Figyelő, 2005. október-december (49. évfolyam, 40-52. szám)
2005-10-01 / Különszám - Top200
A j-j 11 \ f\ q csatlakozás pillanatát\L U-IllU- ban Magyarországon végérvényesen lezárult a posztkommunista átmenet. A gazdaság az elmúlt másfél évtizedben - történelmi távlatban - kitűnően teljesített, gyorsan alkalmazkodott az új körülményekhez, a világpiaci kihívásokhoz. E tekintetben nem túlzás sikertörténetről beszélni. Amint azonban egyre messzebb kerülünk 2004. május elsejétől - a tavalyi esztendő számunkra legfontosabb dátumától -, úgy bizonyosodik be: a régi recept ma már nem biztos, hogy sikerre vezet. Az ország új kihívások előtt áll. Találjuk ki Magyarországot! - mondaná erre Hankiss Elemér. És valóban, amint a piacon konkuráló márkák esetében, úgy az államok versenyében is egyre nagyobb szerep jut az innovációnak, a kezdeményezőkészségnek. Ma már nem elég például átvenni a Brüsszelben - amúgy immár magyar hozzájárulással meghozott jogszabályokat, bár nyilván ez továbbra is fontos feladat (hasonlóan a végrehajtásukhoz). Emellett okos koalíciókat kötve, a magyar politikának is aktív érdekérvényesítést kell folytatnia. Ma már nem elég az sem, hogy „bármilyen" tőkét idevonzzunk, elsősorban a magasabb hozzáadott értéket termelő, kutatás-fejlesztésben érdekelt vállalatoknak kell vonzóvá tenni az országot. A hazai vállalati szektor az uniós csatlakozás hatására átrendeződőben van. Amint az adatokból az elkövetkező oldalakon látható, a korábbinál is markánsabb koncentrációs hullám söpör végig a gazdaságon. A TOP 200 adózott eredményének súlya az összes, kettős könyvvitelt vezető cég körében az egy évvel korábbi 40 százalékról 50 százalékra emelkedett. Továbbra is kiemelkedően sikeres tehát a kétszázak klubja, amelynek profitrátája - az összes eszközhöz viszonyított adózott eredmény - csaknem 7 százalékot ért el. Amint az elmúlt években, most is igaz, e cégek, imponáló hatékonyságnövekedést maguk mögött tudva, zászlóshajókként húzzák maguk után a gazdaságot. Mindemellett a korábbi évekhez képest figyelemre méltó fejlemény, hogy a legjobbakon belül is további koncentráció zajlik. Az első 14 vállalat a 100 legnagyobb társaság árbevételének felét produkálta - 42 százalékos üzemieredmény-növekedés mellett. A sorban utánuk következő társaságok jóval kisebb eredménybővülésről, néhány esetben pedig veszteségről adtak számot. A felfokozott versenyben a legtőkeerősebb - jobbára exportorientált, illetve a hazai piac vezetőiként számon tartott - cégek nyújtanak kiemelkedő teljesítményt. Miközben a gazdaság a maga autonóm módján fejlődik, a közszféra átalakulása továbbra is várat magára. A paternalista, gondoskodó államszemléletet kellene felváltania az átlátható, szolgáltató állam koncepciójának. Ettől sajnos még nagyon messze vagyunk. Nevezzük reformnak vagy bárminek, előbb-utóbb szükség lesz a közigazgatás, az önkormányzati finanszírozás, a régiórendszer és az egészségügy hatékonyság- és teljesítményelvű átalakítására. További fontos feladat a költségvetési politika hitelének helyreállítása, az államháztartás hiányának mérséklése, s az uniónak benyújtott konvergencia-programban foglalt célok betartása. Mindehhez fogódzót nyújt(ana), egyfajta horgonyként szolgál(na) az euró mielőbbi magyarországi bevezetése, már amennyiben a rövid távú politikai érdekek a céldátumot nem tolják egyre távolabbra. A közszféra működési hiányosságai persze korántsem kisebbítik a magánvállalatok teljesítményét. Az idén is úgy látjuk, van okunk arra, hogy a magyar gazdaság legnagyobb cégeivel ünnepeljünk. A 6. Figyelő TOP 200 Gálán a csúcsvállatok legjobbjainak vezetőit részesítjük elismerésben. További sok sikert kívánok! Kitörési pontok Martin József Péter, a Figyelő főszerkesztője 2005. október. TOP 2003