Filológiai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1985.
Tanulmányok - Pálffy István: Színház és külpolitika a Stuartok Angliájában
nemcsak egyszerű hírközlő funkciót töltöttek be, hanem az időközben Hollandiába menekült Frigyes és Erzsébet hágai udvarának propagandafegyverei is voltak abban a diplomáciai hadjáratban, amelynek célja az volt, hogy Anglia minél előbb és minél hatékonyabban csatlakozzon a hágai elképzelések szerint az egész Európát átfogó Habsburg-ellenes koalícióhoz. Ami az angol nép szélesebb rétegeit illeti, a propagandairatok nem is tévesztettek célt: a nép mély együttérzéssel állt Frigyes és Erzsébet oldalán, aggodalommal telve leste-figyelte az európai híreket, s ugyanakkor egyre kritikusabb szemmel ítélte meg (és ítélte el!) a hivatalos diplomácia tétova békekereső, de egyre nyilvánvalóbban kudarcra kárhoztatott manővereit. Az egykori dokumentumok, az 1621—22-es esztendők angliai eseményeinek, Mansfeld fogadtatásának, toborzóútjának krónikáit meggyőzően igazolják az angol történészek fentebb említett véleményét, de a 17. század első két évtizedének „népszerű irodalma" (a fennmaradt utcai balladák, pamfletek, az egyre nagyobb számban megjelenő külföldi tudósítások) és a népszerű irodalom mindenkori vetélytársa, a színház, azt mutatja, hogy a külföldi politikai események iránt már 1621 előtt is nagy volt az érdeklődés a szigetországban Egy-egy külhoni eseményről átalában egy-két héten belül tájékoztatták az utca emberét a ballada-énekesek, s kezdetleges „hírlapjaik" (broadsheets) a londoni közterek legkeresettebb árucikkei közé tartoztak. A színház lehetőségei korlátozottabbak voltak, hiszen még 1559 óta érvényben volt az a tiltó rendelet, amely börtönbüntetés terhe mellett megtiltotta, hogy a színpadokon államügyek és vallási kérdések kapjanak nyilvánosságot, s ha a cenzor, a Master of the Revels, olykor elnézett is egy-egy kényesebb kérdést érintő színpadi megjegyzést, a Titkos Tanács (Privy Council) urai nagyon is éles szemmel figyelték a színházakat, s még arra is gondosan ügyeltek, hogy a színpad ne sérthessen külpolitikai érdeket, diplomáciai érzékenységeket. Így került utólagos cenzúra alá Chapmannek The Conspiracy and Tragedy of Charles Duke of Byron c. tragédiája még 1608-ban, amikor La Roderie-nek, a francia követnek erőteljes tiltakozása nyomán betiltották a darabot s a társulat három tagját a Tanács elé citálták;Ő ugyanígy, a Titkos Tanács lépett közbe 1617-ben, amikor a D'Ancré márki elleni merénylet színpadi nyilvánosságot kapott. A Tanács kemény hangú levélben szólította fel Sir George Bucot, az akkori cenzort, hogy tegyen határozott 3 Vö.: SIR RALPH WINWOOD: Memorials of Affairs of State in the Reigns of Queen Elizabeth and King James I, 3 volumes; szerk.: E.Sawyer, London, 1775; 3. 234-287. L. még: V. С. WEDGEWOOD: The Thirty Years War. London, 1938, 104-109. 4Az utcai sajtó igen megbízható gyűjteménye W. WILKINS: Political Ballads (London, 1860), valamint a J. W. EBSWORTH szerkesztette Roxburghe Ballads (London, 1889), továbbá a H. E. ROLLINS által Pepysian Garland (Cambridge, 1922) címmel közzétett kötetekben található. „No play shal be permitted to be played wherein either matter of religion or of gouvernance of the estate of common weale shal be treated on danger of arrest and imprisonment" -olvashatjuk a Statutes of the Realm, 3 El-ben. (Calendar of State Papers, Dom., Elizabeth, LXX, 1559.) 6 „They brought upon the stage the Queen of France and the Marquise de Verneuil, the former gave her a box on the ear. At my suit three of the players were arrested but the principal person the author escaped" - írta jelentésében a francia követ. (Calendar of State Papers, Foreign, James I, LX, 1608.)