FilmSzínház Muzsika, 1978. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-01 / 26. szám
INDUL AZ ÉVAD • INDUL AZ ÉVAD • INDUL AZ ÉVAD • INDUL AZ ÉVAD GYULAI NYÁR '78 Próbálják a Kőmíves Kelemennét Gyulai Várszínház idei nyári bemutatói között lesz Sárospataky István Kőmíves Kelemenné című drámája, Rakovszky Tibor rendezésében. A szerző neve ismert már két előző darabja — a Zára, illetve a Táncpestis — pécsi bemutatója óta. A most színpadra kerülő darab évekkel ezelőtt olvasható volt a Világosság című folyóiratban. — A Kőmíves Kelemenné írásakor a magam dramaturgiai ösztöne szerint építettem fel a drámát a régi balladai témára — mondja Sárospataky István. — Az azóta eltelt idő alatt, újabb műveim születése és színpadravitele során, együttgondolkozva és együttdolgozva Czimer Józseffel, valamint Sík Ferenccel, gyökeresen megváltozott látásmódom a drámai gondolatot illetően. Ezért éreztem szükségét, hogy a Kőmíves Kelemennében bizonyos részleteket megváltoztassak, átírjak. — A mitológiai témát ismerjük. Mit üzen általa a szerző a mai nézőnek? — A Kőmíves Kelemenné a hirtelen ránkszakadt lehetőségek okozta rövidlátásról, pontosabban vakságról szól, amely akkor is és ott is áldozatot követel, amikor és ahol az áldozat valójában szükségtelen, elkerülhető, sőt fölösleges. Ennek a vakságnak az áldozata Kőmíves Kelemenné, aki a gyerekvárás, a friss gazdagodás vakságában mond ellent az asszonyoknak; és Kőmíves Kelemen is, aki az újonnan ráosztott felelősség vakságában nem hallgat férfitársaira. — Ez a vakság tragikus vétség? — Nem az, sőt szeretném hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem vétség, hanem pszichikai, ha úgy tetszik, történelmi szükségszerűség. Éppen ezt a szükségszerűséget szerettem volna drámámban nevén nevezni, miként a természeti népek sámánjai az ismeretlen, ártó szellemet — abban a reményben, hogy nevükön nevezve a dolgok hatalmunkba kerülhetnek, sőt, talán, még ártalmatlanná is tehetjük őket. — A darab címe jelzi, hogy az asszony alakja került a tragédia középpontjába, s nem a férfihős. Miért? — Szerintem a súlyos problémák csak bizonyos pontig foghatók föl érzelmi szinten, éppen ezért az érzelmek szerepe nagyon jelentős. Túlfűtött érzelmek kifejezésére pedig a nő alkalmasabb. Rakovszky Tibor, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház főrendezője, mint mondja, nem először vendég nálunk. A hatvanas években rendezte Madách Ember tragédiáját a kassai Állami Színházban, majd Pozsonyban, s ezzel az előadással vendégszerepeltek a budapesti Vígszínházban is. — S már több mint húsz éve annak is, hogy a Madách Kamaraszínházban Karvas Éjféli mise című darabját rendeztem — mondja Rakovszky Tibor. — Szívesen emlékszem vissza a közös munkára a nagyszerű Kiss Manyival, Psota Irénnel, s mélyen megmaradt emlékezetemben Latinovits Zoltán pontos és meggyőző játéka. Ezen a nyáron boldogan vállaltam a Gyulai Várszínház meghívását, örülök, hogy most is olyan kiváló művészekkel dolgozhatok, mint Ronyecz Mária, Bánhidy László, Labancz Borbála és Sinka Károly, a temesvári Állami Magyar Színház művésze. Remélem, sikerül megvalósítanunk a szerző művészi és mélyen humanista szándékát. A tragédia alapgondolata az előítéletek megváltoztathatósága. Sárospataky darabja a mitológiai, balladai téma alapján több rétegben mondja el a szerelem és a kötelesség, az áldozat, a becsület és az önzés konfliktusát. A Kőmíves Kelemenné premierje június 30-án lesz. Jálics Kinga Két kép a próbáról. A Kőmíves Kelemenné színpada: „az asszony alakja kerül a tragédia középpontjába”. Lent: Sinka Károly és Ronyecz Mária, a címszereplő