Film Színház Muzsika, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-06 / 1. szám

VASÁRNAPTÓL vasárnapig Az új esztendő első nap­jaiban új magyar filmet forgatnak a filmgyár Pasa­réti úti telepén. A „Lássá­tok feleim" írójának és rendezőjének, Fazekas La­josnak ez lesz az első nagy játékfilmje. A régimódi ebédlőnek berendezett stúdióban egy fiú, Misi áll a becsukott ablak mellett. Kint a vastag, fekete fel­hőkből sűrű, nehéz csep­­pekben esik az undorító, csontig hatoló őszi eső. A szoba másik végén a nyi­tott ajtó mögül is sűrű cseppek hangja hallatszik. A lány, Magdi zuhanyoz. (Almási Éva játssza) Für­dősapkában, meztelenül áll a vízsugár alatt. Onnan beszél ki Misihez. A fiú azonban szemmel látha­tóan nem nagyon figyel a lány csacsogására. Másra gondol. A másik lányra, akivel tulajdonképpen ta­lálkozni akart, s aki nem jött el a randevúra. Misiről, a film főhőséről egyébként így vall alakító­ja, Huszti Péter: - Úgy érzem, Misi hű tükörképünk. A mai fiata­lok pontosan olyanok, mint ő. Egyébként az egész film rólunk, fiatalokról szól - a manapság oly di­vatos pesszimizmus nélkül. A forgatókönyv minden so­rából életigenlés árad. Az, hogy érdemes élni, csak meg kell keresni, meg kell találni, hogy miért és kiért. Simon Templar alias Roger Moore, már jó ideje izgalomban tartja a tévé­nézőket. Azokat is, akik a krimi rajongói, no meg azokat is, akik nem is annyira a bűnügyi történet, hanem inkább a főhős miatt várják az újabb meg újabb kalandokat. Az elkövet­kezendő tizenöt hétben mindkét tábor részére biztosítottnak lát­szik az Angyal-szükséglet Persze, más formában, mint eddig. Ro­ger Moore ezentúl nem civilben, hanem kosztümben jelenik meg rajongói előtt Az „Ivanhoe" című tizenöt részes folytatásos ka­landfilmnek játssza a főszerepét, s nem mint Angyal, hanem mint kosztümös hős remegted majd meg a szíveket Remélhetőleg sem­mivel sem kisebb sikerrel, mint Angyal­ként Jelenet a filmből A bemutató január 6-án este 10 órakor lesz a Madách Színház stúdiószínpadán. Most még Sarkadi Imre „Oszlopos Si­meon” című drámájának utolsó próbái folynak Pártos Géza rendező irányításá­val. A színpadon a darab főhőse, Kiss János festőművész, rajztanár cinikus mon­datai hangzanak. Pár pillanattal előbb tudta meg, hogy kiigényelték a lakását, állását felmondták, szeretője elhagyta és a telefonját is leszerelték, mert nem fizet­te ki a számlát. Kiss urat Gábor Miklós játssza, ő alakította annak idején Sar­kadi másik drámájának, az „Elveszett paradicsom”-nak főhősét is. S ahogy az ember hallgatja mondatait, mintha vala­miféle rokonvonást vélne felfedezni a két alak között.­­ Valóban így van — mondja Pártos Géza. — De hangsúlyozni szeretném: a pesszimizmus mind a két drámában csak látszólagos. Alapjában véve mind a kettő Sarkadi optimizmusát sugározza. Sarkadi mindkét főhőse elesett ember, de az író egyiküket sem nyomja lejebb, hanem a dráma végén megmutatja a kibontako­zás, a felemelkedés lehetőségét (A képen Gumik Ilona, Gábor Miklós.)

Next