Film Színház Muzsika Évkönyv, 1977
„Kodály tanár úr szavaira gondolok” (Moldován Stefánia)
zetei megjelentek Belgrádiban és egy indiánfilmhez kerestek főszereplőt, az Avalán elsőként engem ajánlottak — és megkaptam a szerepet. — 1966 óta azután nincs megállás. A Nagy Medve fiait követte a Vádoló, ezt a Sólyom nyomában, a Fehér farkasok, Halálos tévedés, Osceola, Tecumseh, Apacsok. És miközben egyre-másra születtek az indiánfilm-tervek, kétségbeesetten küzdöttem, hogy ne csak főindián legyek. Szerepet vállaltam egy scifiben, még 1970-ben. Jelek — kaland a világűrben volt a címe. Előbb dialógus-, majd forgatókönyvírással próbálkoztam (Az Apacsok már az én könyvemből készült), főszerepet játszottam A férfi, aki Nagyi után jött című mai történetben. 1972-ben beugrottam egy több részes tévésorozatba, az Andok titkába is. Ezt követte, ugyancsak a televízióban a Vízum Ocantrosnak — ebben először alakíthattam munkásfigurát. Közben Dean Reed írt nekem egy szerepet, a Vértestvérekben. Ez ugyan indiánfigura volt, de színészi szempontból nagy lehetőségeket biztosított. És 1976-ban talán-talán beköszöntött a nagy fordulat. A thalei Freilichtbühnén színpadon kelthettem életre Spartacust, majd a televízióban egy sportoktatót alakíthattam. Ezt követte a nagy álomszerep. Georg Büchner — mint közismert — Victor Hugo Tudor Mária című darabját átdolgozva ültette át németre. Nos, ebből az átdolgozásból készült most tv-film A királynő és a szerelem címmel és ebben én alakítom a klasszikus szerepet, Fabiano Fabianit. Egyelőre idáig jutottam. Nem szeretnék szakítani az indiánszerepekkel sem, de vallom, hogy nemcsak ennek a szereptípusnak életrekeltésére vagyok alkalmas. Mire mindezt elmondja, visszalopakodik ajkára a mosoly. Körbemutat a cseppnyi lakásban: — Ha ennyire szeretik az embert és ennek ennyi őszinte tanújelét láthatja, mint én, nem szabad csalódást okoznia rajongóinak. Ezért próbálja most meg Gojko Mitic rajongóit is átlendíteni más műfajokba. — Bizonyára sikerül együtt felnőnünk — mondja búcsúzóul. — Együtt a közönséggel! Talán így ideális színésznek lenni. Műfajról műfajra együtt élni, vándorolni a közönséggel, ahogy ő teszi. Ő volt a televízió Gianni Schicchijénel La Ciescája, a Szegedi Szabadtéri Játékokon 1975-ben és 1976-ban a Bánk bán Melindáját énekelte; nagylemeze jelent meg, olasz, német és magyar áriákkal. Hacsaturján Hősök emlékezetének ősbemutatóján a mű szopránszólóját énekelte. A zsűrit függöny választotta el a versenyzőktől, látni nem láthatták, ki énekel. Nem tudták tehát, hogy az első díjra méltatott — aki ezen a Bartók-versenyen a leghívebben énekelte az Annyi bánat a szívemen kezdetű népdalt — a Zenei Gimnázium hetedikes növendéke. Amikor kiderült, hogy a tizenhét éves MOLDOVÁN STEFÁNIA a nyertes, az elnöklő Kodály Zoltán ezt mondta neki: — Szolnok-Doboka megyében nem ilyen ékítménnyel éneklik ezt a dalt... M . S. riadt meglepetéssel válaszolta-kérdezte: — Így egy csángó családtól hallottam . .. De, tanár úr kérem, honnét tetszik tudni, hogy Szolnok-Dobokában születtem? — Arról, ahogyan az „e” hangot ejti . . . Ezt az „e” hangot csakugyan erdélyi szülőfalujából, Sajóudvarhelyről hozta, székely édesanyjától tanulta. Aminthogy anyai székely és apai örmény örökség benne az alakváltó, ősi komédiázó hajlam és kedv, amelynek jóvoltából az operaszínpadon nemcsak énekes, hanem színész is. Színész-énekes. Ha a Zeneművészeti Főiskola épületébe lép, vagy amikor a Háry János örzséjét énekli, mindig arra a régi Bartók-versenyre gondol, Kodály tanár úr szavaira. És ha csak teheti — ha van bánat a szívén, ha nincs —, elutazik néhány napra Sajóudvarhelyre, a szülőház csöndjében kér és kap új erőt a szülőföldtől. A kis Sajó folyó partján. (Mert ott is van egy Sajó, nemcsak Miskolcnál.) S ha Udvarhely hívja, Szeged meg egy kissé magáénak tartja elyitni Simándy József óta mindenkit, akinek pályafutása Vaszy Viktor peda- „ Kodály tanár úr szavaira gondolok " MOLDOVÁN STEFÁNIA A Manon Lescaut-ban