Film Színház Muzsika, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-03 / 27. szám
bon dolgozik, a forgatókönyvet írja. Telefon-felvilágosítása így hangzik: — A film címe: Riasztólövés; egyetemisták között játszódik, idő: a jelen,és stílusában visszatérést jelent korábbi „realista” filmjeimhez, a Kitöréshez és a Jelenidőhöz. Bacsó Péter egyúttal az egyik stúdió művészeti vezetője: mi készül még a stúdióban ebben az évben? — Makk Károly készít egy filmet, Hunyadi Sándor Egy erkölcsös éjszaka című novellájából, Fábri Zoltán magyar—NDK koprodukcióban Balázs József elbeszéléséből rendezi Magyarok című filmjét és Mészáros Márta ugyancsak magyar—NDK koprodukcióban az Egy berlini kocsmában című Déry Tibor novellából forgat majd filmet. A nagyvetítő ajtaja fölött ég a lámpa: Tilos a bemenet! Ha tilos, hát érdemes , s valóban, még látom Szász Péter Szépek és bolondok című filmjének utolsó kockáit: egy árnyas erdőben Kállai Ferenc üldözi Bodrogi Gyulát. Kállai lemarad. Bodrogi megáll és visszafelé indul. Vége. — Egy ellenségeskedés megszűnése és egy barátság kezdete ez — mondja magyarázólag Szász Péter. — A filmről most már nem szívesen beszélek; kész van, beszéljen majd önmagáért az őszi bemutatón. Gábor Pál új filmjét, a Járványt is ősszel láthatjuk a mozikban —, most mire készül? — A Járvány évekig tartó betegség után az első filmem, most már nagyon szeretnék folyamatosan dolgozni. Több tervem is van: két Vészi Endre novellából meg Bulla Károly: Majális című elbeszéléséből tervezek filmet, s Szabó Györggyel is van elképzelésünk egy forgatókönyvről. Az utolsó beszélgetőpartner Kardos Ferenc, aki most az egyik stúdió megbízott vezetője is, Marx Józsefet helyettesíti néhány hónapig. — Kása Ferenc jelenleg vidéken forgatja a küldetést: ez voltaképpen dokumentumfilm, amit játékfilmszerkezet kapcsol össze. Rózsa János készülő filmjének címe Pókfoci, míg Sára Sándor lengyel—magyar koprodukciót készít elő. Nyolcvan huszárok című filmje a szabadságharc idején játszódik. — Én majd a nyár végén kezdem a felvételeket: filmem címe Az ékezet, s a téma: hogyan tud a művészet, a kultúra hatást gyakorolni mindennapi életünkre. Vidéki színészekkel, főiskolásokkal, amatőrökkel akarom megcsinálni a filmet, s ahhoz, hogy közülük kiválasszuk a számunkra legjobban megfelelő szereplőket, képmagnóval próbafelvételeket készítettünk róluk. Ezek a próbafelvételek a forgatókönyv alapján kitalált variánsokat, improvizációkat rögzítették, s most ezeket újranézve, elemezve a forgatókönyvön is tudunk még dolgozni, javítani. A filmgyár udvara már csendes: eltűntek a koldusok és királyfi sincs ott egy darab sem. Átöltöztek, hazamentek, most már csak a filmet fényképező Szécsényi Ferenc képein láthatjuk őket, majd a bemutatón. — kimi — 4 Színházi esték • Színházi este PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ Don Giovanni Pécsett szakítottak a Budapesten fölöslegesen konzervált hagyománnyal, nevén nevezték az operát és eljátszották Mozart — Don Giovanniját. A salzburgi mester egyik legnagyobb remekét, melynek tartalmi mondanivalója, főleg azonban színpadi életrekeltése körül napjainkban is gyakorta pezsdül föl még a vita. A tartalmi kérdések taglalására itt nincs mód (valamiféle visszatekintő, „összefoglaló jellegű” műként azonban aligha fogható föl, hiszen — csupán színpadon! — hátra volt még a Cosi,a Titus, A varázsfuvola ...), de az utóbbival, a színpadi megvalósítással kapcsolatban talán nem árt elismételnünk (s akár nagy tekintélyekre is hivatkozhatnánk), hogy a Don Giovanni nem igen hiányozhat egy operát játszó együttes repertoárjáról, hogy ez az a remekmű, melyet — akár szolidan ragaszkodva a megbízható, járt utakhoz, akár bátran kísérletezve, ennek kockázatát vállalva s szembenézve a kritikai visszhanggal (mint pl. Felsenstein tette) — „játszani kell”, újra meg újra meg kell kísérteni: alázattal és hittel, magabízóan és bátran küzdeni kell romolhatatlan szépségének, lenyűgöző nagyságának minél jobb, teljesebb érvényre juttatásáért. A Don Giovannival való kísérletezésre persze nem egy szerényebb együttesnek kell vállalkoznia, ezért a pécsiek helyesen számot vetve erőikkel, adottságaikkal, az említett „járt úton” igyekeztek a mozarti zenei csodához közelíteni. A szándék nemes, elismerést, tiszteletet és méltánylást érdemlő, még ha a megvalósítás jó néhány ponton el is marad a várakozástól. Mozartot, úgy látszik, nagyon sokat kell „gyakorolni”, mert Pécsett az a legszembeötlőbb, hogy az előadás egész zenei „összhangzása” még nem elég mozarti. Mint amikor egy újabbkori freskón átütnek a korábbi rajz kontúrjai, úgy bukkan itt föl minduntalan (csak fordítva, a későbben keletkezett) romantikus opera — főleg a 19. századi olasz opera — világának sok-sok vonása, modora, hanghordozása, manírja, szenvedélyeffektusa. Pedig a mozarti líra, sóhaj, szenvedély, derű és érzelem, s aztán a mozarti recitativó egészen másféle stílust, hajlékonyságot, dallammintázást követel, mint Verdi, Puccini, Mascagni cantilénája. Mindezek persze inkább a jövőre vonatkozó igények. Most állapítsuk meg, hogy a pécsi együttes számos jelét adta annak az alapos művészi felkészülésnek, muzikális készségnek, mely elengedhetetlen Mozart költészetének tolmácsolásához. Néhány szépen formált áriából, lírai mozzanatból, több derűvel-kedéllyel, imittatott drámai erővel átszőtt jelenetből, szépen összehangolt együttesből (B-dúr quartett, álarc-tercett, sextett stb.) máris igazi mozarti légkör áradt.émeth József baritonjának hősies színezete, intenzitása, az énekes szereptudása, előadásának lendülete és magabiztossága vonzóvá s meggyőzővé teszi Don Giovanni figuráját. Néhol hajlékonyabb lehetne, másutt démonibb (például a pokolraszállás nagy jelenetében nem annyira az önnön sorsát kockára tevő, a végzettel kihívóan játszadozó mozarti lovag, inkább egy Verdi-hős, akinek tragédiáját már jóelőre kijelölte a sors!) Marczis Demeter (Leporello) mind vokális teljesítményét, mind színes, árnyalt játékát, figuraformálását tekintve az előadás legbiztosabb pontja. A női együttes két fő tagja halványabb volt (az általunk látott előadáson) a reméltnél. Szabadíts Judit (Donna Anna) kellő súllyal, melegen Marczis Demeter (Leporello) és Németh József (Don Giovanni), az örök szolga és az örök úr