Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1943-04-09 / 15. szám

MIT FŐZNEK A SZÍNHÁZAK KONYHÁIN? A budapesti magánszínházak most kapták meg három évre a színházi koncessziókat. (Eddig mindig csak egy évre adták ki az engedélyeket.) Ebből az alkalomból felkerestük a magánszín­házak igazgatóit: nyilatkozzanak terveikről , egyúttal vessenek egy kis visszapillantást is az idei szezonra. A hat magánszínház igazgatóinak válasza a következő: HARSÁN­YI ZSOLT: A Vígszínháznak nincs programja a sok siker miatt... PÜNKÖSTI ANDOR: Az Irodalom az utolsó években túlságosan differenciálódott... BANKY ELEMÉR: Minden műfajból a legjobbat szeretnénk... A »lakyak« két felvonása alatt sikerült Harsányi Zsolttal néhán­y percig beszél­nünk. — Mondjon valamit igazgató úr a pro­­graimról — Program ! Nincs. — Nincs program­! — Nincs. Nem tudom a következő idő­­szakban mi lesz, csak egy bizonyos, hogy a bérlőkkel szemben kötelező darabokat le­játszottak és — ez egyben az egyetlen fix pontja a következő időszaknak — egy operett is sorra fog kerülni. Reméljük, hogy a Pesti Színház, b­án Németh Johanna­­színművét is be tud­juk mutatni. — Mi az oka, hogy ennyire bizonytalan a legközelebbi jövő? — Tele vagyunk sikerrel. — Mivel indul a következő évad? — Az őszi szezon első darabja való­színűleg Hőnyi Adorján Erzsébet ki­­r­álynéról írt színműve lesz, melynek egyelőre »Fekete liliom« a címe. Utána vagy esetleg Bónyi darabja előtt mutatjuk be báró Wesselényi Miklós művét, mely­nek ideiglenes címe: *A hajó elindul.« Nemrég kaptuk meg Henry de Monthe­­rand »La Reime Morte« (A halott királyné) című darabját és Giono színpadi művét. — Az író szemlével milyen volt a Víg­színház eddigi programja? — Kétségtelen, hogy ha visszatekintek, meg kell állapítanom, hogy eddig három olyan sikerünk volt, amilyenből egy is teljesen kielégítő. Ez a három siker Bour­­det: »Esküvő«, Bókay: »Az utód« és Illés: »Méreg« című darabja volt. A Madách Színház igazgatói irodájá­ban kerestük fel Pünkösti Andort, hogy el­beszélgessünk vele a jövő szezon program­járól és az idei évad tanulságairól — Nem a magam dicséretére, de a ma­gyar közönség dícsér­etére mondom — kezdi nyilatkozatát — hogy megértették tiszta irodalmi törekvéseimet és a közönség mel­­lémállt. Ezzel lehetővé vált számomra, hogy a Madách Színházat továbbra is abba az irányba vezessem, amelyen eddig is haladtam. — Lesz még idén bemutató? — Lehet, nem tu­dom. A Moliére-dara­­boknak olyan nagy a sikere, hogy egészen kiszámíthatatlan, mi­kor kerülhet sor új darabra. — Miben látja a siker titkát? — Az utóbbi évek­ben az irodalom túl­ságosan differenciá­lódott. Az írók nem tudnak a közönség minden rétegének ele­­get nyújtani darabjaikban, csak egy kisebb réteget érdekel egy-egy színdarab meséje, problémája. A régiek, az igazi klasszi­kusok mindenki számára szóltak, álta­lános érdekű problémákat tárgyaltak, így természetes, nemcsak a kiválasztottakat érdekli színdarabjuk. — Első bemutatóm a »Hamlet« lesz, címszerepben Várkonyi Zoltánnal. — És a »Hamlet« után? — A »Rosmereholm« bemutatójára ké­szülök és hogy azután