Filológiai Közlöny – XVII. évfolyam – 1971.
1–2. szám - Tanulmányok - Kniezsa Veronika: Az Óangol Krónika
Az angolszász nyelv és múlt iránt a reformáció idején támadt fel az érdeklődés: mintát, precedenst kerestek az új intézményekre, különösen az anyanyelvű liturgiára és papok világi jogaira vonatkozóan. Az angol nemzeti mult emlékeinek felkutatása és számbavétele John Leland (1506—1552) nevéhez fűződik. A nagy műveltségű tudós Cambridgeben, Oxfordban, Párizsban tanult, történész, régiségbúvár volt. VIII. Henrik udvari lelkészévé és könyvtárosává nevezte ki. 1533-ban királyi régész lett azzal a megbízatással, hogy a kolostorok, katedrálisok és kollégiumok könyvtáraiban keressen anyagot egy nagyszabású történelmi feldolgozás céljaira. Ez az esztendő, 1533, azonos azzal, amikor VIII. Henrik, hogy házasságot köthessen Anne Boleynnal, elszakadt Rómától, az angol egyház fejének deklarálta magát, és feloszlatta a szerzetesrendeket. A XVI. században a kolostorok már nem voltak a tudomány és könyvírás egyedülálló letéteményesei, sőt a legfontosabb tudományos központok szerepét sem töltötték már be. Könyvtáraik révén azonban fontos missziót teljesítettek, a könyvgyűjtés centrumaivá váltak. A kolostorok feloszlatásával a könyvtárak is megszűntek, és felmérhetetlen értékű, az egész akkori európai műveltséget felölelő könyvanyaguk pusztulásra volt ítélve. Abban az időben nem voltak még nagy közkönyvtárak, magángyűjtemények sem nagyon, ahol a kolostori könyvanyag gazdára lelt volna. A korabeli tudósok szorgalmazták ugyan egy királyi könyvtár létesítését, amely a kolostori gyűjtemények örököse lenne, de tervük nem valósult meg. Lelandnak is csak az anyag felkutatására volt megbízatása, de összegyűjtésük már nem tartozott hatáskörébe. Leland elvitathatatlan érdeme, hogy munkásságával régiséggyűjtők táborát toborozta, és így lassan kialakultak a magánkönyvtárak a középkori kéziratok őrzésére. 1572 körül Leland tanítványai megalapították a Régészeti Társaságot (Elisabethan Society of Antiquaries). Az Óangol Krónika szempontjából legjelentősebb gyűjtők egyike Matthew Parker (1504—1575) canterburyi érsek volt. Parker Cambridge-ben tanult. Később Anne Boleyn káplánja lett. 1544-ben VIII. Henrik javaslatára a cambridge-i Corpus Christi College feje (master) lett. Több újítást eszközölt, többek között megalapította az arab professzorságot. 1559-ben választották meg canterbury-i érseknek. Az ő tulajdonában került a canterbury-i kolostorok kéziratainak nagy része, melyet történelmi és egyházi vonatkozású munkáiban (pl. a papok házasodásáról szóló tanulmányában stb.) felhasznált. Az ő és munkatársainak nevéhez fűződik a középkori latin krónikák: Asser Alfrédéletrajza, Matthew of Paris, Matthew of Westminster műveinek kiadása. Könyvtára nyitva állt a kutatók számára, és élénk levelezést és cserekapcsolatot tartott gyűjtőtársaival. A ma is meglevő kéziratok nagy részében mindenütt megtalálhatók piros krétával írt megjegyzései, aláhúzásai. Parker titkárjának, John Joscelinnek (1529 — 1603) munkája rendkívül fontos nemcsak a Krónika, hanem általában az óangol nyelvű kéziratok szem 3 С. E. Wright: „The dispersal of the monastic libraries and the beginnings of Anglo-Saxon studies" (Transactions of the Cambridge Bibliographical Society 1951) 208 — 237. 4 Abraham Wheloc, a Krónika első kiadója (1. 3. fejezetet) az arab professzori tisztet töltötte be, mielőtt az óangol tanulmányozásába kezdett volna. 5 Asser: De Vita Alfredi: IX. századi latin nyelvű életrajz, nagyban támaszkodik a Krónika Alfrédra vonatkozó részeire. 6 Dorothy Whitelock: The Peterborough Chronicle (Early English Manuscripts in Facsimile IV, Copenhagen 1954) előszó, és W. W. Greg: „Books and bookmen in the correspondence of Archbishop Parker" (The Library, XVI 1935) 243-279. lap. 2