Magyar Filozófiai Szemle, 2000

1–3. szám - Tanulmányok - Bátori Zsolt: Két elmélet a nyelvről: Wittgenstein Értekezéskritikája a Filozófiai vizsgálódásokban

so­k­tól eltérő elméletek (beleértve saját korábbi nézeteit) tárgyalásának szükségessége tehát nem abból az igényből ered, hogy új gondolkodás­módját lehetséges ellenérveikkel szemben megvédje. Ezen elméletek kritikai vizsgálata sokkal inkább a Wittgenstein által javasolt filozófiai módszerek („terápiák") része. Wittgenstein céljának („tökéletes világosság") elérése azt jelenti, hogy a filozófiai problémák („tökélete­sen") eltűnnek; a problémák „kezelése" pedig a szavak „metafizikai használatuktól" „mindennapi alkalmazásukra" való visszavezetését, azaz a szavak „metafizikai" használatának mint „betegségnek" a gyógyítását is magába foglalja. Mint azt az előzőekben láttuk, az Értekezés „súlyos tévedései" és más filozófusok tévedései között Wittgenstein ebből a szempontból nem tesz különbséget, tehát az Értekezés gondolkodásmódja következtében fellépő filozófiai problé­mák a Vizsgálódások­ban bemutatott mód(ok)on kezelendők. Ezért gondolom azt, hogy komolyan kell vennünk Wittgenstein megjegyzését a Vizsgáló­dásokhoz­ kifejtett gondolatok és az Értekezés­beli gondolkodásmód összevetésének jelentőségéről. Bár közös kiadásuk, ahogy azt Wittgenstein kívánatosnak tartotta volna, (akkor) nem valósult meg, a szerző a Vizsgálódások több paragrafusában is explicit módon utal az Értekezés egyes megállapításaira (néhány esetben pedig idézi is azokat). A továbbiakban ezen paragrafusok egy részét fogom alaposabban szemügyre venni abban a reményben, hogy Wittgenstein előszóbeli állítása alátámasztást nyer. Vizsgálódások-beli filozófiája csak az Értekezésből ismert gondolkodásmóddal szemben, és annak háttere előtt kerülhet megfelelő megvilágításba, csak az mert az a világosság, amelyre törekszünk, csakugyan tökéletes. Ez azonban csak annyit jelent, hogy a filozófiai problémáknak tökéletesen el kell tűnniük. A tulajdonképpeni felfedezés az, amely arra tesz képessé, hogy akkor hagyjak fel a filozofálással, amikor csak akarok. — Az a felfedezés, amely a filozófiát nyugvópontra juttatja, ahol többé nem hajtják olyan kérdések, amelyek őt magát teszik kérdésessé. — Ehelyett most példákon mutatunk be egy módszert, és a példák sorát félbe lehet szakítani. „ Problémákat oldunk meg (nehézségeket küszöbölünk ki), s nem egyetlen problémát. A filozófiának nincs egyetlen módszere, de igenis vannak módszerek, mondhatni, különböző terápiák." (Uo., 133. §.) „A filozófus tárgyal egy kérdést, miként egy betegséget kezelnek." (Uo., 255. §.)

Next