Film Színház Muzsika, 1990. július-október (34. évfolyam, 27-40. szám)

1990-07-07 / 27. szám

FÜGGETLEN MŰVÉSZEK TOBORZÓJA Egy szebb jövő képét látom, amióta tudom, hogy megalakult a Független Magyar Művészek Országos Szövetsége. Van rá esély, hogy nem gittegylet lesz, s nem is afféle hatóságosdit játszó mamutintézmény. Garancia rá a szövetség szándékait, céljait tük­röző alapszabály szövege is. Ám engem főként e délelőtti találkozó légköre, a jelenlevő választ­mányi tagok — köztük Sinkó Veron, Korga György — természetes, „civil” hangneme bátorít fel arra, hogy merjem remélni: ez a társulás népszerűbb, hasznosabb, szebb, jobb lesz, mint a régi... — a sokak által nyilván okkal védett, mások által sokszor joggal átkozott Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja. Terebessy László­tól megtudhattuk: a szövet­ség azért született meg, hogy benne azok a „gondozatlan” tehetségek (mily találó e kifeje­zés!) is otthonra leljenek, akik eddig nem kap­ták meg a megfelelő lehetőségeket. Akik a régi struktúrában nem találták meg a helyüket. A tagság nincs végzettséghez kötve. Kritériuma „csupán” a tehetség. Nyitott kapuka­t akarnak. S azt, hogy ezentúl ne bürokraták felügyeljék a művészeket. A szervezetbe nemcsak egyéneket, hanem alkotóközösségeket is befogadnak, sőt, azokat a nem művészi tevékenységet folytató jogi személyeket is, akik a tagok — festők, szob­rászok, grafikusok, írók, költők, előadóművé­szek, muzsikusok — produkcióit impresszálják, illetőleg művészi termékeiket rendszeresen for­galmazzák. Nem sorolhatom itt most föl az alapszabály­ban rögzített célokat, feladatokat. Röviden: a FÖMOSZ szervezi és koordinálja a magyar mű­vészek szakmai és nem szakmai tevékenységét, képviseli érdekeiket. Föltétlenül segíteni akar­ja társadalombiztosítási ügyeik megnyugtató intézését (ez alapkérdés!), kiállítási, szereplési lehetőségeiket stb. Létrehozza és alapítványként működteti a Magyar Művészetek Házát. A száz éve működő párizsi Független Szalonhoz hasonlatosan, a tí­zes években nálunk is létező hagyományt föl­elevenítve, Tavaszi Tárlatot és őszi Szalont rendez, amely a független, nem zsűrizett mun­kák kiállítása lesz. Mind többen jelentkeznek soraikba — a ket­tős tagság (tehát a Művészeti Alap melletti) is lehetséges. Határon kívüli magyarok is kérték fölvételüket (például Juhász Péter Vancouver­ből). A jelentkezéshez szükséges: tagfelvételi ké­relem; szakmai önéletrajz; két, szakmájában el­ismert művész ajánlása; video, magnókazetta, diapozitív, fotó (a tevékenység bemutatására) a következő címre: Független Magyar Művészek Országos Szövetsége, 1361 Budapest, 501. Pf. 39. A független művészek elképzelései olyannyi­ra megnyerték Szalay Lajosnak, korunk nagy grafikusművészének a tetszését, hogy tisztelet­beli elnökséget vállalt, mondván: ő mindig olyan deviáns volt, hogy neki ez az egész nagyon ro­konszenves. Nekünk is. Jálics Kinga Ezen a héten BUDAI KATALIN válaszol: E héten olyan leveleket kaptunk, amelyekben nagyon sok a megvalósításra érdemes ötlet, javaslat. Ha köz­­zétesszük őket, máris nyílik némi remény arra, hogy az intézkedési jogkörrel, s főként az anyagi javakkal bí­rókkal is megismertessük olvasói s lapkészítői közös szándékainkat. • Nemes