Filológiai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1985.

Tanulmányok - Pálffy István: Színház és külpolitika a Stuartok Angliájában

nemcsak egyszerű hírközlő funkciót töltöttek be, hanem az időközben Hollandiába menekült Frigyes és Erzsébet hágai udvarának propagandafegyverei is voltak abban a diplomáciai hadjáratban, amelynek célja az volt, hogy Anglia minél előbb és minél hatékonyabban csatlakozzon a hágai elképzelések szerint az egész Európát átfogó Habsburg-ellenes koalícióhoz. Ami az angol nép szélesebb rétegeit illeti, a propaganda­iratok nem is tévesztettek célt: a nép mély együttérzéssel állt Frigyes és Erzsébet oldalán, aggodalommal telve leste-figyelte az európai híreket, s ugyanakkor egyre kriti­kusabb szemmel ítélte meg (és ítélte el!) a hivatalos diplomácia tétova békekereső, de egyre nyilvánvalóbban kudarcra kárhoztatott manővereit. Az egykori dokumentumok, az 1621—22-es esztendők angliai eseményeinek, Mansfeld fogadtatásának, toborzóútjának krónikáit meggyőzően igazolják az angol tör­ténészek fentebb említett véleményét, de a 17. század első két évtizedének „népszerű irodalma" (a fennmaradt utcai balladák, pamfletek, az egyre nagyobb számban meg­jelenő külföldi tudósítások) és a népszerű irodalom mindenkori vetélytársa, a színház, azt mutatja, hogy a külföldi politikai események iránt már 1621 előtt is nagy volt az érdeklődés a szigetországban Egy-egy külhoni eseményről átalában egy-két héten belül tájékoztatták az utca emberét a ballada-énekesek, s kezdetleges „hírlapjaik" (broad­sheets) a londoni közterek legkeresettebb árucikkei közé tartoztak. A színház lehető­ségei korlátozottabbak voltak, hiszen még 1559 óta érvényben volt az a tiltó rendelet, amely börtönbüntetés terhe mellett megtiltotta, hogy a színpadokon államügyek és vallási kérdések kapjanak nyilvánosságot,­ s ha a cenzor, a Master of the Revels, olykor elné­zett is egy-egy kényesebb kérdést érintő színpadi megjegyzést, a Titkos Tanács (Privy Council) urai nagyon is éles szemmel figyelték a színházakat, s még arra is gondosan ügyeltek, hogy a színpad ne sérthessen külpolitikai érdeket, diplomáciai érzékenysé­geket. Így került utólagos cenzúra alá Chapmannek The Conspiracy and Tragedy of Charles Duke of Byron c. tragédiája még 1608-ban, amikor La Roderie-nek, a francia követnek erőteljes tiltakozása nyomán betiltották a darabot s a társulat három tagját a Tanács elé citálták;Ő ugyanígy, a Titkos Tanács lépett közbe 1617-ben, amikor a D'Ancré márki elleni merénylet színpadi nyilvánosságot kapott. A Tanács kemény hangú levélben szólította fel Sir George Bucot, az akkori cenzort, hogy tegyen határozott 3 Vö.: SIR RALPH WINWOOD: Memorials of Affairs of State in the Reigns of Queen Eliza­beth and King James I, 3 volumes; szerk.: E.Sawyer, London, 1775; 3. 234-287. L. még: V. С. WEDGEWOOD: The Thirty Years War. London, 1938, 104-109. 4Az utcai sajtó igen megbízható gyűjteménye W. WILKINS: Political Ballads (London, 1860), valamint a J. W. EBSWORTH szerkesztette Roxburghe Ballads (London, 1889), továbbá a H. E. ROLLINS által­­ Pepysian Garland (Cambridge, 1922) címmel közzétett kötetekben található.­ ­ „No play shal be permitted to be played wherein either matter of religion or of gouvern­ance of the estate of common weale shal be treated on danger of arrest and imprisonment" -olvashatjuk a Statutes of the Realm, 3 El-ben. (Calendar of State Papers, Dom., Elizabeth, LXX, 1559.) 6 „They brought upon the stage the Queen of France and the Marquise de Verneuil, the former gave her a box on the ear. At my suit three of the players were arrested but the principal person the author escaped" - írta jelentésében a francia követ. (Calendar of State Papers, Foreign, James I, LX, 1608.)

Next