Film Színház Muzsika, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1962-11-02 / 44. szám

A Stratford-i színházban A Stratfordi-i Royal Shakespeare Company — kívülről a mi szigeti fe­dett uszodánkra emlékez­tető — színháza elég ide­genül hat a rendkívül kedves kisvárosiban, amelynek e színházon kí­vül talán minden épüle­tét ismerte Shakespeare. De ha kívülről nem is, belülről annál szebb és tökéletesebb. Nagyszerű nézőtér, jó látási viszo­nyok, kiváló színpadtech­nika, tökéletes világítás és térhangosítás. A Cyn­­deline-t láttam itt érde­kes előadásban. A sok kép változása nyílt színen történik: a színészek előre mennek a színpad szélére, tovább­mondják a szöveget és helyet adnak hátul a dí­szítőknek. A lakoma kép­ben a behozott padokon már ültek a színészek, m­ilyen színpadi megol­dásokkal érik el, hogy a leghosszabb előadás húzás nélkül sem több 2 óra 40 percnél. A nagy páncé­los csaták nehéz jelene­tében pantomimmal dol­goztak és nagyszerű sti­­láris hatást értek el. A színészek beszédtechniká­ja rendkívül közvetlen és egyszerű, mozgáskul­túrájuk pedig a véglete­kig kidolgozott, eleven és kifejező. Imogen, a királylány szerepét a nemrég ná­lunk járt Sir Redgrave leánya, Vanessa Redgra­ve játszotta nagynevű apjához ta­rtóan. René Allio tervezőművész kosz­tümjeit és díszleteit a különféle nemes­bőrök, szőrmék és a bátor for­mák alkalmazásán túl, a rendkívül kulturált, alig színes meleg barnák, ok­kerek, elefántcsont-szür­kék, és az arany-ezüst visszafogott színhatása tette harmonikusan ar­­chaizálóvá. A jelzésszerű, szinte csak bútorra szorít-kozó, díszletek színben teljes mértékig kiegészí­tették a kosztümöket. Nagyszerű együttesek, nagy színészi egyén­iségek és a közismert hagyo­mány­tisztelet összhang­ja a legjobb értelemiben vett korszerű művészeti törekvésekkel — ez áradt az előadásból. K.B.L­ akis riport ANGOL , Sl| HAZAÜRIII Jelenet a stratford­i szín­ház „Cyndeline” előadásából

Next