Figyelő, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-08 / 19. szám
. jálik m XVIII. ÉVFOLYAM IFJ 0 BB 19-8 JflMMt wmlMi■■*■”^ ■&tasm . HIUSJ Idegenforgalmi kapunyitás Igazából jelképes ez a kapunyitás ilyenkor tavasszal, hiszen forog nálunk az idegen még az úgynevezett holtidényben, január-februárban is. A derékhad azonban a következő hónapokban kel útra, mindenfelé az országban, és majd mindenfelé a világba. Immár sokadik éve az idegenforgalom dinamikus fejlődéséről beszélhetünk. Világszerte is, hazánkban is. A világ nemzetközi idegenforgalma tavaly az előző évinél 9 százalékkal nagyobb volt: 215 millió ember vett részt a modern népvándorlásban, miközben 28 milliárd dollárt költött el, 12—14 százalékkal többet, mint 1972-ben. Pedig valutaválság, járvány, energia-korlátozás stb. nehezítette a helyzetet. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a világturizmus gazdasági jelentősége mindezek ellenére is évről évre nő, hiszen 6 százalékos részaránya van már a világ üzleti forgalmában és értékben nagyobb volument .,hoz a konyhára”, mint a világ vas- és acélexportja. A mi idegenforgalmunk gazdaságosságáról még szó lesz, most csak annyit: fogadóképességünk növelése esetén az idegenforgalmi bevételeinknek az áruexportból származó bevételekhez viszonyított aránya tovább emelkedik és a jelenlegi 4—5 százalékról az ötödik ötéves terv végére elérheti a 0—8 százalékot.) Új idény kezdetén beszélnünk kell a legutóbbiról. Míg 1968-ban 929 ezer magyar állampolgár utazott külföldre — 84 százalékuk szocialista, 16 százalékuk pedig tőkés országokba —, addig 1973-ban már 2,1 millió honfitársunk látogatott más országokba, 89 százalékuk szocialista, 11 százalék tőkés országokba. Tavaly minden ötödik magyar állampolgár rövidebb-hosszabb időt külföldön töltött. Idegenforgalomról szólván legtöbbször a külföldre utazókról és a hozzánk érkezőkről beszélünk, noha egy budapesti, ha mondjuk a számára ismeretlen Sopronba vagy Szarvasra látogat el, ezeken a helyeken „idegen", következésképpen részvevője hazai idegenforgalmunknak. A belföldi turizmusban, az országon belüli utazások, kirándulások számának növekedésében és a mindehhez szükséges előfeltételek megteremtésében jelentősebb eredményeket értünk el, mint egyebütt. S természetesen ez nem véletlen, gazdaságpolitikánk egyik fontos célkitűzése, hogy fokozzuk a belső idegenforgalmat. Reprezentatív felmérések szerint évente több mint hárommillió magyar állampolgár üdül belföldön, s mintegy további kétmillióra tehető azoknak a száma, akik egy éjszakázással járó hétvégi üdülésben keresnek pihenést. Évközben mintegy 10—15 millió az egynapos kirándulásokban részvevők száma. Az ifjúsági turizmus is lendületesen fejlődik, tavaly például 160 ezer fiatal vett részt különböző kedvezményes üdültetésben. Más alkalommal részletesebben írtunk már a jövedelmi viszonyok kedvező alakulásáról, a szabad idő jelentős megnövekedéséről, ezért most csak emlékeztetünk rá, hogy a dolgozók szabad ideje immár meghaladja az évi 100 napot, sőt néhány esztendő múlva ez a szám 124-re növekszik. Emellett a motorizáció nagyarányú elterjedése is előmozdítja a hazai és a külföldi utazást, a hétvégi pihenést és a kirándulást. (Napjainkban több mint 400 ezer személygépkocsi van magántulajdonban, a motorkerékpárokról nem is szólva.) A Minisztertanács 1971-ben hozott határozata a többi között előírta, hogy a belföldi turizmus tömeges fejlesztéséhez első lépésként a kevésbé szállásigényes, illetve a szerényebb szállásigényű kirándulóhelyek létesítését kell szorgalmazni. A kirándulóközpontok céljaira a kormány százmillió forint központi támogatást nyújtott, illetve folyamatosan nyújt a tanácsok és a kirándulóközpontok üzemeltetésében érdekelt vállalatok anyagi erőforrásainak kiegészítéséhez. Ezenfelül a kormány a belföldi turizmus igényeivel egybeeső négyezer, viszonylag egyszerű (Folytatás a 2. oldalon) 9* * ' |Nem vett igénybe éjszakai szállást legalább egy éjszakát töltött ^hazánkban ebből *^ átlagosan 6 napot töltött’ nálunk Szoc. országokból tőkés országokból egyéb (nyaraló,* turistaház, stb.) Fizető vendéghely kemping Összesen ebből szállódri Szocialista JJ) országokbí 551 Tőkés í& országokb (%) 2,100,000 JUBILEUMI ÜLÉS A KCST-ÉVFORDULÓN Fejlődésünk motorja: a szocialista közösség A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa május 3-án pénteken a Parlament Kongresszusi termében ünnepi ülést rendezett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. A párt és a Minisztertanács nevében az elnöklő Németh Károly elvtárs üdvözölte az