Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1835-05-30 / 14. szám

Fillér tár. 107 alatti város. Felette folyik a’ Sarno vizecske. A' házakban minden épen találtatik, mivel nem annyira láva , mint hamu és gránithoz hasonló kristály melly a’ házakba be nem hatott, bob­tá el a’ várost. A’ Bányaverem. Jelen 1835-ik év’ kezdetén bizonyos dolgunk végett az ércztermő hegyek’ szomszédságába utazván M. G. barátommal, reá vevém őt, hogy legalább egy pillanatot áldoznánk hazánk’ híres arany- ’s ezüst-termő kincsfészkei közűl hacsak valamellyikének megtekintésére is, midőn azok­nak megláth­atására nem hazafiak, hanem inkább messze országok’ ’s tartományok’ tudományos is­­mereteket szomjazó fiai, minden illyes mellékes alkalomra várás nélkül, nagy költséggel is elő­törekedni méltónak ’s érdekesnek ismérvén, ma­gokat hosszas utazási viszontagságoknak kiten­ni készek. — Ily czéllal választottuk a’ Selmecz városba tett útunkat. — 18 bányái közül (hosz­­szas mulatásra időnk nem lévén) egyet n.­m. a’ Glanzenberg hegyalattit — melly ólommal, ezüstét ’s vésök atyafias több másnemű bányászat­szüleményekkel vegyes aranybányája hazai kincs­tárunknak — saját név szerint a’ Pakcherslob­er­­gruben­ tekintvén meg. Elágazik ez a’ hegy’ gyomrában más két bányamenetekre, mellyek közül egyiknek Spitaler­ másiknak Biber-Grube neve. A’ rege azt tartja, hogy ezen utóbbit haj­dan valamelly azon bányafeletti hegy’ környékén elfogott kásztor’ gyomrában találtatott aranyszemek fedezték volna fel, ’s nevét azon történettől vi­selné máig is. A’ fentebb nevezett pakherstolni bányalyuk­ba , mellynek külső földszinti tekintete a’ még e’ félét nem látott szem előtt csak egy megvetendő, nagyon szűk, ajtótlan pincze formájú szemétlyu­kat ábrázol, tébolygás nélküles és ösmérertekre juttató bémehetés végett kalauzunkét szolgált egy igen emberséges, de honi nyelvünket nem értő teutoniai atyánkfia. Ez mind kettőnket a’ beme­netelre felső úti ruháinkból kivetkeztetvén, sa­ját bányászi dolmánykáival és zöldszinű, bányászi czim­ert t. i. keresztbe tett kettős kalapátsjegyet kis formába rézből felvarva, mutató süvegeivel felkészített, raellyhez, ha néki heverő lett volna, még egy egy, nem úgy mint a’ mesterembereké előre, hanem sokkal kurtább szabású és hátúlra fordulva, felkötendő bőrkötényt is adott volna. Megjegyzem itt, hogy a’ bányászatot tanuló és különben turista ifjakat képzeltető selmeczi szép fiatalságot a’ b­irt öltözetben, mint rendszerint­ uniformis ruhájokban láttuk a’ városon járni, kelni és kávéházazni. — Emberséges kalauzunk most kezébe mesterségesen készült ’s olajjal ellátatott derék sárga rézmécset fogva az említett bányá­ba vezetett. Tőle érthettük meg, hogy azon kes­keny pinczelyuk forma csak valami egy ölesnyi széles és kevéssel magasabb bányamenetel , mely­­lyen a’ béjárástól kezdve egy jó faragott kőlép­csőig , mellyen azután 5 ölnyi mélységbe eresz­kedik az ember, itt ott ugyan majd jobra majd balra fordulva, de a’ mennyire észrevehettük majdnem vizerányos lejtősséggel (declivitas) az egymás’ végibe rakott egyes szál deszkákból álló­­pallón, melly mellett mindenütt valamelly patak­forma mind ezen mind még valami Zigismundi nevű más bányán is végig futó, a’ kincses he­gyek’ örökös­éjű kivájott barlangjaiból mintegy mértföldnyi távolban napvilágra bukkanó és a’ Vadrits nevű folyóba takarodó viz, favály tonna csatornán folydogált, 250 ölnyire nyúlik a’ hegy demogorgoni gyomrába; és hogy az öt öles mély­ségbe bocsájtó kőlépcsőktől kezdő második, de az elsőhez hasonló és vizerányos menetel ismét 250 ölnyire nyúlik beljebb. Ez az egész pinczelyuk forma menetel, vagy mondhatni bánya-útcra, bol­tozatjára nézve többféle. Elől kővel van kirakva, mint a’ kőboltozatú pincze, és az illyetén boltolgatást folytatni kívánják tovább tovább, a’ régibb módú és csak sűrűen egymás mellé rakatott fageren­dákkal támogatatott oltozat helyett; a’ hol pedig már erős kőbe esett a’ bányamenetet, ott a’ kő maga szolgál boltozatúl ; ez néhol a’ még puskapor nélkül szűkölködött hajdankori bányász’ fiainak temérdek, de az esméretes kincs-szomjtól hevültökben mégis vissza nem rettenthető nyo­morúságos csákányfaragásu mívészeteik’ nyoma máig is megtetszik. Meg kell itt jegyezni, hogy ezen bányamenetet nem maga a’ bánya, hanem mint érintem, csak utczája, és hogy érezér, a’ kál bejárástól számítva 200 ölnyire, ezen bánya­­utcza’ mentében nem találtatható. Az említett *) Múlt évi 31-dik számban Selmeczbányáról, a’ jelen folyamatnak 4. számában pedig Kör­­möczvárról értekezvén ’s ezen két bánya­városok’ rajzolatjait tisztelt olvasóinknak előterjesztvén, igen örvendetesen vevők a’ jelen értekezést, melly a’ bányák’ belső ké­pét festvén , jobban ismerteti a’ tudnivágyó olvasóval e’ fontos statusgazdasági ágnak technikáját, mellyröl mig más alkalommal értekezni alkalmunk leend , hálás köszöne­­tünket jelentvén ki a’ tisztelt beküldőnek, más tudós és buzgó hazánkfiait is hasonló közlésekért bizodalatasan felszólítjuk.

Next