Film Színház Muzsika, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-04 / 27. szám

Oidipusz király N­em túlzás: nem hazánkban, de Európában egyedülálló létesít­mény ez a barlangszínpad. Komor fennségével, roppant arányaival, félel­metes hangulatot árasztó grandiózus oszlopaival szinte arra teremtődött, hogy otthont adjon a művészet alkal­mainak, ünnepeinek, csak a művet kell megtalálni, amely éppen ide, ebbe a sejtelmesen komor környezetbe való. Az Oidipusz királyt, mintha minden értéke erre a szintére teremtette vol­na, a mű stílusa s a színhely varázsa egymást erősíti ebben a valószínűtle­­nül fennséges és borzongatóan drámai hatású világban. A tragédia kegyetle­nül pontos indulati erőtere, szellemi konstrukciója, szerkezeti fegyelme föl­erősödött a fenséget sugárzó, feszült­séget sugalló környezetben. Szilágyi Albert, a rendező arra töre­kedett, hogy a szituációk és emberi vi­szonylatok térbeli koreográfiáját pon­tosan kimunkálja, puritán egyszerű­séggel rendezte el a játék hangsúlyait, a járások rendszerét, a kórus megfor­málásában jól hasznosította a Ph­ai­­kon Teatron példáját és találatait. A nők kara már mozgatásában kifejeli a cselekmény belső hullámzását, ugyanakkor artisztikus keretet ad a komor belső történésnek. A kórus egyébként is említésre méltó, szép tel­jesítménnyel hívta fel önmagára a fi­gyelmet. Indulat, feszültség szólalt meg a szép szövegmondásban, s a já­rások, mozdulatok rendjében. A színészi játék szárnyakat kapott ebben az inspiráló környezetben. Oidi­pusz királyt Kóltai János játszotta vendégként. Megrendítő volt, különö­sen a befejező jelenetekben, az össze­omlás, a tragikus magára döbbenés pillanataiban, s amikor vakon botor­kálva indul lefelé a lépcsőn, a kövek redőibe kapaszkodva. A játék első ré­szében is nagyszerű szellemi intenzi­tással építette fel jeleneteit. Talán csak olykor éreztük indokolatlanul visszafogottnak. Kreón szerepében a komarnói Magyar Színház művészét, Dráfi Mátyást láttuk. Kulturált szö­vegmondása, hangjának érdes kemény­sége, fűtöttsége szinte predesztinálta erre a szerepre. Nagyszerű erőbeosz­tással, arányérzékkel építette fel a jel­lemet, játszotta végig Oidipusz és Kreón nagy viadalait. Teiresziász, a jós Solti Bertalan játékában kapott megrendítően szép drámai hangsúlyt. A pap Perédy László játékában mint­egy a közvélemény hangját szólaltatta meg megindultan és felelősséget érez­­tetőn. Perédy László volt a kórus fel­készítője is, az általa vezetett Irodalmi Színpad tagjaiból alakult a kórus, si­kerük hosszú ideje tartó fáradozás gyümölcse. S. Tóth József, a Hírmon­dó alakjának adott drámai hangsúlyt. Patassy Tibor a Hírnök szerepéhez ta­lált jó hangokat. Bajka Pál az öreg pásztor félelmeit és belső viaskodásait játszotta el kitűnően. Szende Bessy Jokaszté gyanútlanságát, reménykedé­seit és alázuhanásait, megrendüléseit és tragédiáját fogta nagyszerűen egy­ségbe. Nagyajtai Teréz jelmezei a jellemek és a dráma világának jó kifejezői vol­tak, talán csak Jokaszté és Kreón ru­hája nem harmonizált ezzel a különös környezettel. Illés Jenő Oidipusz és Kreón párviadala (Koltai János, Szende Bessy és Dráfi Mátyás) Jelenet az előadásból .

Next