Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-08 / 45. szám

h­éte­n... lemezte negyedórás betét­jüket, amely a Cirkuszher­cegnőn kívül Kálmán más híres dalait is adaptálta. A Bábszínház________ életéből A Bábszínház alkotó kol­lektívája ismét nagyigényű vállalkozásra készül. Szent­endrei új alkotóházukban Bródy Vera és Koós Iván tervezők megkezdték az előkészületeket a színház új bemutatójára. Még eb­ben az évadban bemutat­ják Benjamin Britten: „A pagodák hercege” című gyermekoperáját. Az Operaházban folytatódnak a_______ vendégszereplések, a legközelebbi vendég éne­kesnő, Angeles Gulin. A kitűnő drámai szoprán feb­ruárban lépett először a budapesti közönség elé. Szereplése: felfedezés szám­ba ment, egyszeriben meg­tanultuk a nevét az addig úgyszólván teljesen isme­retlen énekesnőnek. Ange­les Gulin most két este sze­repel ismét Budapesten: no­vember 15-én a „Nabucco” Abigéljét, 19-én pedig az „Aida” címszerepét énekli az Erkel Színház színpadán. Három________________ operaházi művész kapta meg a jubilánsoknak járó aranygyűrűt: Varga Pál karmestert negyven­éves,­­Palánkay Klárát és Raskó Magdát huszonöt éves operai működéséért jutalmazták. Mindhárom művész az értékes művészi teljesítmények egész sorá­val írta be nevét az elmúlt évtizedek operaházi előadá­sainak történetébe. Mint már néhány eszten­deje, a Magyar Hanglemez­­gyártó Vállalat ezúttal is meglepte a magyar verssze­rető közönséget ízléses so­rozatának új darabjaival. A Magyar Költők című lemezgyűjteményt egészítették ki újabban Benjámin László, Zsigmond Ede, Petőfi Sándor, Csoko­nai Vitéz Mihály, Áprily Lajos nagy verseinek ihle­tett tolmácsolásával. A szép versek barátai, a fiatalság osztatlan örömére Gábor Miklós, Bessenyei Ferenc, Gáti József, Ruttkai Éva, Sinkovits Imre, Bitskey Ti­bor, Kohut Magda, Mensá­­ros László és más kiváló előadóművészek tolmácso­lásában szólalnak meg a versek. A lemez­felvétel rendezője: Vámos László. És íme, az e heti Krónika Major Tamás december elejéig Kolozsvárott vendég­szerepel: az Állami Magyar Színházban rendezi Shakes­peare „Téli rege” című szín­művét, közben eljátssza „Az ember tragédiája” Lu­ciferét és a „Kedves hazug” Show-ját. November 9—14 között Sinkovits Imre Ádámként lép fel a kolozs­vári „Tragédia”-előadáson. 0 Sommerset Maugham „Színház” című regényéből dramatizált változat ké­szült, melyet a Vígszínház mutat be december 21-én. A rendező Marton László. 0 Schiller „Stuart Maria” című drámáját felújítja a Katona József Színház. A premiert december­­ 6-án tartják. 0 Az elmúlt napok­ban utazott el amerikai tur­néra Záray Márta és Vámosi János. Nyolc koncierten lép­nek fel. Latabár Kál­mán a Munka Érdemrend aranyfokozatát kapta Szőnyi Kató és Bródy Vera „A pagodák herce­ge” című báb­opera egy báb­­figurájával Tapsrend Kezdetben volt a taps. De ez már a múlté. Ez volt az a korszak, amikor a nézők önfeledten, lobogva, szenve­déllyel, játékosan, vagy túlfűtötten ünnepelték, tapssal köszöntötték játék közben, felvonások végén, s az elő­adások befejezésekor a színészeket. Aztán jött az új fejlődési lépcsőfok: a t­a­p­s r­end. Értelmét nem lenne helyes tagadni, hiszen a tapsrend nem­csak a színész megjelenésének sor­rendjét határozza meg, hanem okosan kiemeli a legfontosabb teljesítmé­nyeket, előtérbe hozza a főszereplőket, egyszóval helyesen ir­ányítj­a a közönség vonzalmait. Az is természe­tes, hogy kiszolgálja a figyelmet, az érdeklődést, mert nagyobb lehetőséget ad a kulcsszereplőknek, a színpadi megjelenés, a taps élvezésében is. Ez a tapsrend okos, ízléses, célra­vezető. Nem kíván többet, mint az elő­adás hatását, a közönség lelkesedését, figyelmét összhangba hozni. Nem gát­ja a vastaps áradásának, de nem is teremtője. Ráadásul, ezer variánsa le­het a tapsrendnek, elbírja az önfeledt játékosság pillanatait, a szigorúbb megjelenési rendet, vagy a darabbéli hangulat folytatását. Csak akkor érzünk disszonanciát, ha a taps­rend tolakodván, agresszíven igyekszik felszítani a jó hangulatot, ha a rendező és színészek szinte külön is pantomim-játékot rögtönöznek, s el­játsszák egymás iránti csodálatukat, szeretetüket, rajongásukat. Külön játékok támadnak a játék után, szerény mosolyok és önfeledt mozdulatok precízen kidolgozott ko­reográfiája hirdeti a társulat egymás iránti végtelen odaadását. Már-már nem is az előadás váltja ki a tapso­kat, hanem az a némajáték, amit a tapsrend rögtönöz. A publikum csak elnézéssel, részvéttel gondolhat a meghatott, egymás csodálatától eltelt színész-együttesre és esetleg kénytelen megbocsátani az est unalmát, a darab gyengéit, a rendezés fáradt pillana­tait. Ilyenkor óhatatlanul feltámad az emberben a gondolat, talán többet kellett volna törődni a j­át­ék rend­jével, mint a tapsrenddel. Mert hiába jó a tapsrend, hiába nyújtja hosszú percekre a taps idejét, csalóka játék támad a színpadon. Nem csak a közönséget, a színészeket is zavarba hozza. (i. l.) 19

Next