Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1834-1835 (1. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1834)

1834-10-18 / 34. szám

260 F I L L B It T Á B. (October’ 18-káií ségtől. A’ fáradhatatlan francziák mindent el­ázzál remény sem kecsegtet. Novi­nál august. 15. midőn egy a’ táborból első csatára előre nyomult egész granatéros hadláb, részint a’ nap’ égető sugaraitól elbágyadna, részint az ellenség’ öldöklő pattantyaitól iszonyúan fogyasz­tanék, ’s a’ legénység elepedve és sebesülve hullana össze, vagy oszlakoznék szerte, lelkes magyar szónokságával felélénkité Scharlach ezen hadlábot, ’s a’ nemes tüzet, melly önkeblét lobog­­tatá, a’ seregbe ihletvén varázsh­atalmu nyel­vével , azt a’ szigorú keménységgel védett me­redek hegy’ megrohanására vezette, hol véreng­ző viadalban visszaverte diadalmas dagonéttal az ellent, ’s midőn példájára a’ több hadi erő utána nyomult, ezen hegyet megrakván fegy­veres néppel, maga, noha sajnos zúzatot ka­pott, a’ második hegynek ment, mellyet hasonló vitézséggel nemcsak bevett, hanem egész csa­pat ellenséget elfogott, ’s igy az egész ármáda’ szerencsés munkálatjának megtöré a’ nagy utat ezen nap’ győzedelméhez. Több ily egyes és mindenkor nagy hatású tettekkel dicsőíté Scharlach a’ ragyogó pályát. Nem kevésbé fontosak, sőt még magasbak vol­tak érdemei a’ landshuti, neumarki, ebersbergi csatákban. De minden vitézségeit homályba bob­tá az, mit az asperni óriás ütközetben tett, hat legdicsőbb koszorúját vívta ki, mint a grana­­féros ezredes, csudáját adván a’ vitézségnek és bátorságnak. Az ütközet’ első napján ezredével iszonyú árgyuzást álla ki, bámulatos bizonyít­ványait adván lélekjelenlétének. Másnap hatod­fél órakor visszaveré Napoleon’ gárdája IFac­­quand brigadáját, ’s a’ segítségére ment Kle­­bech­’ gyalog ezredét, úgy a’ morvái szabad had­osztályt is , még pedig nagy veszteséggel, mert rohanásai ’s temérdek ereje kiállhatatlanok va­lónak. Aspern’ elfoglalása már csak jámbor óhajtásnak látszott, melly nélkül pedig a’ győ­­zedelem meg nem történhetett. Ekkor hősünk önsugaltából magát elszánván , ezrede’ két csa­­patját fellelkesíté, ’s fellengező hévvel megtá­madá a’ kevély, győzedelmes ellenséget; noha segédnöke ’s tisztjei elhullottak mellőle, meg­törve verte vissza mindeddig győzhetetlennek hitt gárdáját Napóleonnak, ’s magát Aspernt, a’ harczraezó’ középpontját, melly mind a’ két tábor elfoglaló buzgalmának tárgya vala, meg­vívta a’ válogatott és számra sokkal több ellen­követtek a’ lobbadozó falu’ visszanyeréséért, de Scharlach’ rendíthetetlen bátorsága élesztvén az ausztriai seregeket, 13 kegyetlen megroha­­náson győzedelmeskedett, ’s be nem eresztvén többé a’ tenger ellenséget a’ lángoló helységbe, ezen akkor legnagyob fontosságú pontnak ura maradt es birtokával az újabb kor’ legnagyobb győzedelmének, melly a’ háborúk’ történetében óriásinak neveztetik, egyik legnagyobb előmoz­dítója lett. Mily nagy haszna volt ezen hősi tettének az ausztriai fegyverdicsőségre nézve, csak akkor ítélhetni meg igazán, ha az asperni ütközet’ részeletes mivoltával ismeretes az ol­vasó, melly végre annak leírását, ezen czik­­kely’ folytatásául következő levelünkben közöl­jük; itt csak azt jegyezvén még­ meg, hogy ezen hős tette materialis jutalom nélkül nem is maradt, mert felséges Urunk által generálissá magasztaltatott. Mint nagy katona nem csak hősi tetteiről elhíresült vala Scharlach, hanem szoros rend’ és fenyíték’ tartásáról is , melly a’ vezért oly becsessé ’s a’ legénységet oly vitézzé teszi, minthogy csak az által adathatik élet és lélek egy táborba, csak az tartja Kán­óniában a’ sok ezer egyes tagokból álló nagy testet, ’s egy lélekké, egy akarattá teszi. — A’ pesti, bu­dai ’s erdélyi sgarnizonokban parancsnokságot viselvén , fejedelme’ ’s hazája’ szeretetével tün­teté ki magát. Hivatalait mély belátással vise­­lé , ezredét minden ütközetben megkülönbözte­­té, és minden csatából dicsőséggel tetézve hozá vissza; mert mindenkor a’ legnagyobb veszély­be vezeté rettenhetetlen bátorsága. Számos ér­demeit méltatni tudá a’ kegyes Fejedelem, ’s mi­dőn hosszas szolgálatai után nyugalomra lépett, altábornoki czimmel bocsáta el, hogy fáradalmi után izzadozással ’s vérrel gyűjtött babérji közt édes­ napokat élhessen. 1833-ki május’ 12-kén Pozsonyban, hol utolsó éveit töltötte, szenderült által az ősz bajnok az örök létbe azon boldogító öntudással ,,nem hasztalan éltem “ .

Next