Figyelő, 1992. június-augusztus (36. évfolyam, 23-35. szám)

1992-06-04 / 23. szám

KISOSZ-KÖZGYŰLÉS Rózsaszín vagy fekete? A vállalkozók sorsa, boldogulása 2—2,5 millió embert érint Magyar­­országon — mondotta a Kereske­dők Országos Szövetségének (KI­­SOSZ) múlt hét végi közgyűlésén Káli János elnök. A közgyűlés szá­mára készített előterjesztés részle­tesen elemezte a kereskedők és vendéglátók helyzetét, felvázolta a szövetség javaslatait. Az érdekkép­viselet aktivitását jelzi, hogy az el­múlt egy évben 13 kezdeménye­zést tett és 26 esetben kért állásfog­lalást az adóhatóságtól és más szer­vezetektől, ám ezek hatása elma­radt a várttól. A felszólaló küldöttek határozot­tan tiltakoztak a kereskedőket elíté­lő, őket csalónak megbélyegző megfogalmazások ellen. Szerintük ez egyrészt elsősorban az illegális kereskedelemre jellemző, amely el­len határozott fellépést sürgettek, másrészt utaltak arra: ha majd lesz tisztességes szabályozás, akkor lesz tisztességes kereskedés is, mert ma a nagyarányú elvonások maguk kényszerítik adóeltitkolásra a vállalkozókat. Több bírálat érte a vállalkozói törvényt, amely túl liberális, az ön­­kormányzatok pedig képtelen ele­get tenni ellenőrzési feladataiknak. A gombamód szaporodó illegális piacokon sok milliárd forint értékű csempészett vagy lopott áru cserél gazdát, miközben a fogyasztói ér­dekvédelemmel, a minőségvizsgá­lattal foglalkozó szervezetek tehe­tetlenül szemlélik mindezt, vagy csak több hónapos késéssel reagál­nak. Fodor István, a független képvi­selők frakcióvezetője — aki egy­ben az Országos Fogyasztóvédel­mi Egyesület elnöke — úgy véleke­dett, hogy egy egészséges társada­lom egészséges reflexeinek műkö­désbe kell lépniük az illegális ke­reskedelem ellen. Igaz, hogy eh­hez egyelőre hiányoznak a termék­­felelősségről és a fogyasztóvéde­lemről szóló törvények, de még a hatályban lévő jogszabályokat sem sikerül érvényesíteni. A Népjóléti Minisztérium helyet­tes államtitkára, Pulay Gyula szó­­vátette, hogy a vállalkozók kellék­tárából hiányzik a „rózsaszín fü­zet”, amelybe a jót is beírhatnák. A magas TB-járulék ügyében segély­kiáltásokat küldözgetnek, de nem gondolnak azokra, akiknek ebből az ellátásból kell megélniük. A tár­ca maga is érdekelt a feketepiac visszaszorításában, nemcsak a ma­gasabb adóbevételek miatt, hanem az illegális kereskedők által oko­zott egészségügyi és egyéb veszé­lyek elhárítása érdekében is. A Liberális Polgári Szövetség- Vállalkozók Pártja nevében Zwack Péter elnök kijelentette: pártja rö­vid időn belül a gazdaságpolitika megváltoztatását célzó javaslato­kat nyújt be a kormánynak. Szerin­te nem annyira az adók nagyságá­val van baj, mint inkább a filozófiá­jával, vagyis az egész rendszert meg kellene fordítani: az államház­tartást nem a kiadásokhoz, hanem a bevételekhez kellene igazítani. Ahhoz azonban, hogy bevétel le­gyen, előbb lehetővé kellene tenni, hogy ezt a vállalkozók el is érhes­sék. Az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium helyettes államtitkára, Schagrin Tamás azt hangsúlyozta: a szaktárca feladatának tekinti a kisvállalkozók segítését, és rövide­sen a kormány elé kerül az ennek érdekében az ORFI közreműködé­sével elkészített koncepció. Utalt arra is, hogy 1990 végétől 1991 vé­géig 72 ezerről 134 ezerre nőtt a le­gális kereskedők száma, és közü­lük mindeddig kevesen jelentettek csődöt. Egyetértett azzal, hogy a vállal­kozás legyen szabad, ugyanakkor a szakmai követelmények le­gyenek szigorúak. Ennek érdeké­ben az IKM-ben megkezdődött a belkereskedelemre vonatkozó jog­szabályok felülvizsgálata. Az ille­gális kereskedelem visszaszorítása érdekében a minisztérium és az ér­dekképviseletek között egyetértés van a tekintetben, hogy szigorítani kell a vámellenőrzést, az árusok és az áruk ellenőrzését, sőt adott eset­ben a kétes eredetű áru elkobzásá­tól sem szabad visszariadni. A közgyűlés kialakította a kama­rai törvénnyel kapcsolatos állás­pontját, és úgy határozott, hogy a szervezet neve ezentúl Magyar Ke­reskedők és Vendéglátók Kamará­ja legyen. S. G. 4 HÉTKÖZBEN A