Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-08 / 45. szám
Modern vonalú, divatos színű női és bakfis szövet ruhák között válogathat az I. emeleti konfekció osztályon 400.- Ft-tól VI., Nagymező u. 17. Mindennap éjfélkor (vasárnap zárva) RANDEVÚ A PLAY BOY CLUBBAN Medveczky Ilona újra Budapesten 2 órás revüműsor Ifi tagú tánckar Vécsei Ernő és szólistái ( IS ) EMKE VH., Lenin krt. 2. VÁRD ki a végét 3 részes varieté show 11—12—1 órakor Németh József, Tátrai Mariann, Stefán Ildikó, Rózsahegyi Marika, Kerényi Gabi, Éva Sorg, Andrea Duo Silvio, Lilly és Hollay, Czeglédi László, Bocskai Gyula, Bánhidi Attila, Kruza kvintett V., Aranykéz u. 5. Minden este 7a12-kor, kedden műsorszünet ORIENT EXPRESSZ KÉTRÉSZES LEXI SHOW Tamay—Schmidt duó L, Széna tér 7. Minden este I. rész 11. rész Vil-kor (Vasárnap zárva) KÖRHINTA 2 részes show Tátrai Mariann, Rónaszéki András, Labodi Gerard, Szegő Tamás, Cseh Viktória, Juszt Judit, Jámbor Kati, Vasadi Zsuzsa, Suzy Vivien, és Vj Kósa Falvay Vera együttese Minden este 1a12-kor, (vasárnap zárva) BRAVO! Sok siker egy showban Medgyesi Mária, Felföldi Anikó, Hadics László, Balás Eszter, Kurucz Mari, Mary, Vivien, Yvette, Vasadi Zsuzsa Madarász—Kovács duó VI., Népköztársaság útja 48. Minden este 1--kor NAPOS PART SHOW 69 Látványos, vidám, balatoni 2 részes revű Erdődy Kálmán, Buss Gyula, Labodi Gerard, Náday Pál, 2 Bárányos, Gombos Klári, Claudia és a tánckar, Beamter együttes Szerdán gálaest Casanova I., Batthyány tér 4. Faragó Vera, Gaál Gabi, Martini—Horváth duó Színészek mesélik... Itt egyszer egy Horváth Lipót nevű bankigazgató, aki — ma így mondanánk: „mellékállásként” — filmszínházakat finanszírozott. Rendkívül fösvény ember volt. Évente egyszer azonban bált rendezett, s erre minden mozitulajdonost meghívott. Itt egyszerre tett eleget a kötelező meghívásoknak, és még spórolt is valamicskét. Ezek a bálok rendkívül unalmasak voltak, ezért egy alkalommal a mozitulajdonosok megegyeztek velünk színészekkel, hogy ha ezen az unalombálon hajlandók vagyunk fellépni, negyven pengő fellépti díjat adnak, melyből harmincat ők fizetnek, tizet pedig Horváth Lipót, aki még büszke is lehet arra, hogy milyen olcsón kapta meg a színészeket. Én egy ilyen összejövetel alkalmával egy paraszttréfában játszottam. A bankárnak nagyon tetszett a jelenet és odahozott egy urat, aki gróf volt, bankrészvényes és földbirtokos. — Kérem, maga nagyon tetszett — így az úr — szeretnék koccintani magával. Megkértem a vendéglátót, hogy mutasson be önnek. Hát hogy’ is hívják? — Dózsa István — mondtam tréfásan. — Nem, nem, azt ismerem, annál sokkal jobb. — Bársony István — vicceltem tovább. — Nem kélem, én azt is ismerem. Annál is sokkal jobb. — Moly Gerő — mondtam habozva. — Az jó színész — de ön most még Málynál is jobb volt. — Rózsahegyi Kálmán! — vágtam ki. A gróf hirtelen megállt: — Nem, annál sokkal rosszabb volt... Azzal otthagyott, nem koccintott velem, s nekem azóta sem volt öttalálatosom a lottón. D Dénes György drága jó barátom volt. ” Sokszor felléptünk együtt mulatságos paródiákban, melyeknek egyikét-másikát Nagy Endre, a híres konferanszié írta. Komikus kettősünknek neve is volt: Koksz és Boksz. E két nevet egy kis zászlóra is kitűztük és kis túrakocsimon nyáron lementünk a Balaton mellé turnézni. Egy alkalommal, mikor Lellén léptünk fel apró műhiba érte a kocsit. Elég ügyes amatőrszerelő voltam, így azután beálltam a géppel egy közeli udvarba, overallt öltöttem, és kijavítottam a hibát. Dénes ezalatt kávézott. Egyszer csak megállt mellettem egy férfi. — Maga hozta a Dénes Györgyöt? — kérdezte. — Én — feleltem. —Nem tudna nekem is segíteni? Ugyanis baj történt a motorkerékpárommal az országúton. Szolgálatkészen megkerestem a motort, leszereltem a hátsó kereket, „megsallereztem” a gumiját és visszaszereltem. Közben az én emberem kivett két finom cigarettát a tárcájából és észrevétlenül az overallom zsebébe csúsztatta, majd elbúcsúzott. Néhány nap múlva Bogláron játszottunk Dénes Györggyel. Jelenet közben szemrevettem a közönséget és meglepve láttam, hogy az első sorban az én „kétcigarettás” emberem ül. A motorkerékpáros a szünetben azonnal felkeresett és zavartan kért bocsánatot tőlem, amiért nem ismert meg. Kiderült, hogy a balatonboglári fogorvos. — Nem tesz semmit doktor úr — mondtam neki —, nem kívánom, hogy viszontszolgálatul fogat húzzon nekem. Egyébként: gyújtson rá egy cigarettára, mert én — kivéve, ha a szerep úgy kívánja — nem vagyok dohányos ... PETI SÁNDOR PETHES SÁNDOR 21