Film Színház Muzsika, 1974. június-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-30 / 51. szám
alakítgatom, dalrepertoáromat, operai repertoáromat. — Rábeszélte-e Kodály Zoltán, hogy majdan énekelni tanuljon? — Nem beszélt rá. De sokat zenéltünk együtt. Az ő közreműködésével ismerkedtem meg jóformán az egész dalirodalommal, ő mindig nagyon nehéz feladatokkal szembesített, ezek már-már teljesítőképességem határát súrolták. Én ezt megelőzőn nem voltam szorgalmas, de izgatott, hogy ő próbára tesz, ezért nekilendültem a munkának. Vele is, egyedül is. Ő keltette fel érdeklődésemet a nyelvek iránt is. — Kényszerítette a tanulásra? — Nem, azt soha sem, de a belőle sugárzó erő engem is ösztönzött, hogy én is kipróbáljam a magam erejét. Amikor együtt zenéltünk, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ, elővarázsolta azt is, ami hangjegyekkel nem fejezhető ki, ami mögöttük rejlik. — Jól zongorázik? — Sohasem gyakoroltam eleget, de jól blattotok, jól olvasok kottát. Sokat négykezeseztünk együtt, főképp szimfóniákat. És végigjátszottuk Bach valamennyi orgonaművét és a Beethoven kvartettokat. A Trisztán és Izoldát, meg a Pelleas és Mélisande-ot pedig elejétől végéig! A Trisztán előjátékot egyébként kívülről kellett játszanom, transzponálva is. Hogyan is tudnám felsorolni, mi mindent szólaltattunk meg! — Ez nyilván jó előtanulmány volt az énekléshez ... — Amíg együtt voltunk, kényelmesen rábíztam magamat az ő csodálatos ösztönző erejére. De később, amikor egyedül maradtam, eleinte azt sem tudtam, mihez kezdjek önmagammal. Keresgéltem, hogyan, merrefelé induljak el, új utakat próbálgattam, új nyelveket tanultam, meg pszichológiát hallgattam az egyetemen, rengeteget olvastam. Aztán meghívtak két hónapra Párizsba. Körülnéztem, töprengtem, majd rájöttem arra, én nem tudok a zenéről beszélni, ez nem nekem való. Én csinálni akarom a zenét. S akkor megintcsak elkezdtem zongorázni, gyakorolni és elhatároztam, hogy énekelni tanulok. — Mikor fejezi be tanulmányait? — Két és fél év múlva. Idén kezdtem színpadi gyakorlatot tanulni. Nagyon élvezem. Szerepgyakorlatként Shaw Szent Johannáját próbálom. A színház mindig érdekelt, izgatott ... — Mi a végső terve? — Énekelni szeretnék. Tudom, nekem nem könynyű elindulni ezen a pályán. Még magam se tudom, hogyan kezdek hozzá. Nem szabad hibáznom. És ki kell vívnom, hogy csakis a magam eredményeiért fogadjanak el. — Milyen szerepkörről álmodik? — Egyelőre sodródom oda, ahová képességeim visznek. Nem fogalmazom meg magamnak, mit is akarok csinálni, pedig nem közömbös nekem, hogy álmaimból mi valósul meg. Csak azt tudom, hogy nemcsak énekelni akarok, hanem tanítani is. Már akadt egy tanítványom Berlinben, sokat tanulok a tanításából. Érdekelnek az emberek, mi rejtőzik bennük ... — Ezt olyasvalaki mondja, aki a legzárkózottabb. Gondolt-e arra, hogy az énekes, az igazi művész többnyire kitárulkozó? Mosolyog: — Talán sikerül megváltoznom. Megkísérlem. Az ember nem maradhat meg mindig ugyanannak. Unalmas volna. — Hogyan egyezteti öszsze az éneklést itthoni munkáival? — Minden hónapban legalább egy hétre hazajövök. Csakugyan sok a tennivalóm. Még nem mondtam el, hogy a lakásunk 1982-re Kodály születésének századik évfordulójára múzeummá alakul. Olyanformán, hogy minden magmarad ugyanolyannak, amilyen ma, és amilyen azelőtt volt. Tudósok gárdája munkálkodik a kéziratok feldolgozásán, a tematikus katalóguson, a könyvtár elrendezésén. Mindebben magam is boldogan közreműködök. — Vajon tudta-e, mit vállalt, amikor Kodály Zoltán felesége lett? — Dehogyis gondoltam arra, nem latolgattam, nem méricskéltem. Ennél sokkal éretlenebb, tapasztalatlanabb voltam. Engem őrajta kívül senki és semmi nem érdekelt. Az élet szép és könnyű volt mellette. Együtt repültünk ... — Megesik-e, hogy olykor valakihez tanácsért folyamodik? És vajon megfogadja-e a tanácsokat? — Problémáimat szívesen megbeszélem családommal, barátaimmal. Ez főképp arra jó nekem, hogy miközben elmondom kibogozzam, és átgondoljam, mitévő legyek. S néha, nagyritkán, megfogadom a jótanácsokat is. Dehát én világéletemben konok voltam. — Nem érzi-e, hogy az állandó felelősség súlyát olykor nehezen cipeli? — A magam felelősségét én választottam. Ezt senki sem erőszakolta rám, senki sem kívánja tőlem. Hogyan is érezném nehéznek, hiszen amit csinálok, örömmel csinálom. Beszélgetésünk késő estébe nyúlik. Sárika másnap megint Berlinbe utazik. — Idehaza nem jutnék ahhoz, hogy rendszeresen tanuljak. Itthon annyi minden érdekel, annyi a tennivalóm, hogy nyakig elmerülnék benne... Gách Marianne (Koncz Zsuzsa felv.) Kodály, Kodály, Kodály ... Kodályné otthon, a zeneszobában