Tibor Siófokról régi álmunkat álmodta meg újra, írván: „Nagyon sok napilapnak, hetilapnak, havilapnak van az év végén falinaptára. Vajon a Film Színház Muzsikának miért nincs? El tudnám képzelni világsztárok, külföldi és hazai színészek, zenészek színes fotójával. Azt hiszem, nagyon szép lenne." □ Mi is el tudnánk képzelni, s szerintünk is nagyon szép lenne. Augusztus 25-én ünnepeljük országszerte s a budai Várban egész napos rendezvénnyel a magyar színészet 200. születésnapját — mint arról lapunkban is beszámoltunk. Talán e rangos ünnepségsorozat ré­sze lehetne egy ilyen falinaptár kibocsátása is. Egyelő­re mi egy különszám erejéig rugaszkodtunk el képzele­tünkkel — ám anyagi támogatás híján még ennek sor­sa is kétséges. Rajtunk mindenesetre nem múlik, sem az egyik, sem a másik. • Pinczés Szilveszter, Nagybajom, Fő u. 108.-ból ki­áltvánnyal fordult hozzánk. Fő pontjait azért tesszük közzé, mert látunk az alapötletben fantáziát, s a mos­tani hetek-napok rendre igazolják, hogy egyéni kezde­ményezésekkel sokszor messzebbre lehet jutni, mint a nehezen mozgásba lendülő hivatalosság útján. „Bízom abban, hogy e sorokat a világ minden részén olvashatják a magyar anyanyelvűek . . . Mindenképpen jó lenne megnyerni ügyünknek híressé vált itthon élő és elszármazott honfitársainkat... Erkölcsi és anyagi tá­mogatás egyaránt szükségeltetik. Meggyőződésem, hogy minden magyar szívesen áldoz — tehetségéhez mérten, adott esetben csak jelképesen — azért, hogy a filmművészet eszközeivel bemutassuk 1100 éves nem­zeti történetünket. Egy gigászi filmciklus méltó emléket állíthat históriánk nagyjainak, dinasztiáinak... Törté­nelmünk tálcán kínálja a jobbnál jobb filmes „sztori­kat”, a látványos képi megoldásokat... Jelenleg csu­pán a mag elültetése a cél. Csírázzon ki ez az ötlet, és a lehető leghamarább kezdődjön el az érdemi mun­ka .. . A kezdeményezés nem a költségvetés szűkös ke­reteit célozza meg. Kizárólag magánerőkre építsen a leendő stáb. A rendelkezésre álló pénzügyi-gazdasági formák valamelyike képezhetné a vállalkozás (remél­jük, szilárd) anyagi alapját. Várjuk a hozzászólásokat és az első üzletfelek ajánlatát!” 1] Ha Pinczés úrról nem is tudjuk pontosan, milyen mi­nőségben fordul is a világ magyarjaihoz, elgondolkod­tató, hogy a stúdióvezetők, filmművészek fejében már valószínűleg egyébként is érlelődő, a honfoglalás közel­gő évfordulóját ünneplendő ötlet miként nyerhetne anyagi-erkölcsi támogatást, akár magánszemélyektől is. • Feiszinger Marica Budapestről egy filmes műfaj darabjainak eltűnését panaszolja föl, s biztos vagyok, hogy ezzel sokak hiányérzetének is hangot ad. Ezek a híres művészek, festők, zeneszerzők stb. élettörténeté­ről szóló filmek. A szép emlékek felidézésére „szívesen megnézném újra az olyan filmeket, mint pl. a Moulin Rouge (Toulouse-Lautrecről), a Nap szerelmese (Van Goghról Kirk Douglas-szel), a Gauguin-filmet, a Modi­­glianit (Gérard Philippe-pel), Mascagni és Verdi életét, a Nagy Carusót stb. Biztosan voltak giccsgyanús ré­szek bennük, de a művek megjelenítése és a színészi játék miatt is értékesek voltak." 3] Szívesen s egyetértéssel ajánljuk­ pr­fetékes műsor­szerkesztők RJIS/rlZílno­rá­i­t. REVÍZIÓ 2011.2 PÁRBESZÉD

Next