Magyar Filozófiai Szemle, 1961
1. szám - Tanulmányok - P. N. Fedoszejev: A kommunizmus és a filozófia
meg a földkéreg fejlődési folyamatainak megértésére. A belterjes mezőgazdaság fejlődése gazdag anyaggal látta el a növény- és állatvilág fajainak változékonyságát tanulmányozó természettudósokat s a biológiában az evolúció elméletéhez, a darwinizmus győzelméhez vezetett. Az említett tudományágak eredményeinek általánosítása lehetővé tette a természet dialektikájának felfedezését. Ehhez azonban nemcsak a termelőtevékenység fejlődése nyújtott alapot. A fődolog abban áll, hogy a feltételek megértek a társadalmi élet tökéletesen új alapokon való átalakítására. Új forradalmi osztály — a proletariátus lépett a történelem színpadára, melyet a történelem a kapitalista társadalom megsemmisítésére és a szocialista társadalom megteremtésére hívott életre. Marx és Engels dialektikus materializmusa a természet és a társadalom tudományos megismerésének általánosítása, és ugyanakkor a tudományos szocializmus filozófiai alapja is, tanítás a társadalom kommunista társadalommá való átalakításáról a szocialista forradalom és proletárdiktatúra útján. A munkásosztály filozófiája a népek történelmi tapasztalatait általánosítva állandóan fejlődik. Fejlődése még a reakciós, agresszív erők tobzódása idején sem állt meg. Példaként fel lehet hozni, hogy a cári Oroszországban a reakció nehéz éveiben, az 1905-ös forradalom után, amikor a cárizmus és kiszolgálói kegyetlenül megtorolták a munkásosztályon és vezetőin azok „forradalmi bűneit", a kommunista párt vezére, — Lenin elvtárs elsőrendű fontosságot tulajdonított a materialista világnézet kidolgozásának. Lenin ez időben írta meg híres munkáját — a „Materializmus és empíriokriticizmus"-t. A fékeveszett reakció, mely Oroszországban dühöngött nemcsak orosz jelenség volt. Az imperializmus korának kezdetével az egész világ burzsoáziája a demokráciától a reakció felé fordult. Ideológiai téren a reakció támadása általában a materializmus, különösen a dialektikus materializmus ellen irányult. Az ideológiai front filozófiai szakaszán sajátos helyzet jött létre. A reakció támadása olyan körülmények között folyt le, amikor a társadalomtudományok és a természettudományok területén a materializmus egyik győzelmét a másik után aratta, amikor a legtöbb természettudós spontán a természettudományos materializmus talaján állott. Éppen ezért a reakciós filozófusok a materializmus elleni harcukban szubjektív idealista nézeteiket mindenféle materialista terminológiával igyekeztek leplezni, a „realizmus" és a „tiszta tapasztalat" bajnokainak szerepében léptek fel. Saját idealista koncepciójukat a „XX. század természettudományának filozófiájaként" állították be. Napjainkban a burzsoá filozófia eme, még Lenin által feltárt ellentmondásai és törekvései sokkal nyilvánvalóbbak. A tudomány és a technika területén aratott nagy győzelmek megerősítik a materializmusnak a vallásos babona és misztika ellenes pozícióit. A természettudomány materialista alapjait nem mervén közvetlenül támadni, a burzsoá filozófusok „a tudomány önmagának filozófiája" jelszó leple alatt erőteljesen propagálják a pozitivizmust. Az egységes filozófiai világnézet tagadása olyan fogás, mely arra irányul, hogy a természettudományt letérítse a materializmus álláspontjáról és az idealizmus hálójába vonja be. Ezért olyan időszerűek ma Lenin szavai a materializmus és a természettudomány szerves kapcsolatáról és az idealizmusnak a valódi tudománnyal való összeférhetetlenségéről. Lenin kimutatta, hogy mind a filozófiában, mind a természettudományban két irányzat létezik, tekintetbe véve a tudomány új eredményeiből leszűrt gnoszeológiai következtetéseket. E két irányzat —a 13