Magyar Filozófiai Szemle, 1962
1. szám - Tanulmányok - Rózsahegyi Tiborné: A cél helye és szerepe a megismerési folyamatban
gyakorlat meghatározó szerepe is, a tudatalkotó aktivitása is, és a kettő kapcsolatának bonyolult mechanizmusa is éppen a célban, és csak a célban ragadható és érthető meg a maga teljességében. Ezt talán látszólag cáfolja az, hogy a megismerési folyamat minden — dialektikus materialista — vizsgálata feltételezi a gyakorlatnak (mint a megismerés alapjának és az igazság kritériumának) elismerését. Valóban: a visszatükrözés elmélete elveszti materialista értelmét, ha a kép, a szubjektív képmás fogalma nem foglalja magában elszakíthatatlanul azt is, hogy ez a képmás az objektív valóság képe (a dialektikus materializmus szerint nem a holt, az embertől független valóság, hanem az élő tevékenység által emberivé formált, az objektív tevékenységgel összefonódott társadalmi valóság, a gyakorlat képe), tehát a ,,mit tükröz" kérdésre adott materialista választ is. Ilyenformán pl. a fogalmak fejlődését tanulmányozó dialektikus logika is foglalkozik ,,a gyakorlat és a megismerés kapcsolatával", amenynyiben, a fogalmak tartalmának történeti változását vizsgálva, tudatosan azt kutatja: hogyan és mit ragad meg a társadalmi valóságból az adott fogalom, és hogyan lesz mind adekvátabb tükrözése a reális jelenségnek. Ez azonban, nyilvánvalóan, egyszerűen a megismerés meghatározott formájának dialektikus és materialista vizsgálata, amelynek szemszögéből tulajdonképpen ,,más" kérdés, végeredményben nem közömbös, de nem is a feladatát alkotó probléma, hogyan alakul ki, és egyáltalában milyen a meghatározott szükségletek által aktivizált ember társadalmi gyakorlata és szubjektív megismerő tevékenysége kölcsönhatásának struktúrája. Ez utóbbi problémát a cél vizsgálatának kell megoldania. És hogy ez mennyire a dialektikus materialista ismeretelmélet központi kérdése, azt elöljáróban éppen a fent elmondottaknak kell vázolnia, a maga teljességében pedig, természetesen, az erre vonatkozó tudományos kutatások eredményeinek kell bizonyítania. Ezek után megkíséreljük "megvizsgálni vagy inkább csak felvetni a cél néhány ismeretelméleti problémáját, korántsem érintve — az adott kereteken belül sem — minden vonatkozást. A dolgozatot csupán egy hosszabb munka első lépésének tekintjük. A célkapcsolat kialakulása Az ember differencia specifikája, amely megkülönbözteti, kiemeli őt az egész természeti világból, amely az ember és a legmagasabbrendű állat közötti különbséget minőségileg mérhetetlenül nagyobbá teszi, mint az élő természet bármely más két faja közötti különbséget, a marxizmus szerint — a munka. Az emberréválás folyamata, ennek megfelelően, a kérdés legdöntőbb oldalát tekintve, nem egyéb, mint a munka fejlődése első állati-ösztönös formájától a mai értelemben vett tudatos emberi termelő tevékenységig. Ugyanez a folyamat azonban, más megközelítésben, a célkapcsolat kialakulásának és — ezen belül — az emberi tudat fejlődésének folyamata is. A munka: célszerű tevékenység. A marxizmus soha nem tagadta a gondolkodás, helyesebben a tudat szerepét az emberré válásban, soha nem választotta mereven ketté az objektívet és a szubjektívet — emberi, társadalmi jelenségek esetében ez egyszerűen képtelenség —, soha nem tagadta a tudatos, szubjektív mozzanat szerepét a munkában, éppen ,,csak" döntőnek, meghatározónak, e tevékenység egész jellegét is, a szubjektív mozzanat tartalmát, fejlődését is meghatározónak a munka objektív anyagi, közvetlenül valóságos mozzanatát tartja. A célkapcsolat tanulmányozása így, és éppen ezért lesz elszakíthatatlan a 4