Magyar Filozófiai Szemle, 2009
1–2. szám - Tanulmányok - Fehér M. István: Fenomenológia, tapasztalat, szabadság
már a fogalomhasználat is utal rá („összecsapás") - nyilvánvalóan ez a könyv, ehhez pedig a korábbi kötet tanulmányai szolgáltak - átdolgozott, kiegészített, helyenként erősen kibővített formában alapul. (Ez a könyv azonban, amint erre még visszatérek, jelentős pontokon maga is újfent előkészületként érzi magát.) A különbség azonban nem csupán a terjedelem növekedésében, az átdolgozásban, kiegészítésben, kibővítésben (esetenként rövidítésben, elhagyásban) áll, hanem éppenséggel a szisztematikus, zárt jelleg előtérbe helyezésében. Ez a törekvés megítélésem szerint nem vált minden szempontból a munka javára. Ha a disszertáció a Tanulmányok Husserlről és Heideggerről fő- vagy alcmet viselné, éppannyira lehetne tudományosan értékes munka, s magam e szerint a szempont szerint tartom annak. A tág címválasztás lehetővé tenné, hogy a munka tartalmazzon egyrészt Husserlre, másrészt Heideggerre, harmadrészt kettőjük gondolatvilágának összevetésére vonatkozó fejezeteket - mint ahogy az elkészült disszertáció többségét tekintve ténylegesen is ilyen fejezeteket tartalmaz. A szisztematikus jellegre való törekvés, a különböző témák ill. fejezetek egymásra épülésének egyfajta logikáját felmutatni kívánó, s az egésznek szisztematikus, zárt keretet kölcsönözni törekvő erőfeszítés - mely odáig terjed, hogy ezt a munkát magát is egy újabb nagyobb egészre való előkészületnek, „első kísérletnek" (14. o.) tekinti - inkább zavaróan hat (a szerző kedvelt s visszatérő fogalmazásmódjával élve: töréseket eredményez) s kivitelezését tekintve beváltatlan - és részben beválthatatlan és ellenőrizhetetlen - igényeket hordoz. Szemléltessük ezt rögtön néhány példával. (A részletesebb, egyes szöveghelyekhez kapcsolódó megjegyzéseket terjedelmük okán függelékben csatolom.). Ha a tartalomjegyzéket nézzük, egy négyes decimális rendszer mélységű tagolást látunk (van egy ötödik is, de ez már nincs számmal ellátva). A második fejezet az „Egy filozófiai összecsapás dokumentumai" címet viseli, s ezt a harmadikban „Az álláspontok tematikus összevetése" követi. Ám a második fejezet jelentős részei meszsze túlterjednek a „dokumentumokon" (hogy ez pontosan mit jelent, nem tudjuk meg), másrészt „dokumentumokról" a későbbi fejezetekben is többször szó esik. Hogy a tagolás a szerző számára sem volt probléma- Az értekezés a szerzőnek ugyanilyen című, a L'Harmattan kiadónál 2008-ban megjelent könyve. A továbbiakban a könyv lapszámaira minden további megjelölés nélkül csupán a lapszámok megjelölésével hivatkozom. 3