Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-14 / 7. szám
héten... Parragi Mária is, aki Dévay Kamillával felváltva, ketős szereposztásban játszsza Lady Macbethet. Rudi Wernon, a fiatal német zeneszerző nemzedék tagja. Berlinben és a Német Demokratikus Köztársaság több más városában játszották sikerrel operettzenéit, filmzenéit; slágerei egyre népszerűbbek. Többször járt már Magyarországon, megismerkedett a magyar zeneszerzőkkel, énekesekkel, most pedig közös produkcióra készül S. Nagy Istvánnal, Zsigó Károllyal. Mint érdekességet említette, hogy magyarul tanul (elég jól beszél már), mert szeretné még jobban megismerni Magyarországot, s a magyar zenekultúrát. Az Operaház sajtirodája két eseményről tájékoztatott. Kéthónapi betegség után Nagy Zoltán ismét átvette régi szerepét a „Spartacus” című balettben. Néhány előadás jubileumhoz érkezett: A Don Juan háromszázszor, Az Aranykakas huszonötször, A hattyúk tava és az Anyegin kétszázszor szerepelt a műsorban. Az „Ablak” új szereplője KONGZ ZSUZSA Nagy sikert aratott a rádió „Ablak” című műsora, melynek első vendége Halász Judit volt. A második ilyen élő műsorra február 21-én este kerül sor 19.25-től 20.25-ig a Kossuth rádióban, s ennek színhelye is a Duna Intercontinental. Ezúttal a műsor vendége Koncz Zsuzsa lesz. Olvasóink, akik nagy kedvvel kapcsolódtak bele a leveleikkel a műsor néhány percébe, ezúttal is részt vehetnek az adásban a korábban (4. számunkban) már közölt feltételek szerint. Kérjük tehát olvasóinkat, amennyiben — a művészet, a színház, film és zene tárgykörébe vágó — kérdésük lenne Koncz Zsuzsához, levélben vagy levelezőlapon írják meg szerkesztőségünknek. A legötletesebb kérdéseket továbbítjuk a műsor szerkesztőinek, illetve Koncz Zsuzsának, aki készséggel válaszol rá, esetleg felhívja olvasónkat telefonon (ha közli telefonszámát is) és rövid „helyszíni” beszélgetést folytat vele. A leveleket, illetve levelezőlapokat (melyeknek legkésőbb február 20-én délelőtt 12 óráig kell beérkezniük) a következő címre küldjék: Film Színház Muzsika, Budapest, VII., Lenin körút 9 11. A borítékra, illetve lapra feltűnően írják rá, hogy „Ablak”. Budapesti olvasók leveleiket személyesen is leadhatják a szerkesztőség Lenin körúti portáján. (Várjuk a leveleket!) RÁDIÓ Kazimir és Karolin Amikor egyszerre süt a nap és esik az eső, majd az ég peremén megjelenik a szivárvány, akkor támad az embereknek ilyen szeszélyes-furcsa hangulatuk, mint amilyet ez a színdarab teremt hallgatójában. Az alaptónust a sötétszürke fellegek adják meg, az 1930-as évek elejének Németországában vagyunk, a legmélyebb gazdasági válság idején. Az előteret éles sugaraival csillogó-játszi fénybe borítja az időről időre kibukkanó napkorong: a játék szereplői az évenként ismétlődő müncheni népünnepély forgatagában, mint egy hatalmas körhinta szédülő, kacagó és síró alakjai jelennek meg előttünk. A „menet, amelyre befizettek” — mint tudjuk — tragikus véget ért néhány év múlva, Hitler hatalomra kerülésekor. De itt még hiú reményeket kelthetne a csalóka szivárvány, ha a könyörtelen realitás nem cáfolna rá a hamis illúziókra. A fiumei születésű, német nyelven író Ödön von Horváth Bécsben kezdte pályafutását, a weimari Németországban írta legjelentősebb drámáit, majd emigrációba kényszerült és 1938-ban, 37 éves korában a Champs Élysée-n szélvihar közben agyonsújtotta egy lezuhanó fa. A rideg lexikonadatok mögött egy mozgalmas, tragikus ellentmondásokkal teli élet áll. És egy posztumus kivirágzó életmű: huszonkét színdarabja és három regénye maradt fenn. Drámái az elmúlt években reneszánszukat élik az európai színpadokon. És hogy méltán, azt a Rádiószínházban bemutatott Kazimir és Karolin ékesen bizonyítja. A tömör átdolgozás Zolnay Vilmos, a szép és stílusos fordítás Fáy Árpád munkája. A fordulatos szerelmi történetben az idill és a vaskos realitás váltakozása nem csupán írói fortély, hanem mély politikai, társadalmi összefüggéseket fejez ki. Az egyéni sorsokat osztályviszonyok határozzák meg, a jellemek alakulása, az életutak fordulatai szorosan ágyazódnak a korba, amely gúzsba köt minden jóravaló kezdeményezést. Ennek ellenére a száraz tanmesének nyomát sem találjukitt; a cselekményt áthatja a való élet természetessége, a megoldásban éppúgy tükröződik a torz és az ideális egymásmellettisége, mint az egész drámában. A dialógusok enyhe stilizáltsága állandó lebegést hoz létre és ez híven fejezi ki a szereplők „kétéltűségét,” vágyaik és lehetőségeik szembenállását. Marton Frigyes színgazdag és ötletes rendezése Ribáry Antal vurstlihangulatú és csúfondárosan bombasztikus kísérőzenéjének segítségével kitűnően jelenítette meg a szárnyalni akaró, de tört lendülettel visszahulló emberek világát. Törőcsik Mari árnyalt és poétikus Karolinja, Sztankay István érzelemgazdag és vibráló feszültséggel teli Kazimirja mellett a népes társulat valamennyi tagja színvonalas alakítást nyújtott. Drahota Andreát és Dégi Istvánt külön is ki kell emelnünk. Ödön von Horváthot nálunk eddig csak a beavatottak szűk köre ismerte. A rádióé a bemutatás érdeme. Reméljük, hogy ennek nyomán a színházak is felfigyelnek a jeles drámaíró munkáira. Barta András 19