ülés résztvevőit. Az ünnepi beszédet Lázár György, a Minisztertanács elnökhelyettese tartotta. A nemzetközi együttműködés szocialista integrációs szervezete történelmi küldetést teljesített a múltban, napjainkban pedig új távlatokat tár elénk. A szocialista világrendszer kialakulása előtt sohasem létezett — nem is létezhetett — országok között olyan szövetség, amelyben az erősebb, a fejlettebb, önzetlenül segítette a gazdaságilag gyengébbet, siettette volna annak felemelkedését. Az államok közötti ilyen kapcsolatok — a világtörténelemben először — a szocialista közösségben valósultak meg. A mi közösségünk együttműködésének alapja a marxizmus-leninizmus eszméitől áthatott proletár internacionalizmus, az a testvéri szövetség, amely a közös cél érdekében egyesít bennünket. A KGST megalkotásában és működésének kiteljesedésében elévülhetetlen érdemei vannak a Szovjetuniónak. A Szovjetunió, mint a világ első szocialista állama, nemcsak a több évtized alatt felhalmozódott gazdag politikai és szervezési tapasztalataival, hanem anyagi erőforrásaival is hathatós és semmivel sem pótolható segítséget nyújtott a KGST-be tömörült fiatal népi demokráciáknak, amikor ezek a szocialista tervgazdálkodás útjára lépve országépítő munkába kezdtek. A szocialista tulajdonviszonyok kialakulása szilárd és tartós alapot adott a KGST keretei között kibontakozó nemzetközi együttműködés számára. A mind sokoldalúbbá váló nemzetközi munkamegosztás pedig lendítő erő a részt vevő országok gazdaságfejlesztési programjainak megvalósításához. Mindennek döntő szerepe volt abban, hogy a KGST- be tömörült országok példa nélkül álló fejlődést értek el és — a korábban elmaradottak is — történelmileg rövid idő alatt gyökeresen átalakították társadalmi-gazdasági szerkezetüket. A fejlődés hatalmas méreteit jól példázza, hogy a KGST-tagállamok összesített nemzeti jövedelme 1949-hez képest több mint nyolcszorosára,, ipari termelése több mint 12-szeresére nőtt, eközben átalakult és minden országban korszerűsödött a mezőgazdaság. A KGST-országok egymás közötti kereskedelmi forgalma 1973-ban elérte a kb. 48 milliárd rubelt, vagyis az 1950. évinek tízszeresét. Szocialista közösségünk, amely az államok közötti új típusú együttműködés vonzó példájává vált, önmaga erőit gyarapítva, egyre elismertebb és fontos tényezője a világgazdaságban végbemenő fejlődésnek. A KGST súlyának és szerepének megnövekedését jól érzékelteti, hogy amíg együttes részesedésünk a világ ipari termeléséből 1950-ben kb. 18 százalékot tett ki, napjainkban már mintegy 33 százalékot ér el. Érthető tehát, hogy a KGST-országok fejlődése a világgazdaság valamennyi szektorára növekvő hatást gyakorol. Többek között ez a magyarázata annak, hogy a tőkés országok mindinkább kénytelenek számításba venni a megváltozott erőviszonyokat és realitásként fogadják el a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének szükségességét a szocialista országokkal. Közismert, hogy a felszabadult Magyarország rendkívül elmaradott, egyoldalú és a háborútól szétzilált gazdaságot örökölt a tőkés rendtől. A gazdasági fejlődés lendítő erejét a szocialista iparosítás adta, amelynek megvalósításához pótolhatatlan segítséget nyújtott a GST keretében kibontakozó gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés. Iparunk fejlesztéséhez a KGST-országokból , köztük is elsősorban a Szovjetunióból importáltuk a gépeket, berendezéseket, a technológiai eljárások nagy részét, csakúgy, mint a termeléshez szükséges nyersanyagok és energiahordozók jelentős hányadát. De a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság megteremtéséhez nélkülözhetetlen anyagi-műszaki bázis kiépítésében ugyancsak a szocialista országokkal való együttműködésre támaszkodtunk. Jelentősen megnőtt súlyunk és szerepünk a nemzetközi munkamegosztásban. Termelő kapacitásunk több mint egyharmada közvetlenül nemzetközi szükségletek kielégítésére termel. Külkereskedelmi forgalmunk döntő részét — mintegy kétharmadát — a szocialista országokkal bonyolítjuk le. Ezen belül is különösen fontos szerepe van népgazdaságunk számára a Szovjetunióval folytatott kereskedelemnek. Távlati gazdaságfejlesztési terveink a fejlettség magasabb fokának elérését tűzik ki célul és számításba veszik, hogy népgazdaságunk dinamikus fejlődését továbbra is csak a nemzetközi munkamegosztásba való még szó(Folytatás a 3. oldalon) A r / /I _ /y Uf d - ■' | -f" A I ^ A radioés tv-készülékek kínálata (4. oldal) Beton verseny (6. oldal) Transzkontinentális gázvezeték (7. oldal) „Életfogytiglani” támogatás? (II. oldal)