Magyar Filozófiai Szemle, 2003

1–2. szám - Tanulmányok - Bacsó Béla: A „Kierkegaard gondolkodásának válaszútjai” c. konferencia nyitóbeszéde

tudsz, téged, aki oly sokkal többet is tudsz. De ne feledd, hogy semmi sem lehet kártékonyabb annál, mint »becsapva élni, megcsalatva valamitől, amire az ember nem számít [...] megcsalatva a túlzott tudástól«. [...] De a megállás, a pillanatnyi szünet is egy folyamat része — a szív belső mozgása élteti. Megállni tehát annyi, mint bensőséges­ségbe merülni." Kierkegaard arra világít rá, ahogy a magunk tévelygő, mélyen bizonytalan módján életünket csak nagy vonakodva értelmez­zük, gyakran találkozott hasonló emberi esendőséggel. Mint írja, „minden áldott nap valamilyen szakadék születik: késlekedés, torlasz, megszakítás, kiábrándultság, romlottság." Kierkegaard talán legnagyszerűbb észrevétele szerint az élet nyugtalan állomásain, idő és tér közt vesztegelve élhetünk leginkább azzal a lehetőséggel, hogy csak egyetlen dolgot akarjunk. Erre az egzisztenciális megállóra céloz, amikor Jakab apostol sokat idézett, titokzatos levelére hívja fel figyelmünket: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedel­mes a haragra. [...] Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát. Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén az boldog lesz az ő cselekedetében." (Jakab 1, 17-19, 22-25.) Edifying Addresses (Oplygellige Taler) című írásában már nemcsak egy csodálatra méltó, megismerésre mindenképp érdemes teológus-író személyét tisztelhetjük, hanem a filozófust is. Deleuze gondolatát idézve (Difference et répétition, PUF 1968) Kierkegaard a különbözőség és az ismétlés írója volt; a Szorongás fogalmának beveze­tése óta ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a repetíció, az ismétlés maga különbözőséget jelent, illetve különbséget szül. „Az ismétlés egyfelől a metafizika érdekkörébe tartozik, másfelől a metafizika alappilléreként szolgál." Kierkegaard kiváló, művészi írásai a korabeli üres, parttalan metafizika építményének lebontását célozzák meg, hogy aztán viszontagságos kerülőútra terelve szüntelenül megcsalatott, becsapott énünk felé irányítson bennünket. Hogy jobban értse, illetve megértesse légüres létünket, Kierkegaard a régi görögök kinetikus és anamnetikus .

Next