Magyar Filozófiai Szemle, 1996
1–3. szám - Tanulmányok - Joó Mária: A platóni „erós”-ról – feminista interpretációk kapcsán
értéktelenebbnek tartja a nőket, elnyomásukról és szükségleteikről a fönnálló társadalomban szót sem ejt. Mi Platón filozófiájának egy másik területén, az erőstanban szeretnénk megvizsgálni a nemek közti kapcsolatokat, miközben az Állam egyenlőség-tézisét a fejtegetéseinket megalapozó bázisként használjuk, így világossá válhat, milyen tartalma lehet a „pederaszta", „feminista", „nőgyűlölő" jelzőknek, s hogy mindenekelőtt mit értsünk a platóni erós fogalmán. A platóni erós legfontosabb jellemzője, hogy mindig túlmutat magán a kapcsolaton: célja nem a szerelemben, vágyban magában van, hanem a tudás és az erény elsajátításában, mely emberek közti kapcsolatokban történik, s azok céljaként jelenik meg. Filozófia és erős platóni kapcsolatáról máshol részletesebben szóltam, itt leegyszerűsítve mondhatjuk azt, hogy a platóni filozófia lényegét tekintve vágyakozó, erotikus, ill. hogy a platóni erős filozofikus. Ezzel persze eltérünk a filozófiai kézikönyvek szokványos Platón-képétől, mely az ideatanban és a dialektikában látja filozófiája lényegét, őt magát pedig az „európai, nyugati racionalizmus atyjának" tekinti, s egy kevésbé közismert arculatára irányítjuk figyelmünket, mely alapot ad ezen racionalizmus kritikájára is. így a mindenható ész egyeduralmát megkérdőjelező filozófiai áramlatok pl. a tudományfilozófiában, ismeretelméletben, lélektanban ezen a nyomon visszanyúlhatnak Platónhoz: így tesz az ezen a kritikai alapon álló modern („posztmodern") francia filozófia számos képviselője és a feminista filozófia is. Létezik egy „posztmodern Platón". Talán ez a közös nevezője annak a föltűnő érdeklődésnek, a Platón-kutató szemszögéből vizsgálja az adott művet, vitatkozva a 2. jegyzetben említettekkel. A „feminista" jelző normatív meghatározását használja, amelyre nézve nincs egyetértés még a feminista kutatók között sem. A témához 1. még Susan Moller Okin három idevágó tanulmányát: „Philosopher Queens and private wives", és „Female nature and social structures", valamint „Plato and the Greek tradition of misogyny", a Women in Western Political Thought c. kötetében, Princeton 1979, 1, г., „Plato", 15-73. o. 6 Joó Mária: „Die Theorie des Eros als philosophische Mania in Piatons Dialog Phaidros", Annales Univ. Scient. Eötvös 1992 (XXIV), 15-33. o. — Hasonló nézetet képvisel más összefüggésekbe ágyazva Ritoók Zsigmond „Vágy, költészet, megismerés" c. cikkében, Holmi, 1992. május, 659-662. o. 7 A racionalizmus kritikája történhet a ráció tagadásával is, de a racionalizmuson belül is. Mi ez utóbbi állásponton maradunk. Mindkettőre van példa a feminista filozófián belül, mint ahogy a filozófia más területein is. L. erről M. Nussbaum cikkét, aki jogosan utasítja el a racionalizmust patriarchális találmányként elvető szélsőséges feminista álláspontot („Feminists and Philosophy", The New York Review of Books, 1994. okt. 20, 59—63...); magyarul: „Feministák és filozófia", Buksz 1996 tavaszi szám. Ez a fajta antiracionalista feminizmus inkább az USA-ban fordul elő, mint Európában. 8 D. Roochnik: The Tragedy of Reason. Toward a Platonic Conception of Logos, New York, Routledge 1990 c. könyve tematizálja ebből a szemszögből Platónt. — Maga Derrida is gyakran ír Platóniról, külön művet szentelt pl. a Phaidros és a Timaios egy-egy .