Magyar Filozófiai Szemle, 1959
1–2. szám - Fogarasi Béla 1891–1959.
FOGARASI BÉLA 1891—1959 Súlyos veszteség érte a magyar tudományos életet, elsősorban és mindenekelőtt a filozófiai tudományt. 68 éves korában, 1959. április 28-án elhunyt Fogarasi Béla akadémikus, az MSZMP Központi Vezetőségének tagja, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, a Filozófiai Intézet igazgatója. Fogarasi Béla kezdeményezésére jött létre az első magyar marxista filozófiai folyóirat, a Magyar Filozófiai Szemle, amelynek kezdettől fogva főszerkesztője volt. Egyetemi tanulmányainak befejezése után tanári pályára lépett. Már ebben az időben is kibontakozott sokoldalú érdeklődése a filozófia, a közgazdaságtan, a fizika és a nyelvészet iránt. Első publikációi logikai és ismeretelméleti kérdésekkel foglalkoztak. 1913-ban jelent meg Az ítélet voluntarisztikus elmélete c. tanulmánya az Athenaeum c. folyóiratban. A következő évben a Magyar Filozófiai Társaság közleményeiben látott napvilágot „A kiválasztás és kiegészítés a történeti megismerésben" c. írása. Német nyelven publikálta (Kant-Studien, 1916) „Das Prinzip der Ergänzung in der Geschichtslogik" c. dolgozatát. Ugyanebben az évben cikket szentelt Zalai Béla emlékezetének (az Athenaeumban). Két kiadásban jelent meg „Konzervatív és progresszív idealizmus" c. tanulmánya. (1918, ill. 1919.) Már ifjúkorában kapcsolatba került a kor haladó mozgalmaival, és rövid idő alatt meggyőződéses marxistává, forradalmárrá vált. 1918-ban, közvetlenül a KMP megalakulása után az elsők között csatlakozott a párt soraihoz. A Tanácsköztársaság idején felelős funkciókat töltött be a felsőoktatás terén. A magyar proletárforradalom bukása után emigrációba kényszerült, Ausztriában, Németországban, majd a Szovjetunióban tevékenykedett. Harcos polémiákban forrott ki marxista világnézete és vált marxista-leninista filozófussá, a dialektikus materializmus alkotó képviselőjévé és propagandistájává. Számos publikációban sokoldalú vitát folytatott a szociáldemokrácia ideológiája, egyes jelenkori reakciós szociológiai és filozófiai irányzatok ellen. A Kommunista Akadémia Értesítője közölte orosz nyelven „Emil Lask és a neokantianizmus felbomlása" c. írását. 1930-ban jelent meg Mannheim Károly kultúrszociológiáját elemző és bíráló tanulmánya a „Die Soziologie der Intelligenz und die Intelligenz der Soziologie". Ugyanitt publikálta a következő évben két cikkét: „Dialektik und Sozialdemokratie" és a „Der reaktionäre Idealismus". „Krisen-Sozializmus" c. írása 1935-ben jelent meg e periódus legjelentősebb marxista folyóiratában az Unter dem Banner des Marxismusban. Ugyanebben az időszakban jelentős munkát végzett a marxi-leniai Magyar Filozófiai Szemle