Magyar Filozófiai Szemle, 1980
1. szám - Erdélyi Ágnes: Világnézetfilozófia és társadalomtudomány (A filozófiai problémák transzformációja a századfordulón)
problémamentes lehet. És Kant átmenetileg még gondolhatta azt, hogy az általa megfogalmazott morális alapelv a polgári társadalomban megvalósulhat, de az individuum autonómiája a fennállóval szemben még Fichte és az ifjú Hegel számára is történelmileg megvalósítható perspektívának látszott. Ám abban a pillanatban, amikor a maga teljességében kibontakozó s valamennyi ellentmondását felszínre hozó polgári társadalomban e perspektíva elveszítette magától értetődőségét, a világ teoretikus magyarázatánál is fontosabbá vált az ember számára annak tisztázása, hogy mi is voltaképpen helyzete a világban. Innen a mind több oldalról megnyilvánuló éles pozitivizmusellenesség, a valamennyi probléma megoldását a szakadatlanul előrehaladó tudományoktól remélő pozitivisztikus világfelfogás keretein belül ugyanis nincsen mód az ilyen „emberi problémák" tárgyalására, hiszen a tudományban teoretikus magyarázatok sorává oldódik föl minden, és nincs helye annak a kérdésnek, hogy mit akar kezdeni az ember e világban. És ezen a ponton — a pozitivizmussal szemben — újrafogalmazódik az emberi autonómia biztosításának alapvető filozófiai problémája: a filozófiának biztosítania kell, hogy a szubjektum ne tűnjék el a teoretikus magyarázatok világában, hogy tényleges helyzete és az abból adódó lehetőségek tárgyalhatók legyenek abban a formában, ahogyan számára problémát jelentenek. — Látni fogjuk, hogy világosan ez a filozófiai indíttatása a századforduló három nagy — egymástól alapvetően eltérő — áramlatának: életfilozófiának, neokantianizmusnak és fenomenológiának; és megmutatható, hogy ez a filozófiai feladat transzformálódott azután életfilozófiában és neokantianizmusban a természettudományokkal szemben önálló társadalomtudományok lehetőségének problematikájává. 1. A „VILÁGNÉZETIGÉNY" FELMERÜLÉSE A SZÁZADFORDULÓ GONDOLATVILÁGÁBAN Ami eleinte csupán a megváltozott világgal és a tudomány mindenhatóságába vetett pozitivista hittel szembeni bizonytalan nosztalgiaként fogalmazódott meg, az később mind határozottabb formát öltött abban a követelésben, hogy legyen a filozófia világnézet. A polgári társadalom felszínén, az egyszerű forgalom szférájában ugyanis ez az alapelv - mint Marx megmutatja - látszólag valóban érvényesül. .A cserélő szubjektumok tudatában megvan az, hogy mindegyik csak a maga számára öncél az ügyletben; hogy mindegyik csak eszköz a másik számára; végül, hogy a kölcsönösség, amely szerint mindegyik egyszerre eszköz és cél - mégpedig csak azáltal éri el célját hogy ez a kölcsönösség szükségszerű tény, amely a csere természetes feltételeként van előfeltételezve .. .". Lásd: A politkai gazdaságtan bírálatának alapvonalai. Budapest 1972. Marx és Engels Művei (a továbbiakban: MEM) 46/II. köt. 376. o. 20u Bois-Reymond például így adja vissza az individuum rossz közérzetét a megváltozott világban: „Németország erős és egységes lett, és megvalósult ifjúkorunk álma: a német nevet szárazföldön és vízen egyaránt tisztelik. Ha azonban gondolatban visszaidézzük a szétdarabolt, tehetetlen, nyárspolgárias szegény Németországot, amilyen az ifjúkorunkban volt, s ha visszatérünk a császárváros hideg pompájából a kis középnémet városkák nyomott, de bizalmas szőlő és borostyánkoszorúzta háztetői alá — nem hiányzik-e akkor valami a fényes és kábító jelenből? Nem kell-e akkor felsóhajtanunk ..., óh, milyen messze van tőlem, ami egykor az enyém volt? Vajon aközben, míg az utolsó emberöltő folyamán átalakítottuk Németországot, nem öntöttük-e ki a gyermeket a vízzel együtt? ... A német tudomány jelenlegi fénykorában fájdalmasan nélkülözzük a növekvő ifjúságban azt a nemes szenvedélyt, amely egyedüli biztosítéka a szüntelen nagyszabású szellemi alkotásnak. A németeknek a legújabb korban újjáéledt hajlama a filozófiai spekuláció iránt . .. nem alkalmas arra, hogy megnyugtasson bennünket ifjúságunk általánosan elterjedt és rohamosan fokozódó közönye felől, amelyikről nem látjuk, hová és hogyan ..." (Az 1877-es előadás megtalálható: E. Du Bois Reymond,Művelődéstörténet és természettudomány, Budapest 1914. Az idézet helye: 55-56. o.) 2