mi lesz, azt még nem tudom. Igen sok darabot fogadtunk el, kitűnő írók munkáit, de hogy milyen sorrendben kerülnek színre, arról még nem tudok nyilatkozni. Bánky Elemér, a Magyar Színház igaz­gatója így nyilatkozik: — Sajnos nem vagyok egészen illetékes arra, hogy a színház jövő esztendei pro­gramjáról beszéljek, ugyanis én a színház gazdasági igazgatója vagyok, a művészeti rész, így tehát a darabok összeállítása, a műsorrend Róbert bátyám feladata, ő azon­ban most katonai szolgálatot teljesít, a mű­sor teljes összeállítására a napokban kerül sor, amikor is valószínűleg hazaérkezik szabadságra. Annyit elárulhatok, hogy jóné­­hány, kitűnő darab fekszik raktáron, mo­dern darabok, klasszi­kusok. A színház pro­gramja mindig az volt, hogy jó előadás keretében jó darabot adjon és ez a pro­gram a jövőben sem változik. A távol­jövő helyett szívesebben be­szélek a közeljövőről, hamarosan bemuta­tásra kerül Fedők Sári és Buday Dénes »Tábornokné« című darabja. A főszerepet Pedák­ Sári játssza, mellette Simor Erzsi. A lendületes, kedves darab, amelynek próbái máris nagy gőzzel folynak, egész biztosan nagy sikert arat majd, hisz oly nagy lelke­sedéssel és szeretettel készülünk bemutató­jára és Fedák annyira szívvel-lélekkel dol­gozik érte, hogy ismét annak a bizonyos »Zsazsa-sikernek« kell kirobbannia. — Különben elvünk az, hogy nyilatkoza­tok helyett inkább cselekedjünk. Tisztában vagyunk az Új Magyar Színház feladatával és ebben a szellemben dolgozunk tovább... így szeretnénk a jövőben is, minden mű­fajból a legjobbat... VASZARY JÁNOS: Elsősorban magyar szerzőket akarok színrehozni... Vaszary Jánossal az »Egy nap a világ« előadása előtt Mih­áti Lili öltözőjében beszélgettünk. A népszerű színigazgató az elmúlt szezon tanulságát és jövő terveit az alábbi néhány mondatban közölte velünnk: — Minthogy: 1. a közönség szereti a szín­házat, 2. méginkább szereti a jó darabot, 3. legesleginkább pedig azt szereti, ha a jó darabokat jó színészek adják elő, ennél­fogva e három dologból az következik logi­kusan, hogy jövőre úgy iparkodom jó szín­­házat csinálni, hogy lehetőleg jó darabokat adok kitűnő színészekkel. — Mégis — faggatjuk — mondja el, hogy mit s ki­vel fog előadni a jövő szezonban? Vaszary úr Vasza­­ryné őnagyságára néz, mintha csak tőle akarná megkérdezni hogy elmondjon-e egyet-mást. — Több lekötni da­rabom van, így pél­dául Michel Burán »Barbara« és Paul Gléraldy »Duo« című darabja. De természe­tesen több magyar szerző műve is szerepel a ter­veimben. Elsősorban őket szeretném szinrehozni, azt hiszem, ezt mondanom sem kell. Itt közbeszól Muráti: — Egyről tudok. Élénken emlékszem még a Film Színház Irodalomban meg­jelent interjúra, amely szerint Vaszary János nászajándékul egy »Soha többé ...