Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1943-04-09 / 15. szám

„BÁJOS NŐK KÖZT ÚGY REPKED SZERTE A TEKINTETEM...” Scidy-koncert a Vigadóban . Vasárnap este háromnegyed hét■ A Vigadó, 1310 helyre méretezett nagy­termében legalább 1400 ember szorong. Nem a megszokott koncertpublikum, hanem igazi »vasárnapi« közönség. A pódiumon érettségiző korúnak látszó fiatalember áll: Sárdy János, a »nők bálványa.« Elegáns, bálelnökös alak­ja pompásan fest való­színűtlen­ül karcsú frakk­jában. Elénekel két dalt, nagyon szépem A kö­zönség — amely kilenc­ven százalékban nőkből áll — már az első szám­­nál őrjöngve tapsol... Két Schubert-dal követ­kezik. A hölgyek tombol­nak, majd szétdől a Vi­gadó ódon épülete. Egy csinos, fiatal kisleány az első sorban, három mé­terre a pódiumtól táv­csövet vészelő, a dobogó mellett pedig valaki ál­­modozóan partnere vál­lára hajtja fejét... Egy Grieg-dalt hallunk, szé­pen, de nem elég nagy si­kerrel. Itt van azonban kisegítőül a ha­misítatlan »Sárdy­-mosoly«. Egyszer-két­­szer végigpásztázza a közönséget mo­solygós arcával és már robban a taps... Az első rész végén a »Rigoletto« kesztyű áriáját halljuk. — »Bájos nők közt úgy repked szerte a tekintetem...« — énekli és jobbra­­balra kacsingat hozzá... Hát lehet ennek ellent állni? ... A műsor második felében a könnyű, múzsa lovagjaként mutatkozik be Sárd­y, bebizonyítva mű­vészetének meglepően széles skáláját, huszon Händfel­lel kezdődött az est és Leltárral végző­dött . .. No, és ráadá­sul a »Tábori levelező- lap«-ot is hallhattuk . . A hangverseny végén — kilenc órakor —■ óriási voltam indul autogram­­mokért Fél tízkor a höl­gyek még mind fent van­nak a teremben, körül­áll­­ják a dobogót és tapsol­nak, tapsolnak! A néhány férfi pedig, aki ide me­részkedett, szomorúan áll a ruhatárban és vár. Közben: bőven van ide­jük gondolkozni: — Mi az Ördög tetszik a nőknek ennyire ezen a Sárdyn? ... . (sc­. a.) Sárdy János a szerelemről énekel... ...a közönség hallgatja Sárd­y nézi a közönséget....................a közönség nézi Sárdyt (Hering felv.) Másnap próba . . . Reszket minden zsigerem. Félszemmel a szörnyeteget figyelem. Tánc­ kórussal kezdjük el a darabot, A kar táncol, szépen állva maradok . . . Rám néz, nevet. Erre csetlek-botlok, Rendezőm csak némán áll és mosolyog. Balra léptem, ha a lépés jobbra volt, Ő direkt a megbocsájtás szobra volt. Ne­h­ogy jel­, hogy megváltozott jelleme. Csak besúgták, mit tervezek ellene így dőlt romba az elképzelt tervezet. Még a saját két pengőm is elveszett.

Next