Figyelő, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
2 Senki sem akarja tagadni, sőt nemcsak az illetékesek, de a vásárlók is örömmel nyugtázták, hogy általánosságban javult az üzletekben forgalomba hozott fogyasztási árucikkek minősége, emelkedett a kereskedelem kulturáltságának színvonala. Mindehhez bizonyára az is hozzájárult, hogy nemcsak az üzemek, az iparvállalatok meósai, de a kereskedelem minőségellenőrei is egyre következetesebben vizsgálják a szalagokról, a termelőgépekről lekerülő áruk minőségét. Amikor minőségellenőrökről beszélünk, természetesen ide értjük az ellenőrzés hivatott szerveit, többek között például a kereskedelmi felügyelőségek szakembereit is. Mint ahogy bizonyos értelemben a minőségellenőrzés részeként tartjuk számon az úgynevezett árellenőrzéseket is. Az árhatóságok az elmúlt hónapokban — nagyon helyeselhetően — széleskörűen ellenőrizték az árintézkedések betartását, a fogyasztói árak alakulását, ám azt is behatóan vizsgálták, hogy miképpen haladtak az 1975. január 1-én életbelépett részleges termelői árrendezés előkészületei. A tapasztalatok szerint az árrendezési munkák az előírásoknak megfeleltek, időben elkészültek az árnyilvántartások, megfelelő az árrendezési dokumentáció, a vállalatok többsége az előírt határidőre tájékoztatta partnereit az új árakról. Néhány helyen az előírásoktól eltérő számításokat is felfedtek, általában azonban ezekben az esetekben sem szándékos visszaélésekről, hanem kisebb-nagyobb tévedésekről volt szó, amelyeket a vállalatok azután korrigáltat. A köznapi fogyasztók, a vásárlók számára is érdekes lehet, hogy az állami vállalatoknál, a szövetkezeteknél, a boltokban, magániparosoknál és kiskereskedőknél negyedév alatt összesen csaknem 25 ezer ellenőrzést tartottak, mintegy 4 százalékkal többet, mint az előző negyedévben. Az esetek többségében mindenszempontból megfelelőnek találták a vállalati árpolitikát, a rendelkezések betartását, a kalkulációt. Mivel 1974-ben is gyakorta tettük szóvá, hogy nem mindegy, miképpen alakul az ipar és a kereskedelem között a különféle szerződések betartása, úgy véljük, pozitívumként említhetjük, hogy a szerződéses árfegyelem is tovább erősödött. Igaz, hogy mindezek ellenére, a legutóbbi vizsgálatsorozat alkalmával is tapasztaltak hibákat, visszásságokat. Előfordult, hogy egyik-másik helyen helytelen volt a kalkuláció, túlléptek maximált árakat, vagy jogtalan felárat számítottak fel. Olyan eset is előfordult, hogy a központi bérintézkedésekkel járó többletkiadások egy részét megrendelőikre akarták áthárítani. Nagyon is egyetértünk az ellenőrzéseket követő intézkedésekkel, nevezetesen azzal, hogy a szóban forgó esetekben nemcsak a szabálytalanságokat hozták helyre, de felelősségre is vonták a szabálytalanságok elkövetőit. Három hónap folyamán nyolc esetben kezdeményeztek a hatóságok büntető eljárást, 1136 esetben szabálysértési, 316 esetben pedig fegyelmi eljárást, 1187 szabálytalanságot pénzbírsággál toroltak meg. Negyedév alatt összesen 4274 eljárást indítottak az árellenőrzések során feltárt szabálytalanságok miatt, csaknem 30 százalkkal többet, mint az előző negyedévben. Mivel magyarázható mindez? Csaknem bizonyos, hogy az alaposabb ellenőrzéssel és a hatóságok határozottabb fellépésével Úgy véljük, ezt a gyakorlatot kell folytatni 1975-ben is, többek között azért, hogy növekedjék a vásárlók elégedettsége. (h) [HATÁS - GYORSÍTÁS - BEFEJEZÉS (Folytatás az 1. oldalról) láik jóvá. A többi 1974-re maradt, sőt akadt olyan is, ahol (bár már folynak a területelőkészítési, felvonulási munkák), a beruházás jóváhagyása csak 1975-ben várható. És itt érdemes egy kicsit elidőzni. Feltűnhet ugyanis, hogy a fejlesztési cél ismert, mégis késik a beruházási döntés. Pontosabban a fejlesztési célt már korábban elfogadta a kormány, miért