Film Színház Muzsika, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-04 / 27. szám
Oidipusz király Nem túlzás: nem hazánkban, de Európában egyedülálló létesítmény ez a barlangszínpad. Komor fennségével, roppant arányaival, félelmetes hangulatot árasztó grandiózus oszlopaival szinte arra teremtődött, hogy otthont adjon a művészet alkalmainak, ünnepeinek, csak a művet kell megtalálni, amely éppen ide, ebbe a sejtelmesen komor környezetbe való. Az Oidipusz királyt, mintha minden értéke erre a szintére teremtette volna, a mű stílusa s a színhely varázsa egymást erősíti ebben a valószínűtlenül fennséges és borzongatóan drámai hatású világban. A tragédia kegyetlenül pontos indulati erőtere, szellemi konstrukciója, szerkezeti fegyelme fölerősödött a fenséget sugárzó, feszültséget sugalló környezetben. Szilágyi Albert, a rendező arra törekedett, hogy a szituációk és emberi viszonylatok térbeli koreográfiáját pontosan kimunkálja, puritán egyszerűséggel rendezte el a játék hangsúlyait, a járások rendszerét, a kórus megformálásában jól hasznosította a Phaikon Teatron példáját és találatait. A nők kara már mozgatásában kifejeli a cselekmény belső hullámzását, ugyanakkor artisztikus keretet ad a komor belső történésnek. A kórus egyébként is említésre méltó, szép teljesítménnyel hívta fel önmagára a figyelmet. Indulat, feszültség szólalt meg a szép szövegmondásban, s a járások, mozdulatok rendjében. A színészi játék szárnyakat kapott ebben az inspiráló környezetben. Oidipusz királyt Kóltai János játszotta vendégként. Megrendítő volt, különösen a befejező jelenetekben, az összeomlás, a tragikus magára döbbenés pillanataiban, s amikor vakon botorkálva indul lefelé a lépcsőn, a kövek redőibe kapaszkodva. A játék első részében is nagyszerű szellemi intenzitással építette fel jeleneteit. Talán csak olykor éreztük indokolatlanul visszafogottnak. Kreón szerepében a komarnói Magyar Színház művészét, Dráfi Mátyást láttuk. Kulturált szövegmondása, hangjának érdes keménysége, fűtöttsége szinte predesztinálta erre a szerepre. Nagyszerű erőbeosztással, arányérzékkel építette fel a jellemet, játszotta végig Oidipusz és Kreón nagy viadalait. Teiresziász, a jós Solti Bertalan játékában kapott megrendítően szép drámai hangsúlyt. A pap Perédy László játékában mintegy a közvélemény hangját szólaltatta meg megindultan és felelősséget éreztetőn. Perédy László volt a kórus felkészítője is, az általa vezetett Irodalmi Színpad tagjaiból alakult a kórus, sikerük hosszú ideje tartó fáradozás gyümölcse. S. Tóth József, a Hírmondó alakjának adott drámai hangsúlyt. Patassy Tibor a Hírnök szerepéhez talált jó hangokat. Bajka Pál az öreg pásztor félelmeit és belső viaskodásait játszotta el kitűnően. Szende Bessy Jokaszté gyanútlanságát, reménykedéseit és alázuhanásait, megrendüléseit és tragédiáját fogta nagyszerűen egységbe. Nagyajtai Teréz jelmezei a jellemek és a dráma világának jó kifejezői voltak, talán csak Jokaszté és Kreón ruhája nem harmonizált ezzel a különös környezettel. Illés Jenő Oidipusz és Kreón párviadala (Koltai János, Szende Bessy és Dráfi Mátyás) Jelenet az előadásból .