Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)
1835-05-30 / 14. szám
Fillér tár. 107 alatti város. Felette folyik a’ Sarno vizecske. A' házakban minden épen találtatik, mivel nem annyira láva , mint hamu és gránithoz hasonló kristály melly a’ házakba be nem hatott, bobtá el a’ várost. A’ Bányaverem. Jelen 1835-ik év’ kezdetén bizonyos dolgunk végett az ércztermő hegyek’ szomszédságába utazván M. G. barátommal, reá vevém őt, hogy legalább egy pillanatot áldoznánk hazánk’ híres arany- ’s ezüst-termő kincsfészkei közűl hacsak valamellyikének megtekintésére is, midőn azoknak megláthatására nem hazafiak, hanem inkább messze országok’ ’s tartományok’ tudományos ismereteket szomjazó fiai, minden illyes mellékes alkalomra várás nélkül, nagy költséggel is előtörekedni méltónak ’s érdekesnek ismérvén, magokat hosszas utazási viszontagságoknak kitenni készek. — Ily czéllal választottuk a’ Selmecz városba tett útunkat. — 18 bányái közül (hoszszas mulatásra időnk nem lévén) egyet n.m. a’ Glanzenberg hegyalattit — melly ólommal, ezüstét ’s vésök atyafias több másnemű bányászatszüleményekkel vegyes aranybányája hazai kincstárunknak — saját név szerint a’ Pakcherslobergruben tekintvén meg. Elágazik ez a’ hegy’ gyomrában más két bányamenetekre, mellyek közül egyiknek Spitaler másiknak Biber-Grube neve. A’ rege azt tartja, hogy ezen utóbbit hajdan valamelly azon bányafeletti hegy’ környékén elfogott kásztor’ gyomrában találtatott aranyszemek fedezték volna fel, ’s nevét azon történettől viselné máig is. A’ fentebb nevezett pakherstolni bányalyukba , mellynek külső földszinti tekintete a’ még e’ félét nem látott szem előtt csak egy megvetendő, nagyon szűk, ajtótlan pincze formájú szemétlyukat ábrázol, tébolygás nélküles és ösmérertekre juttató bémehetés végett kalauzunkét szolgált egy igen emberséges, de honi nyelvünket nem értő teutoniai atyánkfia. Ez mind kettőnket a’ bemenetelre felső úti ruháinkból kivetkeztetvén, saját bányászi dolmánykáival és zöldszinű, bányászi czimert t. i. keresztbe tett kettős kalapátsjegyet kis formába rézből felvarva, mutató süvegeivel felkészített, raellyhez, ha néki heverő lett volna, még egy egy, nem úgy mint a’ mesterembereké előre, hanem sokkal kurtább szabású és hátúlra fordulva, felkötendő bőrkötényt is adott volna. Megjegyzem itt, hogy a’ bányászatot tanuló és különben turista ifjakat képzeltető selmeczi szép fiatalságot a’ birt öltözetben, mint rendszerint uniformis ruhájokban láttuk a’ városon járni, kelni és kávéházazni. — Emberséges kalauzunk most kezébe mesterségesen készült ’s olajjal ellátatott derék sárga rézmécset fogva az említett bányába vezetett. Tőle érthettük meg, hogy azon keskeny pinczelyuk forma csak valami egy ölesnyi széles és kevéssel magasabb bányamenetel , melylyen a’ béjárástól kezdve egy jó faragott kőlépcsőig , mellyen azután 5 ölnyi mélységbe ereszkedik az ember, itt ott ugyan majd jobra majd balra fordulva, de a’ mennyire észrevehettük majdnem vizerányos lejtősséggel (declivitas) az egymás’ végibe rakott egyes szál deszkákból állópallón, melly mellett mindenütt valamelly patakforma mind ezen mind még valami Zigismundi nevű más bányán is végig futó, a’ kincses hegyek’ örököséjű kivájott barlangjaiból mintegy mértföldnyi távolban napvilágra bukkanó és a’ Vadrits nevű folyóba takarodó viz, favály tonna csatornán folydogált, 250 ölnyire nyúlik a’ hegy demogorgoni gyomrába; és hogy az öt öles mélységbe bocsájtó kőlépcsőktől kezdő második, de az elsőhez hasonló és vizerányos menetel ismét 250 ölnyire nyúlik beljebb. Ez az egész pinczelyuk forma menetel, vagy mondhatni bánya-útcra, boltozatjára nézve többféle. Elől kővel van kirakva, mint a’ kőboltozatú pincze, és az illyetén boltolgatást folytatni kívánják tovább tovább, a’ régibb módú és csak sűrűen egymás mellé rakatott fagerendákkal támogatatott oltozat helyett; a’ hol pedig már erős kőbe esett a’ bányamenetet, ott a’ kő maga szolgál boltozatúl ; ez néhol a’ még puskapor nélkül szűkölködött hajdankori bányász’ fiainak temérdek, de az esméretes kincs-szomjtól hevültökben mégis vissza nem rettenthető nyomorúságos csákányfaragásu mívészeteik’ nyoma máig is megtetszik. Meg kell itt jegyezni, hogy ezen bányamenetet nem maga a’ bánya, hanem mint érintem, csak utczája, és hogy érezér, a’ kál bejárástól számítva 200 ölnyire, ezen bányautcza’ mentében nem találtatható. Az említett *) Múlt évi 31-dik számban Selmeczbányáról, a’ jelen folyamatnak 4. számában pedig Körmöczvárról értekezvén ’s ezen két bányavárosok’ rajzolatjait tisztelt olvasóinknak előterjesztvén, igen örvendetesen vevők a’ jelen értekezést, melly a’ bányák’ belső képét festvén , jobban ismerteti a’ tudnivágyó olvasóval e’ fontos statusgazdasági ágnak technikáját, mellyröl mig más alkalommal értekezni alkalmunk leend , hálás köszönetünket jelentvén ki a’ tisztelt beküldőnek, más tudós és buzgó hazánkfiait is hasonló közlésekért bizodalatasan felszólítjuk.