Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-08 / 45. szám

A hét interjúja Miszlay Istvánnal „Legyen színházunk-közügy”! B­ékéscsabán, a Jókai Színház évad­nyitó előadásán kedves meglepetés fogadta a premierre gyülekező közönsé­get. A nézőtéren, minden egyes széken kis csokor virág várta a hely tulajdono­sát, egy kártya kíséretében. A kártyán rövid szöveg: „Kedves nézőnk! Szere­tettel köszöntjük az 1969/70-es színházi évad első előadásán. Élményekben gaz­dag, kellemes szórakozást kívánunk ön­nek előadásainkon. Jókai Színház igaz­gatósága.” Ez az apró figyelmesség, kedves gesz­tus nemcsak az új évadot vezette be: a színház új vezetősége mutatkozott be a közönségnek. Néhány hónapja a Jókai Színház élére, az igazgatói posztra Miszlay Istvánt, az együttes volt főren­dezőjét nevezték ki, a főrendezői tisz­tet pedig Sándor János vette át. — Azt szeretnénk elérni, hogy a szín­ház a Békés megyei embereknek is lét­szükségletévé váljék. Hozzátartozzék hétköznapjaikhoz, az életükhöz — mon­dotta az új igazgató, amikor terveiről, céljairól kérdeztük. — Szeretnénk, ha a színház ismét közügy lenne ebben a vá­rosban, mint ahogy az volt régebben is... Túl elvontan hangzik? Lehet, fo­galmazzunk hát egyszerűbben. Jó szín­házat szeretnénk csinálni. Jó színházat — a közönségnek. Mert közönség nél­kül nincs jó színház. Közönség nélkül nincs színház. — A fogalmazás valóban egyszerűbb, de a feladat... — ... Nehéz. Nem megy egyik napról a másikra. Egy színház ugyanis nem­csak attól jó, hogy rangos művészei vannak, hogy értékes műveket mutat be, igényes rendezésben. Több kell hoz­zá: alkotó légkör.* Színházi légkör. Olyan, amelyben a portás ugyanúgy magáénak érzi a színházat, mint az igazgató, és a műszak ugyanolyan lel­kesedéssel szolgálja a közös célt, az előadást, mint a vezető színész. Olyan légkört, amelyben senki sem „hivatal­nok” — még a hivatalnokok sem. Mert ezt a légkört — vagy ennek hiányát — előbb-utóbb a közönség is megérzi. — És ennek mi a titka? Hogyan lehet elérni? — Azt hiszem — apróságokkal. És ez nehezebb, mint a látványos, nagy ügyek, mert a sok apróság állandó figyelmet követel, állandó kontaktust a társulat valamennyi tagjával. Hogy nekünk si­kerül-e ezt elérnünk, nem tudom, min­den esetre — megpróbáljuk. Mondanék egy példát. Közismert tény, hogy a vi­déki színész nehezen jut filmszerephez, televíziós vagy rádiós feladathoz, első­sorban egyeztetési gondok miatt. Nos, Sándor János főrendezővel egyetértés­ben, már most kidolgoztuk az egész évad „menetrendjét”. Még meg sem kezdődött az évad, már mindenki tud­ta, mikor próbál, mikor játszik és mi­kor szabad; ennek alapján tárgyalhatott másféle művészi feladatokról. Vélemé­nyem szerint ez nemcsak a színésznek, a színháznak is jó; az egész együttes nyer vele, ha művésze más közegben, más feltételek között old meg neki való művészi feladatokat... — Hogyan alakult a társulat ebben az évadban? — Hozzánk szerződött Gonda György, Csernák Árpád és Kalmár Zsuzsa; fél­állásban szerepel nálunk Horváth Sán­dor és Szekeres Ilona. Díszlettervezőink, ugyancsak félállásban, Csányi Árpád és Székely László. És vendégként rendez majd nálunk Sik Ferenc és Félix László. Szeretnénk olyan körülményeket terem­teni, amelyek színházunkat vonzóvá te­szik a fiatal művészek számára, de eh­hez idő kell — és pénz. Színészházunk ugyan van, és ez jelentős anyagi gon­doktól mentesíti színészeinket, de jelen­legi formájában még nem tud igazán kellemes, alkotó légkört teremteni. A közeljövőben azonban már megkezdő­dik, egy nagyszabású színházi kombinát részeként, a minden igényt kielégítő új színészház építése. Új műhelyekkel,­kor­szerű ellátó részleggel együtt valósul meg ez a régi terv. Addig a művészi feladatokkal igyekszünk kárpótolni fia­tal művészeinket. — Hogyan alakult az együttes mű­sorterve ? — Ebben az évadban ünnepeljük ha­zánk felszabadulásának negyedszázados évfordulóját; ez bizonyos fokig meg­határozza a mi feladatainkat is. Októ­ber első napjaiban, amikor a megye városai, községei felszabadulásuk nap­jaira emlékeztek tevékenyen részt vet­tünk az ünnepi műsorok megszervezé­sében, lebonyolításában. A jövő év­ben ünnepi előadásban, Darvas József „Szakadék” című drámája kerül színre. A felszabadulási ünnepségek keretében rendezzük meg a békéscsabai színházi napokat, fővárosi együttesek vendég­­szereplésével. A másik szempont, ami a műsor összeállításánál vezérelt, az volt, hogy a közönség valamennyi rétege ta­láljon kedvére való, igényes szórako­zást. Raffai Sarolta „Diplomások" című darabjával nyitottunk, ezt követte a „Mona Marie mosolya”. A „Bolond lány” és a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” premierje után az évad máso­dik felében mutatjuk be Shaw „Szent Johanná”-ját, Vörösmarty „Handaba­­sá”-ját és Molnár Ferenc „Játék a kas­télyban” című darabját. Az évadot Shakespeare-rel, a „Sok hűhó semmiér”- tel zárjuk. November folyamán az Ifjú­sági házban megnyitjuk kamaraszínhá­zunkat is, ahol érdekes, újszerű drámai kísérleteket szeretnénk majd bemutatni. — Külföldi vendégszereplés? — Igen, december közepén Romá­niába utazunk. Aradon mutatjuk be a „Diplomások”-at, és Móricz Zsigmond „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című darabját. Az aradi Román Színház má­jusban, Békéscsabán viszonozza a láto­gatást. — A békéscsabai együttes, és személy szerint Miszlay István nagy sikerű vál­lalkozása volt a gyulai Várszínház meg­teremtése. Mit várhatunk a Várszínház­tól az elkövetkező évadban? — ötéves „hagyományainkhoz” hí­ven, most is a magyar történelmi drá­ma ügyét kívánjuk szolgálni: irodalom­­történetünk értékes emlékét, az isme­retlen szerző műveként számon tartott, töredékes „Balassi Menyhárt árultatá­­sá”-t Hubay Miklós dolgozta át mai színpadra. Színre kerül Calderon egyik vígjátéka is. Cs. I. „A színházhoz alkotó légkör kell” 10

Next