PRIVATIZÁCIÓ ZÖKKENŐI A munkavállalók érdekei szem­pontjából a privatizációs folyamat korántsem nevezhető kedvezőnek, minden érdekképviseleti erőfeszí­tés ellenére sem. A privatizációs bevételekből továbbra sem jut iga­zán új munkahelyek teremtésére; a kormány nem vizsgálja a privatizá­ció negatív hatásait, s úgy tűnik, nincs tisztában a foglalkoztatáspoli­tikai következményekkel sem. A vállalati­­szintű ellenőrzés hiány­zik, az ÁVÜ felelőssége elmosó­dik; az MRP-tervezet pedig — mai formájában — csak a dolgozók rendkívül szűk rétegének jelenthet valóban kedvezményes tulajdon­hoz jutást. Egyebek között ezek a megálla­pítások hangzottak el azon a ta­nácskozáson, amelyen a MSZOSZ szakértői összegezték véleményü­ket a privatizációs folyamatról. A szövetség szerint szükség lenne egy átfogó privatizációs törvényre, amely a kívánatosnak vélt tulajdo­nosi struktúrát vázolja fel, az en­nek elérésére szolgáló eszközöket, s meghatározza a privatizálandó vagyon körét, értékét. Ehelyett a Parlament elé csak résztörvények kerültek. Mindezzel együtt, a MSZOSZ pozíciója ma jobb, mint két évvel ezelőtt volt. A kormány ma sokkal inkább tárgyaló partner, s így a szövetség a maga eszközei­vel tovább küzd a privatizációs fo­lyamatok kívánatos módosításáért. Egy másik privatizációs tanács­kozáson, amelyet a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság szervezett, Báger Gusztáv, a Pénz­ügyminisztérium főosztályvezetője szintén felhívta a figyelmet a tulaj­donosváltás negatív (vagy leg­alábbis nem egyértelműen kedve­ző) vonásaira. Rámutatott, hogy a privatizáció céljai máig vitatottak, a négy szóba jöhető motívum — a vállalati működés hatékonyságá­nak növelése; az államadósság mérséklése; a gazdasági verseny erősítése; illetve az állami bürokrá­cia beavatkozási lehetőségének csökkentése — az éppen aktuális gazdaságpolitikától függően más­más súllyal vezéreli a folyamato­kat. Ráadásul kiderült az is, hogy e célok és a privatizáció közvetlen kapcsolata jóval gyengébb, mint azt korábban feltételezték. A két éve tartó folyamat tavaly gyorsult fel, az 1991 végéig privati­zált 218 vállalat átalakulásának 88 százaléka az elmúlt évre jutott. Az idei első negyedévben — Báger Gusztáv adatai szerint — további 59-cel szaporodott az átalakulások száma. A munkavállalói tulajdon­lás egyelőre minimális, eddig a pri­vatizált vállalatok alaptőkéjének körülbelül 2 százaléka került dol­gozói tulajdonba. Az államtalanítási folyamat gaz­daságra gyakorolt hatásával kap­csolatban felfokozott a várakozás, ám előnyei csak hosszú távon je­lenhetnek meg, miközben sok ne­gatív következménnyel is számol­ni kell — jelentette ki a főosztály­­vezető. A lakossági megtakarítá­sok növekedése csak csekély mér­tékben tudható be a privatizációs szándékú takarékoskodásnak, inflá­ciócsökkentő hatása sem számotte­vő (a bevételeknek csak kisebb ré­szét fordítják az államadósság csökkentésére, a nagyobb hánya­dot a költségvetés viszi el), a kül­földi tőke megjelenése pedig — a beáramló többletpénz miatt szüksé­gessé váló restrikción át — a hitel­hiány fennmaradásához is hozzájá­rul. A privatizált vállalatoknál gya­kori a termelés csökkentése (a kül­földiek jónéhányszor a gyár he­lyett inkább a piacot kívánják meg­szerezni), a privatizáció egyelőre nem jár együtt megfelelő szerkezet­­átalakítással. Közvetlenül a privati­záció után — a várakozásokkal el­lentétben — általában nem kerül sor az elavult technológia korszerű­sítésére, a túlméretezett termelés át­alakítására: ezek az új cégek is zömmel rövid távú túlélési progra­mokat hajtanak végre. S olyan ten­dencia sem mutatható ki, hogy a privatizált vállalatok hatékonyab­ban működnének az ágazat átlagá­nál. A privatizáció új rizikófaktort is jelent. Ha rövid időn belül a terve­zett nagyságúra — a mainak mint­egy felére — csökken az állami tu­lajdon, akkor ez­­az új tulajdono­sok magatartása következtében) a teljes vállalati körben akár 10—15 százaléknyi létszámcsökkentéssel is járhat. Ez pedig — ha más ok­ból kisebbíthetné is — legalább há­rom-négy évig garantáltan elnyújt­ja a mai súlyos munkanélküliséget. ZSUBORI Változás a Figyelő Rt. élén Vince Mátyás, a Figyelő Rt. igazgatótanácsának elnöke a tu­lajdonosokhoz intézett levelében lemondott tisztségéről. Kollé­gánk és barátunk önálló kiadói kft.