Filológiai Közlöny – II. évfolyam – 1956.

1–2. szám - Tanulmányok - Turóczi-Trostler József: Vörösmarty mai szemmel I.

Vörösmarty mai szemmel: I. TURÓCZI-TROSTLER JÓZSEF Ma már világosan látjuk : Vörösmarty életművéhez fűződik a magyar költészet legátfogóbb, legmélyebb minőségi változása, amely Balassi után és Petőfi előtt érte. Csak ha meggondoljuk, mit közvetített s örökített meg ez a költészet a századok folyamán az embernek emberhez, a társadalomhoz, a köz-és magánélethez, a történelemhez, Európához, a modern világképhez, a leple­zetlen világi érzéshez és gondolkozáshoz való viszonylataiból s hogy ehhez ké­­­pest milyen új eszmei távlatokkal, a nyelvi kifejezésnek micsoda új lehetőségeivel gazdagodott Vörösmarty teljesítményei nyomán,­­ csak ha mindezt meggon­doljuk, foghatjuk fel teljes egészében a nagy minőségi változás jelentőségét. S tegyük hozzá : maga Vörösmarty is csak ezen a réren válhatott nemcsak elv­ben, mint elődei vagy jelentékenyebb kortársai, egy osztály, egy korlátozott tájegység, egy szűkebb baráti kör, egy mozgalom költőjéből az egész nemzet reprezentatív költőjévé. De ez még nem minden. A magyar nép a középkor óta az európai népek kulturális közösségében él, s nem önelégültség vagy nacionalista túlzás, ha megállapítjuk : alig volt Európá­nak haladó tendenciája vagy eszméje, amely ne talált volna szellemi életünkben, irodalmunkban termékeny visszhangra. Csakhogy a visszhangtól az eszmék be­fogadásáig és művészi kifejezéséig hosszú, sokszor beláthatatlanul hosszú az út. Innen van, hogy íróink, költőink, gondolkodóink jó része, a számokban ki­fejezhető konkrét időt tekintve, rendszerint kortársa ugyan a mindenkori Euró­pának, de eszmei koncepcióban, művészi formában, terminológiailag legtöbbjük gyakran évtizedekkel marad el Európától. Jól ismerjük az elmaradások, késések gazdasági, társadalmi-politikai okait, amelyek közül az állandósult hadi­állapot, a gyarmati helyzet, a függetlenségi harcok és válságok, a területi és felekezeti megoszlás, főként pedig a későn megindulá­s fejlődésében akadályozott kapita­lizálódás meg polgáriasodás érintik a legsúlyosabban irodalmunk sorsát. A nagy kivételek, mint Balassi, Zrínyi még csak problematikusabbnak mutatják ezt az egész folyamatot, viszont — s ez ellensúlyozza a folyamat következményeit — nincs az a személyi vagy társadalmi csalódás, nemzeti katasztrófa, amely leg­jelentékenyebb kultúrközvetítőink, költőink, gondolkodóink tudatában, akár­csak rövidebb ideig is, elhomályosíthatta volna egy eszmeileg egyetemes érvényű, célkitűzésében, formájában nemzeti jellegű kultúra és irodalom kialakulásának és fejlesztésének, a mindenkori magyar és a mindenkori európai távlat össze­hangolásának s, ha lehet, együttműködésének az igényét.­ ­ A tanulmány gondolatmenetében azonos az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1955-nov. 26-iki Vörösmarty-emlékünnepélyén elmondott előadásommal, a részletekben azonban eltér tőle. A Filológiai Közlöny

Next