Film Színház Muzsika, 1990. július-október (34. évfolyam, 27-40. szám)
1990-07-07 / 27. szám
FÜGGETLEN MŰVÉSZEK TOBORZÓJA Egy szebb jövő képét látom, amióta tudom, hogy megalakult a Független Magyar Művészek Országos Szövetsége. Van rá esély, hogy nem gittegylet lesz, s nem is afféle hatóságosdit játszó mamutintézmény. Garancia rá a szövetség szándékait, céljait tükröző alapszabály szövege is. Ám engem főként e délelőtti találkozó légköre, a jelenlevő választmányi tagok — köztük Sinkó Veron, Korga György — természetes, „civil” hangneme bátorít fel arra, hogy merjem remélni: ez a társulás népszerűbb, hasznosabb, szebb, jobb lesz, mint a régi... — a sokak által nyilván okkal védett, mások által sokszor joggal átkozott Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja. Terebessy Lászlótól megtudhattuk: a szövetség azért született meg, hogy benne azok a „gondozatlan” tehetségek (mily találó e kifejezés!) is otthonra leljenek, akik eddig nem kapták meg a megfelelő lehetőségeket. Akik a régi struktúrában nem találták meg a helyüket. A tagság nincs végzettséghez kötve. Kritériuma „csupán” a tehetség. Nyitott kapukat akarnak. S azt, hogy ezentúl ne bürokraták felügyeljék a művészeket. A szervezetbe nemcsak egyéneket, hanem alkotóközösségeket is befogadnak, sőt, azokat a nem művészi tevékenységet folytató jogi személyeket is, akik a tagok — festők, szobrászok, grafikusok, írók, költők, előadóművészek, muzsikusok — produkcióit impresszálják, illetőleg művészi termékeiket rendszeresen forgalmazzák. Nem sorolhatom itt most föl az alapszabályban rögzített célokat, feladatokat. Röviden: a FÖMOSZ szervezi és koordinálja a magyar művészek szakmai és nem szakmai tevékenységét, képviseli érdekeiket. Föltétlenül segíteni akarja társadalombiztosítási ügyeik megnyugtató intézését (ez alapkérdés!), kiállítási, szereplési lehetőségeiket stb. Létrehozza és alapítványként működteti a Magyar Művészetek Házát. A száz éve működő párizsi Független Szalonhoz hasonlatosan, a tízes években nálunk is létező hagyományt fölelevenítve, Tavaszi Tárlatot és őszi Szalont rendez, amely a független, nem zsűrizett munkák kiállítása lesz. Mind többen jelentkeznek soraikba — a kettős tagság (tehát a Művészeti Alap melletti) is lehetséges. Határon kívüli magyarok is kérték fölvételüket (például Juhász Péter Vancouverből). A jelentkezéshez szükséges: tagfelvételi kérelem; szakmai önéletrajz; két, szakmájában elismert művész ajánlása; video, magnókazetta, diapozitív, fotó (a tevékenység bemutatására) a következő címre: Független Magyar Művészek Országos Szövetsége, 1361 Budapest, 501. Pf. 39. A független művészek elképzelései olyannyira megnyerték Szalay Lajosnak, korunk nagy grafikusművészének a tetszését, hogy tiszteletbeli elnökséget vállalt, mondván: ő mindig olyan deviáns volt, hogy neki ez az egész nagyon rokonszenves. Nekünk is. Jálics Kinga Ezen a héten BUDAI KATALIN válaszol: E héten olyan leveleket kaptunk, amelyekben nagyon sok a megvalósításra érdemes ötlet, javaslat. Ha közzétesszük őket, máris nyílik némi remény arra, hogy az intézkedési jogkörrel, s főként az anyagi javakkal bírókkal is megismertessük olvasói s lapkészítői közös szándékainkat. • Nemes