Filológiai Közlöny – XIX. évfolyam – 1973.
3–4. szám - Tanulmányok Petőfi Sándor emlékére – születésének 150. évfordulójára - Gáldi László: Petőfi költői nyelve és a Petőfi-szótár
semmit a pontosságra törekvő, de nem túlságosan részletező jelentéstagolásról (melynek bizonyára Petőfi idegen fordítói is nagy hasznát veszik), az alkalmi és állandó szókapcsolatok kiemeléséről, a szólás- és közmondáskincsről, valamint a nagy óvatossággal megállapított stilisztikai minősítésekről, és trópusok, stilisztikai alakzatok gondos kiemeléséről. Minderről szemléltető példákkal ellátott további tájékoztatást az eddig megjelent próbafüzetek nyújtanak.22. Közel két évtizeddel ezelőtt vajon miért éppen a Petőfi-szótár megszerkesztésének tervét ajánlottam a Magyar Tudományos Akadémia illetékes bizottságainak figyelmébe? Miért nem Arany János méltán legendás gazdagságú nyelvének szótári feldolgozására gondoltam ? Elgondolásomnak természetesen voltak gyakorlati okai is. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetében megkezdtük ugyan az Akadémiai Nagyszótár sok milliós adattömegének rendezését, de a felhasználást illetően az 50-es években nem volt megvalósíthatónak látszó egységes elképzelés. Volt azonban egy lelkes szótárírókból álló maroknyi gárda, mely nemcsak 7 kötetes Értelmező Szótárunknak elsősorban a mai magyar nyelv felé forduló rendszerezése iránt érdeklődött, hanem irodalmi nyelvünk múltja iránt is, hogy a nagyszótár akkor még remélt szerkesztése számára kellő tapasztalattal vértezze föl magát. A kutatók e kis csoportja — J. Soltész Katalin, Szabó Dénes és Wacha Imre — alkotja azóta is a Petőfi-szótár munkaközösségének magvát, s jómagam, aki addig és azóta is annyi magyar és idegen költő nyelvművészetével foglalkoztam, örömmel vállalkoztam e csoport irányítására. További gyakorlati meggondolás volt Petőfi életművének aránylag könnyen áttekinthető volta; a most induló új kritikai kiadást megelőző akadémiai kiadás 6 kötete akkor már kezünkben volt, és csupán a 7. kötet váratott magára néhány évig. Persze ez az aránylag kis terjedelmű életmű is közel 1000 verses alkotást foglal magában, számos prózai művet, terjedelmes fordításokat és gazdag levelezési anyagot; nem csoda tehát, hogy a szótár adatanyaga végeredményben közel 300 000-re emelkedett. De mi ez a szám azoknak az adatoknak arányaihoz képest, melyet Arany Jánosnak sokkal nagyobb terjedelmű s mindmáig teljes kritikai kiadásban még közzé nem tett életművéből nyerhetnénk? E gyakorlati szempontok fölé emelkedett azonban Petőfinek kétségbevonhatatlan világhíre, döntő jelentősége a magyar irodalomban, s még valami, amiről régebben kevés szó esett: az irodalmi nyelv újjászületésében vállalt, de részleteiben mindmáig föl nem tárt szerepe. Hadd tegyek még egy önéletrajzi jellegű vallomást: Petőfi nyelvének fontosságára és vízválasztó szerepére voltaképpen akkor eszméltem rá, amikor, Pais Dezső akadémikus biztatásának eleget téve, 1948-ra, a magyar szabadságharc centenáriumára Deme Lászlóval megszerkesztettük a Nyelvünk a reformkorban című tanulmányköte a sok, elsősorban írott nyelvi -beli, -házi, -téli stb. típusú képzett melléknév. A Petőfi-szótár II. mutatványából (MTA Nyelv- és Irod. tud. Osztályának Közi. XXII, 403 — 9) a következő példákat nyerhetjük: dal (a), dalforrás (c), dalia (c) ,dália dahlia (b), daliás (a), dalló (b), Dalma (c), dalmesterség (c), dalnok (a), dalol (a), dalolás (c), dalolgat (a), dalos (c), dalosmadár (c), dalszárny (c),forr (a), forradalmi (b), forradalom (a), forrás (a), forrás (a), forró (a), forróság (a),forróvérű forró vérű (a). Természetesen a Petőfi-szótár minden oldala hasonlóan érdekes eredményekkel szolgál (még ha a véletlent leszámítjuk is); íme egy részlet adatai a H betűből: hazaárulás (b), hazaáruló (b), (honáruló-·] javítva), [hazaballag-^] haza ballag (c), [hazacipel haza cipel (b), hazacska (c), [hazaér ?~] haza ér (c), hazafi (b), hazafiatlanság (b), hazafiság (b), hazafiús (b), [hazahoz haza hoz (a), hazáhozi (b). 2 Az 1. jegyzetben idézett szemelvényeken kívül vö.: Mutatvány a Petőfi-szótárból (Magyar Nyelvőr 1958 és kny.).