Figyelő, 1988. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-07 / 1. szám

. A szoftver eléggé „megfoghatatlan" valami, még akkor ia, ha magyarul nevezzük, mondjuk számítógépprogramnak. Hogyan lehet, hogyan kell ezzel a termékkel kereskedni? ► A Softinvest nagykereskedőként szeretne működni — szoftvert termeltet, készletet, csomagol, dokumentációt készíttet, reklámoz, egyszóval „invesztál”, ahogy ez a cég nevében is szerepel. Azután pedig felkínálja a viszonteladóknak a terméket. Mert hát hol is jelennek meg a potenciális vevők? Ott, ahol hardvert vásárolnak, például a Videotonnál, a Novotrade-nél, a számítógépgyártással, -forgalmazással foglalkozó kisszövetkezeteknél, leányvállalatoknál, az olyan nagy számítástechnikai szolgáltatóknál, mint például a SZÜV. Ők a viszonteladóink. A piac reagálását felmérni nem könnyű feladat: évente 10-15 millió forinttal támogatjuk általában nyolc-tíz szoftver kidolgozását, az ötlettől a késztermékig. Tíz jó ötletből hat-hét biztosan veszteséget hoz, kéthárom sikertermék nyereségének a terhére. Leginkább olyan ötletekhez adunk pénzt, amelyekből nyugati exportterméket remélhetünk, a CAD/CAM és a mesterséges intelligencia területén van némi esélye a magyaroknak betörni vagy inkább „besurranni” a tőkés piacra. A kockázat igen nagy. De a tőkés piacon az esetleges nyereség is igen nagy lehet. A számítástechnikai szakmában köztudott, hogy a hardverforgalmazás nálunk extraprofitot hoz. A hazai piacon forgalomba hozott szoftverről ezt kevesebben állítják. Hogyan működik az említett viszonteladói hálózat? ► Korántsem úgy, ahogy azt elképzeltük. Ahhoz, hogy ez a kereskedelmi lánc jól működjék, minden láncszemének megfelelően érdekeltnek kellene lennie, magyarán, mindenki, aki a szoftver eladásához hozzájárul, jó hasznot akar húzni belőle. A fejlett elektronikájú országokban a szoftver készítői, eredeti tulajdonosai 18-25 százalékkal részesednek az eladási árból, míg Magyarországon 60-70 százalékot kér a szoftverfejlesztő. Megkérdezhetné persze, hogy mondjuk a Softinvest miért nem határozottabb ez ügyben ... Miért? ► 1985-ben alakult meg ez a betéti társulás, épp a PC-k számának felfutásával egy időben. Akkoriban csupán 15-20 százalékot kértünk a szoftverkészítőktől kereskedelmi jutalékként, hogy idecsalogassuk a szoftverek tulajdonosait, bízzák inkább ránk az eladást, a kereskedelmet, győződjenek meg róla, hogy eredményesebbek leszünk, mintha ők házalnak a programokkal. Először meg kell szerezni a bizalmat, utána lehet csak számunkra kedvezőbb feltételekkel szerződni. Ma már nemcsak bizományba vesszük át a termékeket, mint korábban, hanem készletre is, azaz egyszerre megvásároljuk 50-100 eladás jogát. A szoftverkészítő is tud számolni: ha egyszerre 100 eladásból kap 25 százalékot, az több, mintha apránként 25 eladásból kap 50 százalékot ... Mi pedig a magasabb jutalékból tudunk áldozni a piaci bevezetésre, a reklámra, a termék „kiszerelésének” javítására stb. Ahhoz persze, hogy saját kockázatunkra készletre vásároljunk, kellett az elmúlt egykét év tapasztalata, ma már talán meg tudjuk ítélni, hogy egy-egy programcsomagra várhatóan mekkora lesz a kereslet. A viszonteladók a nekik járó 10-20 százalékért sajnos csak esetlegesen, járulékosan foglalkoznak a szoftverrel, a hardver eladásából fajlagosan sokszorosan több hasznuk van, mint a szoftver jutalékából. A kereskedő sikerélménye a hardver üzlet megkötése. Érdemes egyébként azt is végiggondolni: mikor vesz egy vállalat szoftvert? Van, amelyik akkor, amikor a hardvert megveszi. Mások meg csak akkor, amikor már kiderült, hogy a kolléga gyerekének BASIC- programja nem éppen az a műfaj, ami egy PC professzionális alkalmazásához kell, számítástechnikus pedig nincs, a gép tehát porosodik... Ezért a szoftverkereskedelem stratégiájához hozzátartozik, hogy kétszer „támad”: először, amikor — a magyar piac fura sajátosságainak megfelelően hullámokban — megjelennek a hardverek, másodszor pedig fél év múlva, amikor a kritikus „porosodási” időszak lejár... A tízezres szám, amit 1987 végére meghaladt a hazai