kell mégegy döntés? Nos, ez is az 1974-es év egyik új jogszabálya, amely héthónapos munka után készült el, és a beruházások új rendjéről szól. Ennek egyik leglényegesebb eleme, az egyedi nagyberuházásokra vonatkozó kétlépcsős döntési rendszer. Ez annyit jelent, hogy a kormány (vagy az Állami Tervbizottság) először az adott szükséglet fedezésének különféle módozataival foglalkozik. A döntés vonatkozhat például az import növelésére, egyes termelőbázisok rekonstrukciójára vagy beruházásra. Ha a nagyberuházás mellett szól a döntés, később még munkaprogramot kell elfogadtatni, amely már meghatározza a telepítés helyét, a gyár kapacitását, a szükséges építési, gépbeszerzési feladatokat. Ha ezt is elfogadta a kormány, akkor indulhat a beruházás. E módszer kizárja azt a korábbi gyakorlatot, amikor a kormányt egyes intézmények és vállalatok kész helyzet elé állították, hiszen a fejlesztési koncepció elfogadása után már megkezdődtek például az exporthatások, az import gép beszerzésére vonatkozó tárgyalások. 4 „magyvár" Sok gondot okoznak a folyamatban lévő egyedi nagyberuházások is. Az előkészítési, indítási időszakban keletkezett lemaradásokat — természetesen — menet közben igyekeznek pótolni, amely törekvés dicséretes, csakhogy ebből problémák is származnak. A nagyberuházások sokszor úgy indulnak, hogy részletes, vonalas, hálós szervezési terv áll rendelkezésre, amely valahol az építkezés közepén eltűnik az egyik szekrény mélyén, és már mindenki csak két adatot ismer: a határidőt és a tervezett költséget. Márpedig ezt a munkát „kotta" nélkül végezni igen nehéz. Annál is inkább, mert a beruházások egyre nagyobbakká válnak. Nagyberuházások tervezett átlagköltsége „Léptékváltás" történt az elmúlt években a nagyberuházásoknál. Részint a számuk a száz körüliről 50 alá csökkent az 1970-es évek eleje óta. A táblázatból kitűnik, hogy 1971—75 között négy, négy és félszeresére növekedtek viszont a méretek. És ebben csak kevéssé számít az ár- és a költségemelkedés.Sokkal inkább a technika fejlődésének, az optimális üzemegység változásának hatása ez. 1974 első 11 hónapjának adatai szerint az egyedi nagyberuházásokra fordított kifizetések 8 százalékkal elmaradtak az előző év azonos időszakához képest, noha az 1974-es beruházási terv ebben a szférában az előtti időszakhoz képest erőteljes, 17 százalékos növekedést írt elő. A nyolc legnagyobb egyedi nagyberuházásnál, ahol az éves népgazdasági terv egyenként több mint 1 milliárd forintnyi teljesítést írt elő, kilenc hónap alatt az időarányos 75 százalék helyett mindössze 53 százalékos volt a teljesítés. E nyolc beruházás voltaképpen determinálja az egyedi nagyberuházások egészének eredményét és bizony meglehetősen elgondolkoztató, hogy például mi történt Dunaújvárosban a huzámvertikum építésénél, ahol 1974 első kilenc hónapjában a tervezett 1,4 milliárd forint helyett 286 millió forintot teljesítettek. Vagy például Leninvárosban az Olefin-műnél csak 700 millió értékben építettek, szerettek, a tervezett 1,6 milliárddal szembenpedig az állandó reflektorfényben áll, a munkához minden segítséget megkapnak a beruházók, kivitelezők ,s a határidőre történő befejezés nemzetközi kötelezettségeink miatt is rendkívül fontos). Az 1974-es terv 5 beruházás befejezésével számolt, ehhez járult még 3 áthúzódó, korábbi befejezésre tervezett egyedi nagyberuházás. (Milleneumi Földalatti, Budapesti IV. sz. Házgyár, Orosházi Síküveggyár, Hódmezővásárhelyi Padlóburkolólap-gyár, Inota Csúcserőmű, Barátság II. Kőolajvezeték, a 2. sz. Ajkai Timföldgyár, Magyar Viszkóza PAN I. üzem). Csak részlegesen sikerült átadni az erőművet Inotán és ugyancsak 1975-re maradt az 1973-as átadásra tervezett Mohácsi " Farostlemezgyár fejlesztése. Önmagában az 1974-re tervezett átadásokkal többnyire elégedettek lehetünk. Az 1974-es év első tizenegy hónapjának eredményei alapján az évek óta dinamikusan fejlődő célcsoportos beruházások az előző időszakhoz képest kb. 20 százalékkal nőttek, az egyéb állami beruházások hasonló bázison 15 százalékkal, a vállalati beruházások pedig 13,5 százalékkal. A célcsoportos beruházási kifizetések 1974-es újabb 2 milliárd forintos növekményének fele a központi lakásépítkezést szolgálta, mintegy 600 millió forint pedig a vasúti járműbeszerzéseket gyorsította. 