Film Színház Muzsika, 1973. január-december (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-06 / 1. szám
Katona József Színház Mukányi Csiky Gergely vígjátékát minden különösebb fenntartás nélkül vállalhatjuk, becsülhetjük. Igaza van a dramaturg ajánló sorainak: „Csiky Gergely, a magyar kritikai realista dráma megteremtője élesen bíráló szemmel figyelte korát, s a Mukányiban is jó humorral ábrázolta a csak látszat után ítélő, külsőségek után futó úrhatnámság, rangkórság, a felelőtlen sajtó, a protekcionizmus világát. Színdarabjának groteszk alakjai nemcsak saját koráról beszélnek, de sok mai jelenséget is eszünkbe juttatnak.” Valóban, a Mukányi Csikynek egyik legjobb — ha nem a legjobb — darabja. A bíráló indulat és a bölcs, ironikus mosoly keveréke, a kemény, komor mondanivaló franciás könnyedségű tálalása. Csiky kora divatos drámatechnikáját hozta magával Párizsból, s ezzel pörgeti, táncoltatja magyar világának figuráit. Amikor a szolnoki együttes Lendvay Ferenc rendezésében több mint egy évtizede előadta a Mukányit, nagy sikert aratott vele. Igaz, kitűnő volt a szereposztás, s ha éreztük is, hogy a mellékcselekmények folyondárjai már-már a főhőst is háttérbe szorítják, eleven humorú, harsány komédia szórakoztatott bennünket azon az estén. Az akkori előadás rendezője teljes alázattal szolgálta a művet, remekműnek fogta fel és e meggyőződését is belerendezte a darabba. A sok figurával nehezen birkózott, hiszen valóban nehéz rendet és logikai fegyelmet tartani közöttük, úgy, hogy közben az érdeklődés se lankadjon. A Katona József Színház dramaturgiája mindenekelőtt ezen kívánt segíteni. Tisztábbá kívánta tenni a cselekményt, jobban premier plánba állította Mukányi Bódog alakját, és ehhez faragta, nyeste, vágta össze a jeleneteket, a figurákat. Mindenekelőtt megszüntették a színterek változását, egy színtérre vonták össze a cselekményt, a pályaudvari jelenetet elhagyták, így a karikaturisztikus függöny után azonnal egy idilli hangulatú világba csöppenünk, egy csodás vidéki kúria népszínműhöz illő atmoszférájába. Ezen a színtéren jelenik meg a helyi tűzoltózenekar, hogy frivol hangzatokat és zengzeteket közvetítsen. Akár igényli a darab, akár nem — a szereplők dalra fakadnak. Zengenek, harsognak a dalocskák, amelyekben leginkább Mukányi ítéli meg és szolgáltatja ki önmagát. Csiky Gergely komponálási technikájához, a bohózatos szituációk megteremtéséhez, az intonációhoz kellett a pályaudvari jelenet harsány látás-futása, de arra is szükség volt, hogy a párhuzamos figurákat, a tükör jellemeket , arcokat már itt exponálja. A darab szerkezetének működtetéséhez kellettek ezek a párhuzamos életrajzok — a humor forrásának egy része ebből fakad. Csiky azért kettőz meg minden alakot, hogy mindenkinek az ellenképével is megfogalmazza a saját képmását. A fővárosi hírlapírónak a vidéki újdondász a karikatúrája; a két doktor, a két lány s az udvarlók serege egymást indokolják és karikírozzák. A versengések, viták, párviadalok így mindig több dimenzióban zajlanak, s így teremtődnek a bohózati szituációk. Csiky az ellentétekkel, a szituációk egymás mellé rendelésével is nagyon jól tud bánni, mert amikor Kozák Manót a szekrénybe rakja, majd onnan előlépteti, és ezután fentebb stílban beszélteti Mukányival, ez a legtisztább bohózati humor. De a doktorok ádáz tudományos vitája. Zápolya nyelvész ostoba fontoskodása mindmind arra szolgál, hogy Mukányi körül a bohózati humor petárdái robbanjanak. Mindezt azért írom csak le, mert ebből semmi, vagy alig valami marad a Katona József Színházban látott vígjátékban. Vitánk tehát mindenekelőtt — és ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni — nem a rendezéssel, a színészi játékkal van, hanem azzal a dramaturgiai szemlélettel — ha úgy tetszik, iskolával —, amely nem a művet akarja feldúsítani, érdekesebbé tenni, hanem baltával dolgozik ott is, ahol csak plasztikai késsel kel- A nagyravágyó Mukányi képzelgésében már őfelségével cimborái Teljes a felbolydulás Mukányiéknál (Császár Angéla, Sinkovits Imre, Gobbi Hilda, Pápai Erzsi és Sinkó László) (MTI-fotó Keleti Éva felvételei) 4♦