Magyar Filozófiai Szemle, 1975

1–2. szám - Lukács György Moszkvában - Sziklai László: Lukács György moszkvai írásai

magyar olvasó számára különösen érdekes az, hogy Lukácsnak a sok tekintetben magyar talajból sarjadt filozófiája miképpen kapcsolódik be ma is elevenen az imperializmus által elnyomott munkásosztály és a kommunista pártok harcába. LUKÁCS GYÖRGY MOSZKVAI ÍRÁSAI SZIKLAI LÁSZLÓ A művészet, a tárgyi és a szellemi kultúra egyes ismeretlen vagy elveszettnek hitt kincsei hirtelen szeszéllyel bukkannak fel a föld kérgéből, barlangok üregé­ből, tengerek mélyéről; mások váratlanul hagyják el bőrönd-börtönüket, asztal­fiók-koporsójukat, dosszié-fogságukat. Távoli és közeli múltunk gyakran küldi hozzánk mintegy palackpostába zárt üzenetét. Jelenünket teszi teljesebbé. Örökölni: kötelesség és felelősség. És valójában csak a marxista történetiség, a kommunista pártosság biztosíthatja, hogy meglelt hagyatékunkat ne vonja be a feledés kérge, ne nyelje el a múzeumi raktárak mélye, ne verje vasba a hamisítás bilincse, s ne csatolhassák — miként azt már korábban megtették — buzgó ítészek egy újabb per vádiratához. Teljes mértékben vonatkozik ez a mar­xizmus—leninizmus kiemelkedő képviselőinek, közöttük Lukács Györgynek az örökségére, mely éppúgy nem tehető ki a rágcsálók bírálatának, mint ahogy állaga nem óvható meg beton-injekciókkal. E hagyaték egyetlen lehetséges védelme: alkotó, kritikai elsajátítása. Az utódok természetesen mindig fölényben vannak. Készen kapják elődeik hibáit. De megszenvedett igazságaikat is, fölényük ezért messzemenően relatív. Jogos örökösök csak azok lehetnek, akik jussukat nem szatócsmérték szerint szabják fel passzívumra és aktívumra, akik képesek még az útvesztésekből is tanulni (észrevenni, hogy a továbblépésnek hol szabott határt a világtörténelem és merre húzódtak az egyén korlátai­, akik emlékezetükbe vésték Lenin szavait Rosa Luxemburg tévedéseiről, s tudják, hogy a tévedések szintje sem mindig, mindenkinél egyforma. Világszerte intenzíven folyik a hatalmas lukácsi örökség rendszeres kiadása, számbavétele, melynek során már eddig is számos ismeretlen vagy rejtett rész­lete vált közkinccsé, s amely még sok felfedezést ígér a jövőben. A legújabb pub­likációk közül jelentős eseménynek számít, hogy 1974-ben Párizsban válogatás jelent meg Lukács moszkvai írásaiból Claude Prévost szerkesztésében és beve­zető tanulmányával.­ Ez a gyűjtemény elsősorban azért figyelemre méltó, mert néhány fontos, eddig magyarul sem publikált, kiadatlan írást is tartalmaz.2 1 Georges Lukács: Écrits de Moscou. Traduction et introduction de Claude Prévost. Editions Sociales. Paris, 1974. 2 A kötet az alábbi Lukácstól származó írásokat tartalmazza (zárójelben közöljük az egyes művek bibliográfiai adatait): I. Rapport sur le roman. (Problemi tyeorii romana. Doklad G. Lukacsa v szekcii Lityeraturi Insztituta Filoszofii Kommuniszticseszkoj Aka­gyemii. Avtoreferat. In: Lityeraturnij Krityik. 1935. 2. 214—220. — Német nyelvű kéz­irat: Referat Über den „Roman". MTA Filozófiai Intézet Lukács Archívum és Könyvtár, a továbbiakban LAK. 21. dok. 153. dossz.) II. Le román (Roman, как burzsuaznaja epopeja. In: Lityerciurnaja Enciklopegyija, tom­ IX. Moszkva, 1935. 795 — 831. — Né­met nyelvű kézirat: Der Roman. LAK. 21. dob. 153. dossz.) III. Confusions sur la vic­toire du realisme. („Pobeda realizma" v oszvescsenyij progresszisztov. In: Lityeraturnaja

Next