1974-ben jelentősen növekedtek a ráfordítások az egy évvel korábbihoz képest az országos úthálózat fejlesztése, kórházi ágybővítés és a szakközépiskolai hálózat fejlesztésének célcsoportjában. A bekötőútépítési, erdőtelepítési, vízkárelhárítási fejlesztések ráfordításai 1974- ben különböző okok miatt elmaradtak az előző évitől. Az egyéb állami beruházások 1974-ben viszonylag gyorsan fejlődtek, azonban a minisztériumi és a tanácsi felügyelet alá tartozó beruházások teljesítése csak a terv elérésére lesz elegendő, a korábbi évekről megmaradt 3,5 milliárd forintos költségvetési maradványával növelt fejlesztési lehetőségeket továbbra sem tudják felhasználni a beruházók. Az év végi adatok még nem állnak rendelkezésre, ezért a pontos számok helyett inkább néhány tendenciát érdemes kiragadni a vállalati-szövetkezeti beruházások területéről. Legfontosabb az, hogy a vállalati beruházások erőteljesen nőttek. Ebben szerepet játszott a rendelkezésre álló nagyobb saját erő, bár a kölcsön és a juttatott források igénybevétele lényegesen gyorsabban emelkedett, mint a vállalatok saját forrása. A külső források arányának növekedésében jelentős súllyal szerepel a szocialista országokból történő gépbeszerzések ösztönzésére és a minden piacon értékesíthető exportárualapok termelését elősegítő beruházásokra nyújtott hitelek bővülése. Figyelemre méltó, hogy a hitelek több, mint egyharmadát saját forrás bevonása ntélkül engedélyezték a bankszervek. E hitelek az előbb említett két cél mellett főként az építőanyagipar fejlesztését és a könnyűipar rekonstrukcióját segítik elő. A fejlesztési kölcsönökből megvalósuló beruházásokra voltaképpen ugyanaz áll, mint az egyedi nagyberuházásokra: a korábbihoz viszonyítva magasabb a terv, a teljesítés viszont alacsonyabb. 1974-es befejezde három fejlesztési kölcsönös beruházást terveztek, ebből viszont mindössze a Budafoki Szesz- és Eresztőgyár rekonstrukcióját fejezték be, míg a másik kettő átadása (Élelmiszercsomagoló-üveggyár, Egyesült Izzó Fényforrásgyár fejlesztése) 1975-re várható. /Ao/ /o/ megy Feltehető a kérdés, vajon a gyorsítás együtt jár-e a beruházások hatékonyságának növelésével? Abban az esetben, ha a gyorsítás nem jár túlzottan nagy pótlólagos költséggel, ha a beruházás célja helyes, akkor igen. Csupán egy adat ennek érzékeltetésébe: ha a beruházások átfutási idejét 10 százalékkal lehetne csökkenteni, ez önmagában évi fél százalékos nemzetijövedelem-növekedést tenne lehetővé. Azért kell mindezt hangsúlyozni, mert 1975- re a népgazdasági terv részeként az ágazati minisztériumoknak, mint a beruházók felettes szerveinek, részletes intézkedési tervet kell kidolgozniuk, hogyan lehetne az 1976—77-re tervezett befejezéseket előbbre hozni, meggyorsítani. Ezenkívül a funkcionális minisztériumok megvizsgálják, hogy milyen eszközökkel lehet a beruházások gyorsítását ösztönözni. Az 1975-ös év fő feladata a hatékonyság növelése, az ésszerű takarékosság, a belső és külső egyensúlyi helyzet javítása, ami a beruházási politikát is közvetlenül érinti. Elsősorban a szemléletet kell megváltoztatni. Csak egy példa: az 1975-ös előrejelzések szerint a tárcák több mint 20 új nagyberuházást akartak elkezdeni. A központi szervek azonban határozottan kitartottak amellett, hogy 1975-ben csak 3 új nagyberuházást kezdjenek el. Az 1975-ös beruházási tevékenységnek