módszer maradványai: a bürokratikus szemlélet, a vállalkozás hiánya;nem élnek a keresletre való aktív ráhatás lehetőségével és a korszerű kereskedelmi tevékenység gazdag eszköztárával. A keresletet — amelyet egyébként csak nagyon felületesen ismernek — adottnak veszik, miközben számottevő készleteket tárolnak, nem is szólva egyes gépipari vállalatok kihasználatlan termelési kapacitásairól. Érdemes lenne felülvizsgálni: termelőeszköz-kereskedelmi vállalataink alkalmazottainak hány százaléka foglalkozik a piaccal, a vevővel, a terep „megdolgozásával”, s milyen arányban köti le a munkaerőt és a munkaidőt az adminisztráció (amelyről ugyancsak bebizonyosodott, hogy enyhén szólva nem tökéletes). Ilyen helyzetben a termelő vállalatok is defenzív helyzetben vannak, hiszen számukra az a kereslet, amit ezek a kereskedelmi vállalatok „rendelésállománynyal” fedeznek. Ám a Népszabadság idézett cikke és a Figyelő ankétja is bizonyítja, hogy a tényleges fizetőképes kereslet ennél lényegesen nagyobb, feltéve, hogy a termék és a vevő egymásra talál. Érdemes szóvátenni, hogy beruházásainkhoz meglehetősen „szerény” mértékben vásárolnak vállalataink hazai gyártású gépeket. Az összes gépi beruházásnak csak mintegy a 40 százaléka hazai gép, s ez az arány néhány éve ennél magasabb volt. Bizonyára ennek a meglehetősen alacsony aránynak is sok — részben elfogadható — oka, magyarázata van. Az is bizonyos azonban, hogy a hazai beruházó azért választja az importot a magyar gép helyett, mert előnyösebbek a szállítási feltételek, jobb a szállítási készség, és feltehetően a külföldi szállító jobban megbecsüli vevőmivoltait, mint a hazai cégek. Nem csoda hát, ha a beruházók az importot igénylik, vagy megkerülve az illetékességből gépforgalmazással foglalkozó, vállalatokat, egyéb csatornákon keresztül igyekeznek hozzájutni a keresett géphez, berendezéshez. A termelők és a felhasználók közötti láncszemek jelenleg nem eléggé erősek. (Esetleg nem is kapcsokt, mint inkább választófalak a termelők és a felhasználók között.) Bizonyára részben rajtuk kívül álló okok miatt is. Nem célunk most a szervezeti kérdésekről vitát kezdeményezni. Csak annyit jegyeznék meg, hogy beruházási piacunk sem homogén. Elégséges arra utalni, hogy egészen más kereskedelmi módszerekkel kell élni az iparban, mint a mezőgazdaságban; eltérőek a keresletteremtés és befolyásolás módszerei, más kiterjedésű a két piac, és ezért a célszerű kereskedelmi szervezetnek is eltérő jellegűnek kell lennie. Olyan szervezet szükséges, amely hajlandó vállalkozni, kész befektetéseket eszközölni a hazai keresletteremtés és befolyásolás érdekében, amely a kínálatra is képes hatni, és nem fogadja el „isten rendelésének” a termelő ajánlatát. Írásunk bevezető soraiban arra utaltunk, hogy óvakodni kell a túlzásoktól. Ezért csak annyit mondunk: e tekintetben is kereskedelemre van szükség. Igazi kereskedelemre! 1973-ban is lesz közgazdasági nyári egyetem A TIT augusztus 2—18 között — a társaság budapesti szervezete és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem közös szervezésében — első ízben rendezett közgazdasági tematikájú nyári egyetemet, amelyen a magyar gazdasági élet vezető szakemberei tartottak előadásokat a tervezési rendszerről, a fejlesztés, a szabályozás makroökonómiai kérdéseiről. A nyári egyetemre szocialista és tőkésországokból egyaránt érkeztek fizető résztvevők, valamint vendégek. A közgazdasági nyári egyetem hallgatói az MTA Közgazdaságtudományi Intézetét, valamint a Medicor Műveket is meglátogatták. Mind a külföldi résztvevők, mind a rendező szervek véleménye szerint a közgazdasági nyári egyetem sikeres rendezvény volt: az érdeklődő külföldi szakembereket megismertette a hazai gazdaságirányítási rendszer elveivel, eredményeivel és problémáival, s emellett tájékoztatást adott a IV. ötéves terv gazdaságpolitikai céljairól. A TIT éppen ezért úgy határozott, hogy 1973-ban is megrendezi a közgazdasági nyári egyetemet. FIGYELŐ, 1972. NOVEMBER 8.