Tibor Siófokról régi álmunkat álmodta meg újra, írván: „Nagyon sok napilapnak, hetilapnak, havilapnak van az év végén falinaptára. Vajon a Film Színház Muzsikának miért nincs? El tudnám képzelni világsztárok, külföldi és hazai színészek, zenészek színes fotójával. Azt hiszem, nagyon szép lenne." □ Mi is el tudnánk képzelni, s szerintünk is nagyon szép lenne. Augusztus 25-én ünnepeljük országszerte s a budai Várban egész napos rendezvénnyel a magyar színészet 200. születésnapját — mint arról lapunkban is beszámoltunk. Talán e rangos ünnepségsorozat része lehetne egy ilyen falinaptár kibocsátása is. Egyelőre mi egy különszám erejéig rugaszkodtunk el képzeletünkkel — ám anyagi támogatás híján még ennek sorsa is kétséges. Rajtunk mindenesetre nem múlik, sem az egyik, sem a másik. • Pinczés Szilveszter, Nagybajom, Fő u. 108.-ból kiáltvánnyal fordult hozzánk. Fő pontjait azért tesszük közzé, mert látunk az alapötletben fantáziát, s a mostani hetek-napok rendre igazolják, hogy egyéni kezdeményezésekkel sokszor messzebbre lehet jutni, mint a nehezen mozgásba lendülő hivatalosság útján. „Bízom abban, hogy e sorokat a világ minden részén olvashatják a magyar anyanyelvűek . . . Mindenképpen jó lenne megnyerni ügyünknek híressé vált itthon élő és elszármazott honfitársainkat... Erkölcsi és anyagi támogatás egyaránt szükségeltetik. Meggyőződésem, hogy minden magyar szívesen áldoz — tehetségéhez mérten, adott esetben csak jelképesen — azért, hogy a filmművészet eszközeivel bemutassuk 1100 éves nemzeti történetünket. Egy gigászi filmciklus méltó emléket állíthat históriánk nagyjainak, dinasztiáinak... Történelmünk tálcán kínálja a jobbnál jobb filmes „sztorikat”, a látványos képi megoldásokat... Jelenleg csupán a mag elültetése a cél. Csírázzon ki ez az ötlet, és a lehető leghamarább kezdődjön el az érdemi munka .. . A kezdeményezés nem a költségvetés szűkös kereteit célozza meg. Kizárólag magánerőkre építsen a leendő stáb. A rendelkezésre álló pénzügyi-gazdasági formák valamelyike képezhetné a vállalkozás (reméljük, szilárd) anyagi alapját. Várjuk a hozzászólásokat és az első üzletfelek ajánlatát!” 1] Ha Pinczés úrról nem is tudjuk pontosan, milyen minőségben fordul is a világ magyarjaihoz, elgondolkodtató, hogy a stúdióvezetők, filmművészek fejében már valószínűleg egyébként is érlelődő, a honfoglalás közelgő évfordulóját ünneplendő ötlet miként nyerhetne anyagi-erkölcsi támogatást, akár magánszemélyektől is. • Feiszinger Marica Budapestről egy filmes műfaj darabjainak eltűnését panaszolja föl, s biztos vagyok, hogy ezzel sokak hiányérzetének is hangot ad. Ezek a híres művészek, festők, zeneszerzők stb. élettörténetéről szóló filmek. A szép emlékek felidézésére „szívesen megnézném újra az olyan filmeket, mint pl. a Moulin Rouge (Toulouse-Lautrecről), a Nap szerelmese (Van Goghról Kirk Douglas-szel), a Gauguin-filmet, a Modiglianit (Gérard Philippe-pel), Mascagni és Verdi életét, a Nagy Carusót stb. Biztosan voltak giccsgyanús részek bennük, de a művek megjelenítése és a színészi játék miatt is értékesek voltak." 3] Szívesen s egyetértéssel ajánljuk prfetékes műsorszerkesztők RJIS/rlZílnoráit. REVÍZIÓ 2011.2 PÁRBESZÉD