Film Színház Muzsika, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-06 / 1. szám
VASÁRNAPTÓL vasárnapig Az új esztendő első napjaiban új magyar filmet forgatnak a filmgyár Pasaréti úti telepén. A „Lássátok feleim" írójának és rendezőjének, Fazekas Lajosnak ez lesz az első nagy játékfilmje. A régimódi ebédlőnek berendezett stúdióban egy fiú, Misi áll a becsukott ablak mellett. Kint a vastag, fekete felhőkből sűrű, nehéz cseppekben esik az undorító, csontig hatoló őszi eső. A szoba másik végén a nyitott ajtó mögül is sűrű cseppek hangja hallatszik. A lány, Magdi zuhanyoz. (Almási Éva játssza) Fürdősapkában, meztelenül áll a vízsugár alatt. Onnan beszél ki Misihez. A fiú azonban szemmel láthatóan nem nagyon figyel a lány csacsogására. Másra gondol. A másik lányra, akivel tulajdonképpen találkozni akart, s aki nem jött el a randevúra. Misiről, a film főhőséről egyébként így vall alakítója, Huszti Péter: - Úgy érzem, Misi hű tükörképünk. A mai fiatalok pontosan olyanok, mint ő. Egyébként az egész film rólunk, fiatalokról szól - a manapság oly divatos pesszimizmus nélkül. A forgatókönyv minden sorából életigenlés árad. Az, hogy érdemes élni, csak meg kell keresni, meg kell találni, hogy miért és kiért. Simon Templar alias Roger Moore, már jó ideje izgalomban tartja a tévénézőket. Azokat is, akik a krimi rajongói, no meg azokat is, akik nem is annyira a bűnügyi történet, hanem inkább a főhős miatt várják az újabb meg újabb kalandokat. Az elkövetkezendő tizenöt hétben mindkét tábor részére biztosítottnak látszik az Angyal-szükséglet Persze, más formában, mint eddig. Roger Moore ezentúl nem civilben, hanem kosztümben jelenik meg rajongói előtt Az „Ivanhoe" című tizenöt részes folytatásos kalandfilmnek játssza a főszerepét, s nem mint Angyal, hanem mint kosztümös hős remegted majd meg a szíveket Remélhetőleg semmivel sem kisebb sikerrel, mint Angyalként Jelenet a filmből A bemutató január 6-án este 10 órakor lesz a Madách Színház stúdiószínpadán. Most még Sarkadi Imre „Oszlopos Simeon” című drámájának utolsó próbái folynak Pártos Géza rendező irányításával. A színpadon a darab főhőse, Kiss János festőművész, rajztanár cinikus mondatai hangzanak. Pár pillanattal előbb tudta meg, hogy kiigényelték a lakását, állását felmondták, szeretője elhagyta és a telefonját is leszerelték, mert nem fizette ki a számlát. Kiss urat Gábor Miklós játssza, ő alakította annak idején Sarkadi másik drámájának, az „Elveszett paradicsom”-nak főhősét is. S ahogy az ember hallgatja mondatait, mintha valamiféle rokonvonást vélne felfedezni a két alak között. Valóban így van — mondja Pártos Géza. — De hangsúlyozni szeretném: a pesszimizmus mind a két drámában csak látszólagos. Alapjában véve mind a kettő Sarkadi optimizmusát sugározza. Sarkadi mindkét főhőse elesett ember, de az író egyiküket sem nyomja lejebb, hanem a dráma végén megmutatja a kibontakozás, a felemelkedés lehetőségét (A képen Gumik Ilona, Gábor Miklós.)