PC-állomány, küszöbértéknek is tekinthető: nem jut már mindenhova célszoftver, nincs ennyi szoftverfejlesztő szakember. Sokan túl lesznek az első kudarcokon, leszámolnak az illúziókkal, és megpróbálnak kész szoftvert vásárolni. A programokból eladható mennyiség növekedése pedig úgy alakítja az árakat, hogy a konfekció szoftver jóval olcsóbb lesz az „úri szabóé”-nál, egyre többen választják. Parv* az sem mindegy, hogy ennek a konfekciónak milyen a minősége. Úgy tűnik, a legújabb divat Magyarországon — s nyilván jó üzlet is — szoftverek minősítésével foglalkozni. A Kiváló Áruk Fórumától kezdve az SQL — Szoftver Minősítő Szervizen át a Softinvestig sorolhatnánk az erre vállalkozókat. Vannak már annyian, hogy ha valamely szoftverkészítő cég mindenáron minősítő jelzővel akarja árusítani termékét, előbbutóbb talál olyanvalaki, aki ráteszi a jó minőséget bizonyító pecsétet vagy emblémát. Végül is mitől lesz „jó", „minőségi termék" egy szoftver? Mert az afféle minőségkarakterisztikának nevezett jelzőkből, mint hogy „adatábrázolhatóság”, „öndokumentáltság”, „hibatűrő képesség” stb., amit a prospektusokban olvasni lehet, a beavatatlan szoftvervásárló nem sokat ért... ► Nem hiszek semmiféle technologizált, algoritmizált szoftverminősítő rendszerben. A jó minőséget a „nyúzópróba” kiállása bizonyítja. A hibamentes működés egyébként sem minőségi kategória, ez alapkövetelmény. Lényeges viszont, hogy a program felhasználó-barát legyen, angolul „userfriendly”, azaz lehessen azt a programot mindenféle számítástechnikai előképzettség nélkül működtetni, használni. Mondanom se kell talán, hogy egy ügyviteli szoftvernél az a minimum, hogy magyarul „beszéljen” ... A minőséget egyébként 60-70 százalékban a segédkönyvek, a leírások, azaz a dokumentáció határozza meg. Fontos a termék úgynevezett követése, a karbantartás, példaként említve a most igen nagy számban készülő jövedelemadó-számító programoknál a rendeletek változásának átvezetését a már eladott programokba is stb. A Softinvest számára forgalmazásra felajánlott szoftvertermékek működőképességével egyébként általában nincsenek gondok, de a dokumentáció nemegyszer olyan gyenge, olyan nehezen áttekinthető, kezelhetetlen, hogy jobbnak látjuk teljesen újra íratni. A számítógép-programozók nem szeretnek és nem is tudnak jó dokumentációt írni. Márpedig ez olyannyira nem mellékes feladat, hogy elkészítésének költsége elérheti a program fejlesztési költségének 50 százalékát is! Egy szoftver piaci sikere különben sohasem a minőségtől függ, és nem is a minősítéstől. A slágertermékek a jó reklámpropaganda munka szülöttei. Nyugaton is, nálunk is. A szoftver is a fogyasztói szféra terméke ma már, bizonyos mértékig pénz kérdése csak, hogy jó reklámozással akár egy gyöngébb szoftverből is slágert csináljunk ... Persze számítástechnikusi szakmai becsület kérdése, hogy a kereskedő annak csináljon nagy reklámot, amit igazán jó terméknek tart... Vannak tényleg jó szoftverek is a magyar felhasználók birtokában. Például a világ talán legalkeresebb szoftverházának, az amerikai Microsoft cégnek a termékei. A gond csak az, hogy ezek nemegyszer „küzen-közön” terjesztett programok. A Microsoft képviselője a közelmúltban egy soproni szoftverbemutatón — ahogy a szaklapban olvasom — „kissé agresszíven képviselte azt az álláspontot, hogy jogi eszközökkel fel kell lépni az illegélia másolatok ellen". Amire ugyan válaszolhatjuk azt, hogy a programokat a Távol-Keleten a magyaroknál sokkal nagyobb számban másolják illegálisan, de mégis ... ► A közelmúltban a Központi Statisztikai Hivatal kezdeményezte, hogy a PC-k alkalmazásához szükséges, a világon elterjedt rendszerprogramokat, programnyelveket, alkalmazói szoftvereket az érdekelt intézmények ne szervezetlenül, hanem szabályozott keretek között, hivatalosan importálják. Ezzel a jogtisztaság mellett árcsökkentés is elérhető, a nagybani import kedvezőbb árat és hosszabb távú együttműködést, bizalmat eredményezhet a nyugati szoftverforgalmazókkal, a termékek esetleg honosíthatók is, magyar nyelvre fordíthatók, magyar dokumentáció készülhet hozzájuk