Filológiai Közlöny – XVI. évfolyam – 1970.
3–4. szám - Közlemények - Váradi Sternberg János és Vaszócsik Vera: Petőfi Sándor költészetének első orosz tolmácsolója, Mihail Mihajlov és a magyarok
Selgunovához 1861. november 13-án kelt levelében afölötti aggodalmát fejezi ki, hogy a cenzúra betilthatja a Fehér fátyolt.10 Gerő Zsófia Hartmann-versének kommentárjában azt vallja, hogy a ballada, „melynek egy ifjú gróf vagy inkább ennek anyja a hőse, aki, hogy fiát a vesztőhelyen reszketni ne lássa, szent csalással, fehér fátyolának viselésével azt a hitet kelti benne, hogy kegyelmet fog kapni. Mint a vers mondja, egy magyar grófról és anyjáról van szó. De magyar voltak a hősi gesztus s az egész költemény szempontjából lényegtelen".11 Azonban összevetve az eredeti német szöveget az orosz fordítással, megállapíthatjuk, hogy Mihajlov a vers mondanivalóját az 1848-as bukott forradalom eseményeivel azonosítja. Az eredeti vers első szakasza csak a szabadságharcos magyar gróf halálraítéltségének tényét közli: Im Kerker liegt in eisernem Banden Beim Henkermahle der Ungargraf. Er wollte helfen eigenen Landen, Er fühlte unter Sklaven ein Sklav, Darum so frühsein Loos ihn traf.12 Mihajlov fordításában lényegesen kibővült az alapgondolat, a hős nemcsak segíteni akar hazáján, hanem harcol is az elnyomás ellen és harc közben bukik el: Позорной казни обреченный, Лежит в цепнях венгерский граф. Своей отчизне угнетенной Хотел помочь он : гордый нрав В нем возмущался: меж рабами Себя он чувствовал рабом — И взят в борьбе с могучим злом, И к петле присужден врагами.13 Az orosz költő néhány jelző segítségével konkretizálja az első verszak általánosságát. A magyar gróf hazája elnyomott, rab (отчизна угнетенная). A hős a rabság ténye ellen lázad, emberi méltósága és hazafiúi büszkesége tiltakozik az elnyomás ellen. Épp ezért törvényszerű a tragikus vég. A mai olvasó számára már aligha van mélyebb jelentősége a meglehetősen elvont „hatalmas rossz" szókapcsolatnak. De Mihajlov korában a „hatalmas rossz" szimbolizálta a feudális önkényuralmat. Kornyej Csukovszkij említi,14 hogy a forradalmi demokrata publicisztika sajátos aesopusi nyelvén a „rossz" a jobbágyrendszerre támaszkodó önkényuralmat jelentette, a „jó" — a haladó eszméket; az „ügy", a „szent harc", „szent háború" a forradalom allegóriája volt. Az 1858 —1861-es évek alkotásai Mihajlov legőszintébb emberi és harcos költői magatartásának megnyilvánulása. Nem véletlen, hogy a haladó gondolkodás, az önkényuralom ellen irányuló harc eszméje idegen költők műveiben is lelkesítette. A cári önkény elevenen eltemette Szibériába, de Mihajlov tudatosan vállalta a „nagy ügy" szolgálatát, egész életét a forradalom ügye diadalra vitelének szentelte. Az az önfeláldozó harcos magatartás, helytállás jellemezte egész tevékenységét, amelyet a Hartmann-vers fordításában is kifejezésre juttatott. Ugyanakkor Mihajlov sok esetben kényszerült az eredeti szöveg nyílt szókimondását letompítani, így az osztrák költőnél rideg, szívtelen zsarnok uralkodik: „Da oben sitzt der kalter Despot". A fordítás mellőzi ezt. Nem használja a „zsarnok" kifejezést, más eszközökkel érzékelteti a forradalmi eszme erejét. Az orosz fordításban a hős anyja látszólag romantikusszentimentális stílusban beszél: Я во дворец пойду рыдая: Слезами, воплем и мольбой Я сердце разбужу на троне.15 10.,Félek, hogy a cenzúra letiltja néhány művemet, különösen a »Fehér Fátyol«-t, bár már valamennyi megjelent ezelőtt". — H. В. Шелгунов,Л. П. Шелгунова, M. Л. Михайлов: Воспоминания. II. К. M. 1967. 433. 11 Gerő Zsófia: Hartmann Móric mint politikai költő, különös tekintettel a magyarsághoz való viszonyára. Bp. 1919. (Német filológiai dolgozatok XXVI. 16.) Ezúton mondunk köszönetet Lengyel Mártának, az OSZK munkatársának és dr. Ruzsás Lajosnak, a Dunántúli Tudományos Intézet munkatársának Moritz Hartmann idézett versének felkutatásáért. 12 Moritz Hartman's Gesammelte Werke. I. Stuttgart 1874. 91. 13 AI. Михайлов : Собрание стихотворений. Л. 1953. 506. 14 К. И. Чуковский: «Эзопова речь» в творчестве Н. А. Некрасова. — Некрасовский сборник. М,—Л., 1951. 51—85.