Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1983.

1–2. szám - Tanulmányok - Bencze Lóránt: A metafora meghatározása és helye az arisztotelészi fogalomrendszerben (I.)

nem metaforikusan. A metafora elmélete „úgy tűnik, hogy az arisztotelészi ontológia nagy, mozdulatlan láncához tartozik, együtt az analógia entis teóriájával, logikájával, episztemológiájával, pontosabban poétikájának és retorikájának alaprendjével."­ Egyike azoknak az alapelveknek, végső előfeltevéseknek, amelyek a rendszeren belül tovább nem igazolhatók, mint a matematikában Gödel paradoxona.­ Hasonlíthatjuk magához a nyelvhez is, amelyről csak a nyelvvel szólhatunk, mint a metaforáról csak metaforával. A nyelvről szóló nyelvet metanyelvnek is szokás nevezni. Ám ma már kialakult egy olyan tudomány, amely a metanyelv történetével, leírásával foglalkozik. Ez lenne a „meta-metanyelv"? „Anánké szténái", meg kell állnunk. Meg kell állnunk a metafora esetében is. Tovább nem igazolható alapelvnek tekintendő. Különben úgy járhatunk, olyan lesz gondolkodásunk, mint Escher vízesése. A metafora tárgyalási helye az arisztotelészi filozófia rendszerében (A Poétika és a Rétorika) Arisztotelész analizáló természettudósként vizsgál mindent. Metszeteket készít a költeményekből is, ezek az idézetek, majd vizsgálat alá veszi őket. Éppen félelmetes kategorizáló képességével látja meg a hasonló jegyeket korban, stílusban, témában és műfajban egymástól távol eső művekből vett idézetekben. Nem stiliszta, hanem filozófus, azaz „tudós" még akkor is, ha poétikát és retorikát ír. A metaforával Arisztotelész a Poétikában és a Rétorikában foglalkozik. A Rétorika egyszerűen feltételezi, alkalmazza, átveszi és valamelyest kibővíti a Poétika meghatározását és példáit. A Rétorika szól a metafora és a hasonlat különbségéről, a metaforák előnyeiről, és megvilágítja a metafora szerepét Ariszto­telész stíluselméletében (3. könyv 2. fejezet). Jelen esetben az arisztotelészi munkák kronológiája, ezen belül a Poétikáé és a Rétorikáé érdektelen számunkra.7 Poétika—retorika—filozófia A retorika és a poétika Arisztotelésznél filozófiájának egy része. Ugyanakkor a filozófia pedig, amennyiben a discursus egyik fajtája, a retorika része. 5 J. DERRIDA: White Mythology. New Literary History, 6 (1974), 1, 36. 6 К. GÖDEL: Über formal unentscheidbare Sàtze der Principia Mathematica und verwandter Système. (I.) Monatshefte für Mathematik und Physik, 38 (1931), 173—198. 7 M. H. McCALL: Ancient Rhetorical Theories of Simile and Comparison. Cambridge, Mass., 1969,

Next