Filológiai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1982.

1. szám - Tanulmányok - Mészáros István: Ars, litteratura, philosophia. Tudomány- és tananyagrendszerek Alkuintól Erasmusig

TANULMÁNYOK Ars, Littérature, Philosophia. Tudomány- és tananyagrendszerek Alkuintól Erasmusig MÉSZÁROS ISTVÁN Szinte közhelyként szerepelt a régebbi európai művelődéstörténetekben, hogy a középkor átvette az „antik örökséget", a septem­brtes liberalest, s ezeket az „ars"-okat művelte tovább különféle oktatási intézményeiben, egészen a XV—XVI. századig. Ennek a felfogásnak mintapéldáját adta Fináczy Ernő, a neveléstörténetírás klasszikus hazai alakja: a középkori nevelést tárgyaló monográfiájában a középkori tananyagszisztémát a „hét szabad mesterség" keretében mutatja be.­ Valószínűleg ez az oka annak, hogy e vélekedés még ma is sokfelé felbukkan hazai tanulmányokban, könyvekben. Sőt, közkézen forgó neveléstörténeti összefoglalásokban, felsőoktatási jegyzetekben is - kimondva vagy körülírva — megtalálható a vélemény, amely szerint a hét ars — mint valamiféle mai értelemben vett tantervi tananyagsor — egyforma rangú, mélységű és terjedelmű, egymás után kötelezően elvégzendő tananyagok lépcsőzetes egymásutánja lenne, s ennek megfelelően a kisebb iskolákban a triviumot, a nagyobb iskolákban pedig a quadriviumot tanították volna. Ez a vélekedés azonban teljesen szemben áll mind a kor tananyag-felfogásával, mind pedig iskolaszervezési elveivel. Ma már világos, hogy a középkorban az iskolák konkrét gyakorlati életében semmi szerepe nem volt e hetes felosztásnak, a septem­brtes liberales nem volt az oktatott tananyag szervezeti—tagozati beosztása. Ez a hetes szisztéma a közép­korban a tudományok teljességének szimbólumaként szerepelt, az iskolák gyakorlati oktatómunkájának sohasem volt meghatározója, bár sztereotip formulaként gyakran emlegették egészen a XVII—XVIII. századig, sőt nálunk még a reformkorban is. Az antik örökség kulcsproblémája a középkori művelődést illetően nem a hét ars középkori „továbbélése", a hetes rendszer „átigazítása" vagy anyagának esetleges „újra­fogalmazása", hanem az a kétségtelen tény, hogy a középkor — éppen az érlelődő, majd megerősödő feudális társadalom igényei alapján — létrehozta a maga új tudományrend­szerét, s ebbe beleillesztette az ókori arsokat is. Tartalmuk azonban teljesen megváltozott. A legfőbb változást a hét ars belső rendszerének, valamint az egész hetes rendszer funkció­jának megszüntetése jelentette. Az ókori görög felfogás szerint a szabad emberhez leginkább illő tevékenység, az embert és a világot illető legfőbb, átfogó elvekkel, okokkal, törvényszerűségekkel való foglalkozás. Ezeknek az átfogó elvont ismereteknek, illetőleg ezek teljességének a birtok­lása jelenti a sophia birtoklását. (Nem használom ennek elavult, a köznyelvből ma már )FINÁCZY ERNŐ : A középkori nevelés története. Bp., 1914, 178-217.­ ­ F­ilológiai Közlöny

Next