Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-08 / 45. szám
A hét interjúja Miszlay Istvánnal „Legyen színházunk-közügy”! Békéscsabán, a Jókai Színház évadnyitó előadásán kedves meglepetés fogadta a premierre gyülekező közönséget. A nézőtéren, minden egyes széken kis csokor virág várta a hely tulajdonosát, egy kártya kíséretében. A kártyán rövid szöveg: „Kedves nézőnk! Szeretettel köszöntjük az 1969/70-es színházi évad első előadásán. Élményekben gazdag, kellemes szórakozást kívánunk önnek előadásainkon. Jókai Színház igazgatósága.” Ez az apró figyelmesség, kedves gesztus nemcsak az új évadot vezette be: a színház új vezetősége mutatkozott be a közönségnek. Néhány hónapja a Jókai Színház élére, az igazgatói posztra Miszlay Istvánt, az együttes volt főrendezőjét nevezték ki, a főrendezői tisztet pedig Sándor János vette át. — Azt szeretnénk elérni, hogy a színház a Békés megyei embereknek is létszükségletévé váljék. Hozzátartozzék hétköznapjaikhoz, az életükhöz — mondotta az új igazgató, amikor terveiről, céljairól kérdeztük. — Szeretnénk, ha a színház ismét közügy lenne ebben a városban, mint ahogy az volt régebben is... Túl elvontan hangzik? Lehet, fogalmazzunk hát egyszerűbben. Jó színházat szeretnénk csinálni. Jó színházat — a közönségnek. Mert közönség nélkül nincs jó színház. Közönség nélkül nincs színház. — A fogalmazás valóban egyszerűbb, de a feladat... — ... Nehéz. Nem megy egyik napról a másikra. Egy színház ugyanis nemcsak attól jó, hogy rangos művészei vannak, hogy értékes műveket mutat be, igényes rendezésben. Több kell hozzá: alkotó légkör.* Színházi légkör. Olyan, amelyben a portás ugyanúgy magáénak érzi a színházat, mint az igazgató, és a műszak ugyanolyan lelkesedéssel szolgálja a közös célt, az előadást, mint a vezető színész. Olyan légkört, amelyben senki sem „hivatalnok” — még a hivatalnokok sem. Mert ezt a légkört — vagy ennek hiányát — előbb-utóbb a közönség is megérzi. — És ennek mi a titka? Hogyan lehet elérni? — Azt hiszem — apróságokkal. És ez nehezebb, mint a látványos, nagy ügyek, mert a sok apróság állandó figyelmet követel, állandó kontaktust a társulat valamennyi tagjával. Hogy nekünk sikerül-e ezt elérnünk, nem tudom, minden esetre — megpróbáljuk. Mondanék egy példát. Közismert tény, hogy a vidéki színész nehezen jut filmszerephez, televíziós vagy rádiós feladathoz, elsősorban egyeztetési gondok miatt. Nos, Sándor János főrendezővel egyetértésben, már most kidolgoztuk az egész évad „menetrendjét”. Még meg sem kezdődött az évad, már mindenki tudta, mikor próbál, mikor játszik és mikor szabad; ennek alapján tárgyalhatott másféle művészi feladatokról. Véleményem szerint ez nemcsak a színésznek, a színháznak is jó; az egész együttes nyer vele, ha művésze más közegben, más feltételek között old meg neki való művészi feladatokat... — Hogyan alakult a társulat ebben az évadban? — Hozzánk szerződött Gonda György, Csernák Árpád és Kalmár Zsuzsa; félállásban szerepel nálunk Horváth Sándor és Szekeres Ilona. Díszlettervezőink, ugyancsak félállásban, Csányi Árpád és Székely László. És vendégként rendez majd nálunk Sik Ferenc és Félix László. Szeretnénk olyan körülményeket teremteni, amelyek színházunkat vonzóvá teszik a fiatal művészek számára, de ehhez idő kell — és pénz. Színészházunk ugyan van, és ez jelentős anyagi gondoktól mentesíti színészeinket, de jelenlegi formájában még nem tud igazán kellemes, alkotó légkört teremteni. A közeljövőben azonban már megkezdődik, egy nagyszabású színházi kombinát részeként, a minden igényt kielégítő új színészház építése. Új műhelyekkel,korszerű ellátó részleggel együtt valósul meg ez a régi terv. Addig a művészi feladatokkal igyekszünk kárpótolni fiatal művészeinket. — Hogyan alakult az együttes műsorterve ? — Ebben az évadban ünnepeljük hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulóját; ez bizonyos fokig meghatározza a mi feladatainkat is. Október első napjaiban, amikor a megye városai, községei felszabadulásuk napjaira emlékeztek tevékenyen részt vettünk az ünnepi műsorok megszervezésében, lebonyolításában. A jövő évben ünnepi előadásban, Darvas József „Szakadék” című drámája kerül színre. A felszabadulási ünnepségek keretében rendezzük meg a békéscsabai színházi napokat, fővárosi együttesek vendégszereplésével. A másik szempont, ami a műsor összeállításánál vezérelt, az volt, hogy a közönség valamennyi rétege találjon kedvére való, igényes szórakozást. Raffai Sarolta „Diplomások" című darabjával nyitottunk, ezt követte a „Mona Marie mosolya”. A „Bolond lány” és a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” premierje után az évad második felében mutatjuk be Shaw „Szent Johanná”-ját, Vörösmarty „Handabasá”-ját és Molnár Ferenc „Játék a kastélyban” című darabját. Az évadot Shakespeare-rel, a „Sok hűhó semmiér”- tel zárjuk. November folyamán az Ifjúsági házban megnyitjuk kamaraszínházunkat is, ahol érdekes, újszerű drámai kísérleteket szeretnénk majd bemutatni. — Külföldi vendégszereplés? — Igen, december közepén Romániába utazunk. Aradon mutatjuk be a „Diplomások”-at, és Móricz Zsigmond „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című darabját. Az aradi Román Színház májusban, Békéscsabán viszonozza a látogatást. — A békéscsabai együttes, és személy szerint Miszlay István nagy sikerű vállalkozása volt a gyulai Várszínház megteremtése. Mit várhatunk a Várszínháztól az elkövetkező évadban? — ötéves „hagyományainkhoz” híven, most is a magyar történelmi dráma ügyét kívánjuk szolgálni: irodalomtörténetünk értékes emlékét, az ismeretlen szerző műveként számon tartott, töredékes „Balassi Menyhárt árultatásá”-t Hubay Miklós dolgozta át mai színpadra. Színre kerül Calderon egyik vígjátéka is. Cs. I. „A színházhoz alkotó légkör kell” 10