« című darabot írt feleségének ... — Igen, ez igaz, — bólint Vaszary — a darab meg is van. De hogy egy darab, még ha nászajándék is, mikor kerül színre, az rengeteg körülménytől függ. Nem is részletezem, hogy mi mindentől, ezt köny­­nyen elképzelheti akárki, aki egy kicsit is konyít színházpolitikához. FÉNYES SZABOLCS: Nem pihenünk határainkon... Fényes Szabolcs éjjel-nappal dolgozik, komponál, igazgat, filmzenét ír. Fekete­kávé mellett folytatunk vele villámbeszél­getést az operettszínházi tervekről és arról, hogy mire kötelez a kétszázon túli széria, a »Mária főhadnagy« legendás és a budapesti színházak sikertörténetében sem túl gyakori sikere. — Nem pihenünk babérainkon — mondta Fényes Szabolcs — hanem tovább dolgo­zunk, mert a siker sok mindenre kötelez. Egy hatalmas arányú előadást tervezek. Tartani akarjuk a vonalat, sőt fokozni szeretnénk az eredményeket. Nem akarunk eltérni a nagyoperett stílusától. Új dara­bunknak vagy boldog pesti nyárs a címe. Mondhatom, hogy eddigi zeneszerzői pá­lyám­on még nem ta­lálkoztam ilyen nehéz könyvvel, mert zenei­leg olyan nagy fel­­adatot ró a szerzőkre, színpadtech­nikailag olyan problémákat­ ad a tervezőnek, hogy a legleglegnagyobb fá­radsággal lehet csak megoldani. Van pél­dául benne egy rész, amely az ősbudavár három terén játszódik le egyszerre s egy keringő éneke és tánca alatt mind a három díszletben játszanak a művészek. — Miit tervez még? — A jövő szezonban operettet iratunk Pekár Gyula »Mezítlábas grófnő« című el­beszéléséből, előadjuk Szilágyi László »Fekete pillangó« című posthumn« darab­ját és színrehozunk egy zenés vígjátékot, amelynek Sándor Jenő a zeneszerzője. Új darabunkban egyébként új, fiatal bon­­vivánnal próbálkozunk, vitéz Gozmány Györggyel, aki Csikós Rózsinak lesz a pa­rtnere. A darabnak Honthy Hanna a primadonnája és a férfifőszerepet Csortos Gyula játssza. SZÜLE MIHÁLY: Csak egyetlen olyan darabot szeretnék ki­fogni, mint a »Mária főhadnagy«... Szüle Mihály, a Vidám Színház igazga­tója a következőket mondja jövő évi szezonjáról: — Az első két szezonunkból szerzett tapasztala­tokat levonva, a harmadik sze­zonban főleg kis kamaradarabokat szeret­nék játszani. Kevés szereplővel, h­alk és finom kis dolgokat. A színház ugyanis olyan kicsi, hogy alkalmas egészen külön­leges játékstílus kifejlesztésére. A szezon első darabja valószínűleg Bihari Nándor i Varjúfészek­ című színműve lesz, fő­szerepre Rózsahegyi Kálmánt szeretném megkapni, a másodikat Theo Kingen, a kiváló német komikus írta, címe hevenyé­­szett fordításban: »Leány a­ kirakatban.« Zenéjét Hegedűs Ta­más szerezte. Fejes Teri és Latabár Ár­pád fogják játszani a főszerepet. Azután én magam is írtam egy könnyű kis vígjátékot, elárulom,­­ hogy tu­lajdonképpen kulcs­darab, egy nagy mű­vész u­tolsó fellángo­lásáról szól, címe: »Rómeó és Piroska«, a főszerepet Turay Ida fogja játszani. Tárgyalásban vagyok Lánczy Margittal, aki lefordította néhány nagy olasz író kis kamaradarabját, ezek között van egy ismeretlen Piraniello-darab, szellemes, friss, lendületes vígjáték. Őszintén meg­vallva, sokkal több darab nincs is felvéve a műsorrendbe, hiszen a színház kicsi és ha egy kis szerencsém van, két-három darabbal végigjátszhatom az egész szezont. Szüle Mihály álmodozó arccal néz maga elé és csendesen mondja: — Csak egyetlen olyan sikert szeretnék kifogni, amilyen a »Mára főhadnagy« volt, akkor három szezonra nyugodtan el­vethetném a darabgondokat ...

Next