stb. A tervek szerint három intézmény hoz be ilyen szoftvereket, a Metrimpex külkereskedelmi vállalaton keresztül, felosztva egymás között, ki melyik nyugati céggel tárgyal: a Microsoft-tal a Számítástechnikaalkalmazási Vállalat, a Borland-dal a Softinvest, az Ashton-Tate céggel pedig a Novotrade tartja a közvetlen kapcsolatot. Az így importált programok ára az elképzelések szerint nem haladja majd meg lényegesen a hivatalos kurzus szerint forintra átszámított osztrák katalógusárat. A világ szoftverforgalma (1985—87) (millió dollár) A három intézmény a behozatalhoz központi engedélyt is kap, mintegy 600 ezer dollár erejéig, azzal a feltétellel, hogy egyidejűleg szoftverexportjukat dinamikusan növelik. A hazai szoftverkereskedelem „fordulópontjai" mindig a hardverek egy-egy új generációjának megjelenésáhez kötődtek, a Commodore 64-esekhez, később pedig az IBM kompatibilis PC-khez. A fejlett ipari világ számítástechnikáját 1987. április óta az IBM új személyi számítógépcsaládja, a PS/2 tartja lázban. A tavaly novemberi Software ’88 kiállításon a Duna-Intercontinentalban az éles szemű kiállításlátogatók már a magyar számítástechnikai szolgáltatóvállalatok standján is felfedezhettek egy-egy ilyen berendezést. Mi várható a szoftvert illetően? ► Ez ma még sokkal inkább szakmai kérdés, mintsem kereskedelmi. A gép vezérlő (operációs) rendszere is más lesz, mint a régebbieké, és ezzel még nem jelent meg az IBM a piacon. Ez a géptípus más méretű hajlékonylemezzel dolgozik, mint a mostani PC-k, ez is probléma. A számítástechnikában általában nehéz megjósolni a jövőt, hát még Magyarországon. Nem tudni, hogyan alakulnak 1988-ban a hardver-behozatali lehetőségek. Az biztos, hogy ha bármilyen csatornákon bejönnek a PS/2 számítógépek, akkor szoftver is kell hozzájuk. A hardver szoftver nélkül semmire se jó, írta és összeállította: Takács Gitta A hardver árnyékában Besurranni a piacra Tavaly 2500 vállalat, szövetkezet és 2000 egyéb formában — kisszövetkezetként, gkm-ként, pjt-ként, szakcsoportként stb. — működő gazdálkodó szervezet foglalkozott számítástechnikai termeléssel, eladással, közülük csaknem mindenki szoftverrel is. Az első — s tudomásunk szerint mindmáig az egyetlen önálló, kizárólag szoftverkereskedésre létrehozott intézmény a Softinvest Szoftverkereskedelmi és Fejlesztési Betéti Társulás, amelyet a KSH, az Ipari Minisztérium, a Művelődési Minisztérium és hét szoftverfejlesztéssel foglalkozó cég alapított három évvel ezelőtt. A cég igazgatójával, Rammacher Tamással beszélgettünk. A számítástechnikai szervezetek adatai (1986) Számítástechnikai Számítástechnikai Szerv«.tl gazdálkodási form. Egy mágák szám. Számítógép.» szám. lo^^Xk ssá^ZZSSSári száma árbarázsl (millió Ft) Vállalat, szöVátkáZát 2510 35 048 25 683 9020 Kisvállalat 55 472 826 629 KisszövátkáZát 93 284 666 618 Vgm 7386 832 433 Ipari szövátkázáti szakcsoport 59 1 479 274 Gmk 1032 V 140 000 5 975 1379 Pt 44 214 17 Magánszamályok — J — — Forrta: KSH Számítástechnikai statisztikai zsebkönyv 1987. A számítástechnikai tevékenység árbevétele* (1986) Ebből Értéktartási árbavátel (millió Ft) rubel nam rubel Belföldi ártáktartás ---------------------------------------------------------------elszámolású Export Szoftver 943 754 112 77 Adattermák 195 195 Gépi adatfeldolgozási szolgáltatás ás szervezás 4 776 4588 40 148 Kutatás ás felosztás 881 634 56 191 Egyéb 3 472 3045 409 18 összesen 10 267 6216 617 434 A belföldi társaságok adatai nálküll Forrás: KSH Számítástechnikai statisztikai zsebkönyv 1987. Vó,'r': Jjc? Jé- Wj A szoftverkereskedelem kezdetei: 1984-ben nyílt meg Budapesten az első szoftveráruház Szoftvertípus 1985 1986 1967 Alkalmazási programok összissa 3 335 3 878 4 629 abból: mérnöki tarvazéa (CAD) 554 581 665 üzomítógépes gyértés (CAM) 557 598 720 szerkesztőségi rendszer 220 300 380 Rendszerszoftver összesen: 7 077 6 409 10115 ebből: fordítóprogramok 856 832 1 025 adatbéziakezelők 1486 1 749 2 098 operációs (vezérlő) rendszer 3 864 4 823 5 678 összesen: 10 412 12 287 14 744 Forrás: Elektronics, 1987. jan. 8. 1988. január 7.