Magyar Filozófiai Szemle, 1966
1. szám - Tanulmányok - Elek Tibor: Az optikai rotációs effektusról és filozófiai következményeiről
gadni, ha a fizikai objektumoknak az éterhez viszonyított forgómozgása is kimutathatatlannak bizonyulna. A kísérletek azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítják: az ún. optikai rotációs kísérletekkel sikerült kimutatni forgó testeknek, a többi között magának a Földnek is, az éterhez viszonyított rotációs mozgását. Mielőtt azonban megvizsgálnók ezeket a kísérleteket, egy általánosabb elvi kérdést kell tisztáznunk: viszonyítanunk kell-e egyáltalán valamihez a forgó mozgást, helyes-e az az állítás, hogy a forgó test kerületi és szögsebessége éppen úgy különböző lesz a különböző koordinátarendszerekre vonatkoztatva, mint a transzlációs mozgást végző test lineáris sebessége? A kérdés felvetése mesterkéltnek tűnik, de mégis szükség van rá: egyes szerzők ugyanis azon az alapon tagadják az éterhez viszonyított forgó mozgás kimutathatóságát, hogy általában sem ismerik el a forgó mozgás relatív jellegét. Egyes vitacikkekben olyasmiket olvashatunk, hogy az éterhez viszonyított rotációs mozgásról azért nem lehet beszélni, mert a forgás az inerciarendszerek bármelyikéhez viszonyított mozgást jelenti, és mert az inerciarendszerek a forgás szempontjából is egyenértékűek. Ha tehát megmérjük egy forgó test ,,valamihez" viszonyított szögsebességét, akkor ez a ,,valami" az inerciarendszerek bármelyikével azonosítható. Ez az állítás nyilvánvalóan téves. A mechanikai mozgás egyetlen válfajáról, még az egyenes vonalú egyenletes mozgásról sem lehet olyat állítani, hogy kizárólag az inerciarendszerekre vonatkoztatható. Minden mechanikai mozgás viszonyítható bármely koordinátarendszerhez, és ezek a viszonyítások annál adekvátabb leírást adnak, minél lényegesebb szerepet játszik a vonatkoztatási rendszer által reprezentált objektum hatása az adott mozgás lefolyásában. Az inerciarendszerek egyenértékűségének semmi köze sincsen ahhoz a kérdéshez, hogy mihez viszonyítva mozog a forgó test. Vegyünk pl. egy vízszintes síkban forgó korongot, és legyen a korong kerületének tetszőleges pontja (1. az 1 — 2. ábrát). , 4 L. Valóság 5, 53(1965) és 6, 80(1965). 2