Filológiai Közlöny – XXXIV. évfolyam – 1988.

1–2. szám - H. Tóth Imre: Konstantin – Cirill – a tudós

Ezért elfogadhatjuk kiindulópontul, hogy a Konstantin-legendában eseten­ként Konstantin műveinek kivonatával, ill. azok ,,bedolgozásával", többé­kevésbé szabad idézésével van dolgunk. Azonban e forrásanyag megítélésével önkéntelenül is felvetődik annak a kérdése, hogy mennyire pontosan kivona­tolja, idézi forrásait a legendaíró. Helyes választ erre csak úgy adhatunk, ha figyelembe vesszük a középkori ember sajátos jellemvonását, a tekintélyek tiszteletét. A középkori ember, hogy növelje mondanivalójának hitelét rend­szerint idézi valamely tekintély vélemény­ét. Ez a gyakorlat a Konstantin­legenda szerzője esetében is fennáll. Ezért feltételezhetjük, hogy a legendaíró viszonylag pontosan idézi Konstantin műveit. Idézetei alkalmasak arra, hogy belőlük megismerjük Konstantin nézeteit. A nehézségeknek azonban még ezzel sem szakad vége. Konstantin is középkori ember. Reá is jellemző a te­kintélytisztelet, ami abban jut kifejezésre, hogy álláspontja alátámasztására — mint ezt a filozófia definíciójával kapcsolatban látni fogjuk — ő is egy ismert tekintély véleményét idézi. Ilyen esetekben nemcsak az a fontos, hogy mit mond Konstantin, hanem arra a kérdésre is választ kell kapnunk, hogy miért éppen az adott szerzőt idézi, miért nem egy másikat. Feltételezhetjük ezekben az esetekben, hogy az idézett szerző Konstantin rokonszenvét is élvezte. Ezért ezek az idézetek is alkalmasak arra, hogy felvázolhassuk a szláv írásbeliség megteremtőjének gondolatait. Értékes anyagot tartalmaz számunkra Metód legendájának I. fejezete is. A teológiai irodalom e­­magas­szintű alkotását a kutatók egy része F. Griveccel az élen Konstantin vagy­­Metód művének tekintette.­ Bár a mű szerzősége vitás, nem kétséges, hogy Konstantin nézeteit tükrözi. Jellemző információk találhatók Konstantin irodalmi tevékenységéről legendája XVIII. fejezetében, amely Konstantin halála előtti verseit tartalmazza. Sok kutató Konstantin művének tekinti Az írás az igaz hitről c. teológiai értekezést. Bár bizonyos dogmatikus kérdésekben ez a mű Konstantin állás­pontját tükrözi, H. G. Beck nyomán nem tekinthetjük szerzőjének Konstan­tint, mert a vitairat alapvető koncepciója XII. századra jellemző teológiai szemléletből indul ki.­ Konstantin világi jellegű megnyilatkozásai sem mentesek a forráskritika diktálta kételyektől. Az óbolgár nyelv egy érdekes emléke, az ún. Makedón cirillica-lap, egy sajátos helyesírású szövegtöredék. A szinte olvashatatlanná vált pergamen lapon fordítástechnikai kérdésekről olvashatunk. A kutatók által késői kompilációnak tartott töredékről A. Vaillant meggyőzően bebizo­nyította, hogy Konstantinnak a szlávra fordított evangéliumhoz írt prózai előszavát tartalmazza.­ A töredék által tartalmazott gondolatok párhuzamai a Konstantin-legendában is megtalálhatók. Ezért ezt az előszót valóban a szláv írásbeliség megteremtője értekezésének tekinthetjük, amely jól tükrözi szerzőjének filológiai elveit. 7 F. GRIVEC: Konstantin und Method. Wiesl aden, 1900. 222. 8H. G. BECK, Op. cil. 529.. 503. Konstantin szerzősége mellett foglalt állást G. lljinszkij: Г. Ильинский. Написание о правой ее/с Константина Философия. Сборник и честна Васил Златарски. Szófia, 1925. 77. 9 A. VAILLANT: La pré]acc de l'Erangr'!i<ùre vieux-slave. Revue des Etudes Slaves. XXIV k. Faso. I -4. (1948), 5-20. J. VA^IOA: Literárni pmnâtku epoehy relkornor-tvs! é (803 — 885). Prága, 1960. 25-20.

Next