Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-08 / 45. szám
héten... lemezte negyedórás betétjüket, amely a Cirkuszhercegnőn kívül Kálmán más híres dalait is adaptálta. A Bábszínház________ életéből A Bábszínház alkotó kollektívája ismét nagyigényű vállalkozásra készül. Szentendrei új alkotóházukban Bródy Vera és Koós Iván tervezők megkezdték az előkészületeket a színház új bemutatójára. Még ebben az évadban bemutatják Benjamin Britten: „A pagodák hercege” című gyermekoperáját. Az Operaházban folytatódnak a_______ vendégszereplések, a legközelebbi vendég énekesnő, Angeles Gulin. A kitűnő drámai szoprán februárban lépett először a budapesti közönség elé. Szereplése: felfedezés számba ment, egyszeriben megtanultuk a nevét az addig úgyszólván teljesen ismeretlen énekesnőnek. Angeles Gulin most két este szerepel ismét Budapesten: november 15-én a „Nabucco” Abigéljét, 19-én pedig az „Aida” címszerepét énekli az Erkel Színház színpadán. Három________________ operaházi művész kapta meg a jubilánsoknak járó aranygyűrűt: Varga Pál karmestert negyvenéves,Palánkay Klárát és Raskó Magdát huszonöt éves operai működéséért jutalmazták. Mindhárom művész az értékes művészi teljesítmények egész sorával írta be nevét az elmúlt évtizedek operaházi előadásainak történetébe. Mint már néhány esztendeje, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ezúttal is meglepte a magyar versszerető közönséget ízléses sorozatának új darabjaival. A Magyar Költők című lemezgyűjteményt egészítették ki újabban Benjámin László, Zsigmond Ede, Petőfi Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Áprily Lajos nagy verseinek ihletett tolmácsolásával. A szép versek barátai, a fiatalság osztatlan örömére Gábor Miklós, Bessenyei Ferenc, Gáti József, Ruttkai Éva, Sinkovits Imre, Bitskey Tibor, Kohut Magda, Mensáros László és más kiváló előadóművészek tolmácsolásában szólalnak meg a versek. A lemezfelvétel rendezője: Vámos László. És íme, az e heti Krónika Major Tamás december elejéig Kolozsvárott vendégszerepel: az Állami Magyar Színházban rendezi Shakespeare „Téli rege” című színművét, közben eljátssza „Az ember tragédiája” Luciferét és a „Kedves hazug” Show-ját. November 9—14 között Sinkovits Imre Ádámként lép fel a kolozsvári „Tragédia”-előadáson. 0 Sommerset Maugham „Színház” című regényéből dramatizált változat készült, melyet a Vígszínház mutat be december 21-én. A rendező Marton László. 0 Schiller „Stuart Maria” című drámáját felújítja a Katona József Színház. A premiert december 6-án tartják. 0 Az elmúlt napokban utazott el amerikai turnéra Záray Márta és Vámosi János. Nyolc koncierten lépnek fel. Latabár Kálmán a Munka Érdemrend aranyfokozatát kapta Szőnyi Kató és Bródy Vera „A pagodák hercege” című bábopera egy bábfigurájával Tapsrend Kezdetben volt a taps. De ez már a múlté. Ez volt az a korszak, amikor a nézők önfeledten, lobogva, szenvedéllyel, játékosan, vagy túlfűtötten ünnepelték, tapssal köszöntötték játék közben, felvonások végén, s az előadások befejezésekor a színészeket. Aztán jött az új fejlődési lépcsőfok: a taps rend. Értelmét nem lenne helyes tagadni, hiszen a tapsrend nemcsak a színész megjelenésének sorrendjét határozza meg, hanem okosan kiemeli a legfontosabb teljesítményeket, előtérbe hozza a főszereplőket, egyszóval helyesen irányítja a közönség vonzalmait. Az is természetes, hogy kiszolgálja a figyelmet, az érdeklődést, mert nagyobb lehetőséget ad a kulcsszereplőknek, a színpadi megjelenés, a taps élvezésében is. Ez a tapsrend okos, ízléses, célravezető. Nem kíván többet, mint az előadás hatását, a közönség lelkesedését, figyelmét összhangba hozni. Nem gátja a vastaps áradásának, de nem is teremtője. Ráadásul, ezer variánsa lehet a tapsrendnek, elbírja az önfeledt játékosság pillanatait, a szigorúbb megjelenési rendet, vagy a darabbéli hangulat folytatását. Csak akkor érzünk disszonanciát, ha a tapsrend tolakodván, agresszíven igyekszik felszítani a jó hangulatot, ha a rendező és színészek szinte külön is pantomim-játékot rögtönöznek, s eljátsszák egymás iránti csodálatukat, szeretetüket, rajongásukat. Külön játékok támadnak a játék után, szerény mosolyok és önfeledt mozdulatok precízen kidolgozott koreográfiája hirdeti a társulat egymás iránti végtelen odaadását. Már-már nem is az előadás váltja ki a tapsokat, hanem az a némajáték, amit a tapsrend rögtönöz. A publikum csak elnézéssel, részvéttel gondolhat a meghatott, egymás csodálatától eltelt színész-együttesre és esetleg kénytelen megbocsátani az est unalmát, a darab gyengéit, a rendezés fáradt pillanatait. Ilyenkor óhatatlanul feltámad az emberben a gondolat, talán többet kellett volna törődni a játék rendjével, mint a tapsrenddel. Mert hiába jó a tapsrend, hiába nyújtja hosszú percekre a taps idejét, csalóka játék támad a színpadon. Nem csak a közönséget, a színészeket is zavarba hozza. (i. l.) 19