Film Színház Muzsika, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1962-11-02 / 44. szám
A Stratford-i színházban A Stratfordi-i Royal Shakespeare Company — kívülről a mi szigeti fedett uszodánkra emlékeztető — színháza elég idegenül hat a rendkívül kedves kisvárosiban, amelynek e színházon kívül talán minden épületét ismerte Shakespeare. De ha kívülről nem is, belülről annál szebb és tökéletesebb. Nagyszerű nézőtér, jó látási viszonyok, kiváló színpadtechnika, tökéletes világítás és térhangosítás. A Cyndeline-t láttam itt érdekes előadásban. A sok kép változása nyílt színen történik: a színészek előre mennek a színpad szélére, továbbmondják a szöveget és helyet adnak hátul a díszítőknek. A lakoma képben a behozott padokon már ültek a színészek, milyen színpadi megoldásokkal érik el, hogy a leghosszabb előadás húzás nélkül sem több 2 óra 40 percnél. A nagy páncélos csaták nehéz jelenetében pantomimmal dolgoztak és nagyszerű stiláris hatást értek el. A színészek beszédtechnikája rendkívül közvetlen és egyszerű, mozgáskultúrájuk pedig a végletekig kidolgozott, eleven és kifejező. Imogen, a királylány szerepét a nemrég nálunk járt Sir Redgrave leánya, Vanessa Redgrave játszotta nagynevű apjához tartóan. René Allio tervezőművész kosztümjeit és díszleteit a különféle nemesbőrök, szőrmék és a bátor formák alkalmazásán túl, a rendkívül kulturált, alig színes meleg barnák, okkerek, elefántcsont-szürkék, és az arany-ezüst visszafogott színhatása tette harmonikusan archaizálóvá. A jelzésszerű, szinte csak bútorra szorít-kozó, díszletek színben teljes mértékig kiegészítették a kosztümöket. Nagyszerű együttesek, nagy színészi egyéniségek és a közismert hagyománytisztelet összhangja a legjobb értelemiben vett korszerű művészeti törekvésekkel — ez áradt az előadásból. K.B.L akis riport ANGOL , Sl| HAZAÜRIII Jelenet a stratfordi színház „Cyndeline” előadásából