Film Színház Muzsika, 1957. május-július (1. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-14 / 5. szám
Lennieje bevonult a magyar színpad nagy alakításainak sorába. Amit nyújt, az hang, mozgás, érzelmi — és arcjáték csodálatosan teljes ötvözete. Soksok embert játszik: egy kedves gyermeket, egy kelekótya bolondot, egy rögeszméjében félelmetest, félénket és brutálist, hóbortost és álmodozót. — és mégis egyet: Lennie Smallt. Greguss Lennie-jében éppen az az igazi, hogy miközben kételkedünk beszámíthatóságában, mégis állandóan hihetünk neki. Alakítása: tanulmány.s milyen jó volt találkozni újra Ladányi Ferenccel, mint Georgezsal. Első néhány mondata talán nem elég friss még. Mintha hozná magával néhány skatulyából rátestált egyhangú szerepének fáradtságát. De ez a fáradtság pillanatokkal később lehullik róla, s aztán már szívbemarkoló. Georgeta olyan egyszerű, természetes és szenvedélyes, mint az ember maga. Mi mindent tud Ladányi: mesélni és bosszankodni, aggódni, álmodozni, felszabadultan nevetni, zokogni legjobb barátját szeretni és megölni. Abban a jelenetben, mikor meglátja, hogy Lennie megfojtotta Curlynét, felejthetetlen. Egy pillanat alatt megtörik, elveszti énjét, arca hamuszínű lesz, úgy roppan öszsze, mint benne a vágy a kis tanya után. Nagy pillanat. Ilyen pillanatokból áll Ladányi egész játéka. Kőmíves Sándor Candyje méltó társuk. Csak bejön a színpadra, öreg kutyáját vezetve, s már elmond mindent önmagáról. Gesztusok nélkül is teljes, halkszavúságában is tragikus. Néhány jelenetben teljes életét leéli. Síim szerepében Gál Sándor emberségesen közvetlen, baráti, talán kissé keményebbnek, és méltóságteljesebbnek kellene lennie. Misoga László bölcs nyugalmasságot szenvedélyes izzással váltakoztató Grooksa és Körmendi János játékos tisztaszívű legénye jól megoldott alakítások. Soós Imre izgága Curlyje friss színfolt, bár ez a szerep elszántabb kötekedőt, romlottabb figurát követel, mint amilyen az ő karaktere. Váradi Hédi hiteles megjelenésű és mozgású Curlyné, kár hogy — az első jelenettől eltekintve — egy oktávval mindig magasabb hangot üt meg a kelleténél. Vándor József és Jákó Pál alakítása árnyalt, mértéktartó. Az ifjúkori szerelmessel való második találkozás mindig szívdobogtató, de fanyar is, mert olyan emléket idéz, mely már örökre a minké, soha vissza nem térhet. Mi célja lett volna e hasonlat leírásának, ha nem az, hogy megválthassam: ezen az előadáson teljes ifjúságában támadt fel a tízesztendős emlék, a találkozást nem fűszerezte fanyar íz. A színpadon a régi tökéllyel elevenedett meg egy nagy élmény igézete. Sándor Iván Lennie meghalt... (Greguss Zoltán, Jákó Pál, Vándor József, Kikmendi János, Ladányi Ferenc és Gál Sándor) (MTI — Bartal felv.) Greguss Zoltán — Lennie (Milega felv.)