a kevés induló beruházáson kívül még van néhány figyelemre méltó vonása: külön engedélyhez kötik, melyik beruházásról lehet előkészítési tanulmányt készíteni, az előkészítésre szánt összeg 1975-ben kétszeresére nő, az 1974- esnél lényegesen több lesz a befejezés. Tény, hogy a bouhardsi politikában nem a visszafogás ért't'uge,süt hanem a szolid, talált a korábbinál több eredményt hozó fejlesztés. A nemzeti jövedelem növekedésének ütemével csaknem azonos a beruházási hányad növekedése. A felhalmozásokból beruházásra előirányzott összeg 120—130 milliárd forint. Ebből 79,7 miliárd jut az egyedi nagybeuházásokra. 23,7 milliárd a célcsoportos beruházásokra, 77,3 milliárd az egyéb állami beruházásokra és a terv szerint 68,2 milliárd a vállalati beruházások összege. Ennél az adatnál érdemes egy pillanatra elidőzni. Ez az összes beruházási lehetőség 53,4 százaléka, tehát 1975-ben a terv is az előző évek tényeiből indult ki és már előre jelzi a magasabb vállalati beruházási arányt. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a vállalatok végleges anyagi lehetősége csak az 1974. évi mérleg elkészülte után derül ki végérvényesen, egyes számítások már most azt jelzik, hogy a vállalati beruházási szféra anyagi lehetősége esetleg 4—5 milliárddal nagyobb lesz a tervezettnél. Nem mindegy ugyanis, hogy a váratlanul „piacra kerülő" vállalati pénz honnan viszi el a „kigrammozott" kapacitást — ha akár az építőipart, akár az anyagellátást, akár egyes gépeket veszünk tekintetbe. A tervezőmunkának viszont örök dilemája marad az, hogy még a nyáron hozzá kell kezdeni a következő tervhez, amikor még nagyon nehéz meghatározni a vállalatok következő évi anyagi helyzetét — összesítve és iparáganként. Más részről hasonló gondok mutatkoznak az építőipar teljesítőképességének meghatározásával kapcsolatban is. Először az 1975- ös terv készítésénél vették figyelembe az építőipari vállalatok teljesítőképességét, lebontva egyedi nagyberuházásokra. A pénzügyi keret immár évek óta — bármely szférát is nézzük — nagyobb mint a rendelkezésre álló kapacitás. Öszszességében azonos mennyiségű hitel áll rendelkezésre 1975-ben, mint az azt megelőző évben, azonban új vállalati beruházáshoz hitel vagy állami támogatás csak rendkívül esetben adható. Az elsődleges cél — és nemcsak a nagyberuházásoknál, ahol akivitelezését kell meggyorsítani — a folyamatban levő fejlesztések mielőbbi befejezése, üzembehelyezése. Ha beletekintünk a beruházási előjegyzési naptárba, akkor 1975 során nagyon sok helyen fogják átvágni a nemzeti színű szalagot, a terv szerint csak a nagyberuházásoknál vagy 15 helyen. . / B M. (Millió Ft) 1971 - 1974 19!! Induló beruházások 898 4972 4193 Folyamatban levők 1971 9790 3893 Befejeződök 583 1034 1409 Átlagköltség 1438 9874 3993 ____________v . /^?9^^?GAZDASÁGPOLTIKAI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: dr. Cárom József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: dr. Fobinus János és dr. Varga György SZERKESZTŐSÉG: Budapest V, Alkotmány u. 10. Telefon: 31-553, 311-564, 117-064, 311-302 Levélcím: 1355 Budapest 18. Távirati cím: Hungeron. Budapest Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat 1959 Budapest VIH., Blaha Lujza tíz 1—3. Telefon: 343 — 100, 142 — 220 Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató. Hirdetéseit felvitele: a Hírlapkiadó Vállalat reklámszolgálatánál. Telefon: 342—654 Előfizetési díj egy ívre 96 forint. Belföldön terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalban, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzletiben és a Posta Központi Hirlapirodájánál (1900 Budapest V., József nádor tér 1. Külföldre a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat terjeszt. (1389 Budapest, 149) Készült a Szikra Lapnyomdában. INDEX: 25 283 FIGYELŐ, 1975. JANUÁR 1.