-t hozott létre, amelynek ő a vezetője, s amelyet a múlt héten jegyeztetett be hivatalosan. A nyilvánvaló összeférhetetlenség elkerülése érdekében hozta meg lemondásáról szóló döntését. A Figyelő szerkesztőségé­nek értekezletén vett búcsút a lap újságíróitól. Új vállalkozá­sában szerencsekívánataink kísérik. A HÉT GRAFIKONJA Az állatállomány fontosabb állatfajonként március 31-én Vállalkozói fórum Dunaújvárosban A térség két legnagyobb érdekkép­viseleti szervezete, az IPOSZ-hoz tartozó Ipartestület és a Kereske­dők Fejér Megyei Szervezete a múlt hét végén Dunaújvárosban rendezett vállalkozói fórumot, amelynek vendégeit (országgyűlé­si képviselőt, polgármestereket, a pártok képviselőit) a vállalkozók csaknem 100 küldötte próbálta tájé­koztatni a vállalkozások mai hely­zetéről. Vitaindítójában Kurucz Zsigmond, az IPOSZ örökös tiszte­letbeli elnöke — aki maga is 36 éve aktív iparos — szólt a vállalko­zásokat sújtó jogszabályokról, ame­lyek a vállalkozókban csupán a má­nak élést erősítik. Semmi ösztön­zés, de lehetőség sincs arra, hogy fejlődjenek, fejlesszenek. Ezért szükség lenne egy összefüggő, a kisvállalkozások valamennyi terü­letét érintő komplex szabályozás­ra. A hozzászólók többsége a vállal­kozások napi gondjairól beszélt: a teljesen ellenőrizetlen kontártevé­kenységről, a virágzó feketepiac­ról. Több kereskedő is kifogásolta a helyi iparűzési adó igazságtalan­ságát: azt, hogy a bevételhez és nem a jövedelemhez kötik az adófi­zetést. A nemrég bevezetett új tár­sadalombiztosítási törvény követ­keztében sokan visszaadták iparen­gedélyüket, köztük több nyugdíjas, akiket különösen sújt a járulékmen­tesség megvonása. Az érdekképvi­seleteket a kormány nem veszi ko­molyan, mert nincsenek közjogi funkcióik. A megoldást egy olyan kamarai törvény megalkotásában látják, amely egyértelműen rögzíti a jogokat és a kötelezettségeket. Illés István, a körzet országgyű­lési képviselője egy jó hírt is kö­zölt a résztvevőkkel: a társadalom­­biztosítási törvény módosítása rövi­desen a parlament elé kerül. A vál­lalkozók gondjainak szerinte két fő oka van: nincs fizetőképes keres­let (és ezt az elmúlt rendszer örök­ségének tulajdonította), valamint az elvonások mértéke magas. Ez utóbbi oka viszont az, hogy a köz­kiadásokat finanszírozni kell. Kije­lentette: minden józan politikus tudja, hogy az országot ebből a helyzetből a vállalkozások fogják kimozdítani. Ugyanakkor többen bírálták a képviselőt, az önkor­mányzatokat is, emlékeztetve őket a választott tisztséggel járó felelős­ségre. A vállalkozók elvárják, hogy a jövőben a törvényalkotók valós helyzetük ismeretében, ér­dekképviseleti szerveik vélemé­nyét kikérve, javaslataikat komo­lyan véve hozzanak döntéseket. FÜLÖP ILONA Ha Ön gazdasági szakember, és részt akar venni a szakma legnagyobb rendezvényén, vagy csak arra kíváncsi, hogy „Mire képes gazdaságunk?”, akkor feltétlenül ott kell lennie a Magyar Közgazdasági Társaság által rendezett jubileumi, XXX. közgazdász-vándorgyűlésen, Pécsett, július 8—10-én! A vándorgyűlés plenáris és szekcióülésein neves szakemberektől (köztük miniszterektől, államtitkároktól és vezető ellenzéki politikusoktól) hallgathat meg előadásokat — a gazdasági fordulat esélyeiről — a pénzügyi folyamatoknak a gazdasági életre gyakorolt hatásairól — a gazdasági fordulat külgazdasági feltételeiről — a vállalati gazdálkodásról (a nyereségről, a csődről, az adózásról, az amortizációról, a kereskedelmi bankok szerepéről) — a munkaerőpiacról, a bérpolitikáról, a vállalati ösztönzés lehetőségeiről — a régiók és az önkormányzatok gazdálkodásáról. Ha érdeklik Önt ezek a témák, és még nem jelentkezett, kérjük, lépjen kapcsolatba velünk! Magyar Közgazdasági Társaság Vándorgyűlés­ Programiroda 7601 Pécs Pf.: 346 Tel./fax: (72) 26-166 Telefon: (72) 11-433/122 1992. JÚNIUS 4.

Next