Magyar Filozófiai Szemle, 1959

1–2. szám - Fogarasi Béla 1891–1959.

FOGARASI BÉLA 1891—1959 Súlyos veszteség érte a magyar tudományos életet, elsősorban és min­denekelőtt a filozófiai tudományt. 68 éves korában, 1959. április 28-án elhunyt Fogarasi Béla akadémikus, az MSZMP Központi Vezetőségének tagja, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, a Filozófiai Intézet igazgatója. Fogarasi Béla kezdeményezésére jött létre az első magyar marxista filozófiai folyóirat, a Magyar Filozófiai Szemle, amelynek kezdettől fogva főszerkesztője volt. Egyetemi tanulmányainak befejezése után tanári pályára lépett. Már ebben az időben is kibontakozott sokoldalú érdeklődése a filozófia, a köz­gazdaságtan, a fizika és a nyelvészet iránt. Első publikációi logikai és ismeret­elméleti kérdésekkel foglalkoztak. 1913-ban jelent meg Az ítélet voluntarisz­tikus elmélete c. tanulmánya az Athenaeum c. folyóiratban. A következő évben a Magyar Filozófiai Társaság közleményeiben látott napvilágot „A ki­választás és kiegészítés a történeti megismerésben" c. írása. Német nyelven publikálta (Kant-Studien, 1916) „Das Prinzip der Ergänzung in der Geschichts­logik" c. dolgozatát. Ugyanebben az évben cikket szentelt Zalai Béla emlékeze­tének (az Athenaeumban). Két kiadásban jelent meg „Konzervatív és prog­resszív idealizmus" c. tanulmánya. (1918, ill. 1919.) Már ifjúkorában kapcsolatba került a kor haladó mozgalmaival, és rövid idő alatt meggyőződéses marxistává, forradalmárrá vált. 1918-ban, közvet­lenül a KMP megalakulása után az elsők között csatlakozott a párt soraihoz. A Tanácsköztársaság idején felelős funkciókat töltött be a felsőoktatás terén. A magyar proletárforradalom bukása után emigrációba kényszerült, Ausztriában, Németországban, majd a Szovjetunióban tevékenykedett. Harcos polémiákban forrott ki marxista világnézete és vált marxista-leninista filo­zófussá, a dialektikus materializmus alkotó képviselőjévé és propagandistájává. Számos publikációban sokoldalú vitát folytatott a szociáldemokrácia ideoló­giája, egyes jelenkori reakciós szociológiai és filozófiai irányzatok ellen. A Kommunista Akadémia Értesítője közölte orosz nyelven „Emil Lask és a neokantianizmus felbomlása" c. írását. 1930-ban jelent meg Mannheim Károly kultúrszociológiáját elemző és bíráló tanulmánya a „Die Soziologie der Intelli­genz und die Intelligenz der Soziologie". Ugyanitt publikálta a következő évben két cikkét: „Dialektik und Sozialdemokratie" és a „Der reaktionäre Idealismus". „Krisen-Sozializmus" c. írása 1935-ben jelent meg e periódus legjelentősebb marxista folyóiratában az Unter dem Banner des Marxismus­ban. Ugyanebben az időszakban jelentős munkát végzett a marxi-leniai­ ­ Magyar Filozófiai Szemle

Next